November 28,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Tragédia kell a változáshoz?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,302,268 forint, még hiányzik 1,697,732 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Gödöllőn egy gimnázium épp beázik, mivel valamiért az a nagyszerű ötlete támadt valakinek, hogy az őszi, csapadékos időben újítják fel az épület tetőszerkezetét. Itt nem egyszerű beázásról van szó, arról, hogy csöpög a mennyezetről a víz, amit szépen magyar szokás szerint felmosóvödrökkel begyűjtenek. Itt kérem szépen arról van szó, hogy áll a víz a felújítás alatt álló épületben, ami közvetlen életveszélyt jelent a gyermekek és a tanárok számára egyaránt. Igen ám, de a tankerület szerint az épület alkalmas jelenléti oktatásra, tehát a gyerekeknek be kellett mennie. Hogy ez legalább ideig-óráig megoldható legyen, a tanárok és szülők egy csoportja konkrétan önkéntes jelleggel bement az épületbe és elkezdte felszárítani és kitakarítani az épületet, ami persze nem járt sikerrel, mivel az eső egyfolytában esett, az épület tetőszerkezete pedig átengedi az esővizet.

Ennek eredményeként a diákönkormányzat úgy döntött, hogy hazaküldi a diákokat és azt javasolja, hogy holnap se menjenek be. Erre persze törvényileg nincs felhatalmazva a diákönkormányzat, de ezt érdemes polgári engedetlenségként felfogni, hiszen mégis mi mást tehettek volna? Kockáztassák azt, hogy valakit esetleg megráz az áram? Hiszen a konnektorokból is csöpögött a víz, ami egyébként szintén csak magyar szokás, hiszen ha az ember nekiállna kutakodni, hogy hány hasonló eset volt az utóbbi években, akkor véleményem szerint könnyen lehetne legalább egy tucat ilyet találni. A magyar iskolák állapota ugyanis elég sok helyen gyalázatos, hiszen fontosabb volt a templomok és stadionok felépítése vagy felújítása, mint az, hogy rendbe hozzák az ország oktatási intézményeit. Mint ahogy fontosabb az is, hogy a képviselői fizetések emelkedjenek, mint az, hogy a tanárok fizetésével kezdjenek végre valamit.

Az egész rendszer úgy ahogy van működésképtelen. Annyi különböző szervezet és intézmény van az iskolák felett, hogy már egy új tábla megvétele is olyan bürokratikus cunamit indíthat meg, amelyet az oktatási intézmény egy életre megemleget. Ha egy iskola beázik, akkor azt be kell zárni és ameddig rendbe nem hozták, addig egyetlen diákot se tegyenek ki veszélynek. Hiszen egy iskolában nem csak a gyermekek oktatásáért felelősek a tanárok és az ott dolgozók, hanem a diákok testi épségéért is, márpedig ott, ahol a plafonból is folyik a víz, ott igen nehéz biztonságosnak mondható körülményeket létrehozni. Az iskola, vagy akár a szülők egy része is megtehette volna, hogy a rendőrséghez fordul, mivel a tankerült azzal, hogy oktatásra alkalmasnak minősítette az épületet, könnyen lehet, hogy a gyermekek testi épségét veszélyeztette. Ezt persze nem jelentem ki, hiszen nem vagyok jogász, de érdemes lenne foglalkoznia ezzel valakinek, hiszen ugyan nem történt tragédia, de mi van, ha nem küldik haza a gyermekeket a tiltás ellenére?

Azzal sem nagyon tudok egyetérteni – tudom, a jószándék vezérelte őket -, hogy a tanárok és a szülők közösen nekikezdtek a termek takarításának. Mert mégis miért az ő feladatuk lenne ennek a megoldása? Itt azért nem arról van szó, hogy egy váratlan természeti katasztrófa végzett pusztítást az épületben, hanem arról, hogy a kivitelező valamilyen érthetetlen oknál fogva az őszi időt találta a legalkalmasabbnak arra, hogy felújítsa az iskola tetőszerkezetét. Nem a szülők és nem is a tanárok felelőssége az, hogy rendbehozzák a termeket. Hány és hány olyan alkalom volt már, ahol önkéntesek végezték el a kormány, vagy azok intézményeinek egyes feladatait? A beteg wc papírt, fertőtlenítőt visz a kórházba, ezt pedig egyszerűen megszokta a fenntartó és meg sem próbálja megoldani a problémát többé. Hozzászoktunk ahhoz, hogy a dolgok egyszerűen nem működnek, ezért készek vagyunk segíteni azért, hogy a rendszer működőképessé váljon.

Mondom, megértem az alapgondolatot, de nem pont ez vezetett oda, hogy most itt tart az egészségügy vagy az oktatás? Véleményem szerint ezzel nem segítünk, hanem inkább rontunk a helyzeten, hiszen konzerváljuk a problémákat, azokat a problémákat, amelyeket a kormány nem fog megoldani, hiszen mindig lesz valaki, aki a saját zsebéből pótolja azokat. Lehet, hogy csak ideig-óráig, de mindig lesz valaki, aki átveszi a stafétát és újra kisegíti őket. A kormány pont azért teheti meg, hogy egyre több pénzt vesz ki a legalapvetőbb rendszerekből, mert úgyis lesznek olyanok, akik majd megoldják az esetlegesen felmerülő problémákat. Szerintem ha valódi változást akarnánk, akkor ahhoz az kellene, hogy azt mondjuk, ebből elég volt. Nem takarítjuk ki a vizes osztálytermet és nem visszük be mi magunk az ellátásunkhoz szükséges felszerelést a kórházba.

Egészen egyszerűen a dolog odáig fajult, hogy életveszélyes helyzetek alakulnak ki. Az, hogy nem történt tragédia, csak a csodának köszönhető. Ugyanis ha mondjuk a mennyezet leszakadt volna óra közben, gyermekek tucatjainak sérülést okozva, akkor lett volna valódi felháborodás. Akkor nem arról olvasnánk, hogy a szülők és a tanárok takarítják az osztálytermeket, hanem arról, hogy felháborodási hullám alakult ki, és válaszokat követelnek a szülők. De miért kell tragédiának történnie ahhoz, hogy végre valamilyen változás történjen? Miért nem tudunk időben reagálni a már most is tragikusnak mondható helyzetre? Miért nem teszünk valamit azért, hogy Magyarország egy élhetőbb hely legyen? Ezzel kapcsolatban az egyiptomi ismerősöm tegnap elhangzott kérdése jut eszembe: mi Egyiptomban legalább forradalmat csináltunk, nálatok miért tűri mindenki szó nélkül a kialakult helyzetet? Bár lett volna válaszom erre a kérdésre.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!