VENDÉG

Határátkelések

Mondom a bankomnak, aggyá’ má’ kétmilliót nekem ide, mer’ járnekem!

Nem értették!…

Monggya Orbán a Norvég Alapnak meg az EUnak, hoci ide tiéd pénzet, mer’ járnekem!

Ott is értetlenkednek!

Cudar egy világban élünk, annyi biztos! Amíg elő nem vesszük a fegyvernek látszó tárgyunkat, senki nem ért meg minket!…  ☺

*

A hazai közélet két meghatározó személyisége, Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke és Orbán Viktor, a Fidesz elnöke ma közös sajtótájékoztatón bejelentették, hogy mindketten befejezik több évtizedes, ellentmondásos megítélésű politikai pályafutásukat.

Visszavonulnak, egyetértőleg. Hátralevő éveiket családjuknak és – nyilván – megszerzett javaik élvezésének kívánják szentelni.

Egyben nyilatkoztak, hogy tiszta lelkiismerettel állnak bármiféle független hatósági vizsgálódás vagy akár a Történelem Ítélőszéke elébe.

Na szóval, ezt álmodtam az éjszaka, de aztán csörgött a vekker.

*

Épp az unokámért mentem az oviba, amikor találkoztam a Nemváltoztató Műtéttel (továbbiakban: NM). Ott ólálkodott – székelyesen szólva: oláhkodott – az intézmény kapuja közelében. Bizonyára csak az alkalmat leste hogy beslisszanjon és kiselőadást rittyentve melegen ajánlja magát a gyerekeknek. Mondjuk, ilyenkor, a koraősznek álcázott későőszben, hidegen hiába is próbálná.

–Szia, Úram! – mondta nyóckeresen. Ők már csak így beszélnek, tele szájjal és helyesírási hibákkal.

–Alavju! – üdvözöltem én is illedelmesen, mert sosem lehet tudni.

–Hogy ityeg a fityeg? – hajolt közelebb hozzám fokhagymaszagúan a szivárvány minden színében pompázó atyafi.

–Köszönöm kérdését, keleten a helyzet változatlan. Csak Nyugaton romlik drasztikusan. – fitogtattam a közmédián edzett tudásomat.

–Cséndzs mani? – álcázta magát a Keletiből szalajtott pénzváltónak a NM.

–Hogyér’ adja? – próbáltam időt nyerni, hogy kitaláljam, miként lépjek ki a szituációból.

–Egy szájert adok 3 kaletáért!

–Az nekem nem éri meg… – már iszkoltam is volna dolgomra, de utánam eredt.

–Két és fél kaleta, ennél többet nem engedhetek! –

–Szorry vagyok. (Megkíséreltem elterelni szót.) –Tudta, hogy hiába is próbálkozik, egyszerűen nem tudja maga magát megcsiklandozni?

–Figyelj, Úram! Van egy visszautasíthatatlan ajánlatom!

–Ne kíméljen… – Tudtam, ha megállok, annak lehetnek következményei.

–Négy kaletáért megkapja szájért és pluszba egy handótündét. Na, erre varrjon gombát!

–Majd ha fagy s hó lesz, nagy!… Ezt már az óvoda kapuján belülről becsapva voltam bátor mondani, (Szerencsére korábban valaki elfelejtette visszazárni.)

–This is the beginner of a beautyful friendship… – búgta az idegen majd köddé vált. Nem képletesen, hanem szó szerint.

Én meg felébredtem – pedig hol volt még a reggel?!

*

A fél ország Kocsis Máté aranyhalain poénkodik, Simicskó István villanykörtéin pedig senki! Holott a volt hadügyér, harcművész, az illeszkedés Nagymestere ugyanott, ugyanakkor jelentette be: A Nagy Összmagyar Spórolás jegyében a csillárjából kicsavar három villanykörtét a hatból!

Hathatósnak tűnő intézkedés, de kérdem én: mit csináljanak azok, akiknek nincsen csillárja?!…

Egyenek kalácsot?

Azt már meg sem említem, hogy ebben az országfélében nem annyira a hideg, mint inkább a (szellemi) sötétség ellen kellene védekeznünk! Márpedig az még több fény nélkül nem fog sikerülni!…

*

Abból a pénzből, amit választottjaink elrepülpülpülőztek, elhelikliklikoptereztek, teljesen fel lehetett volna számolni a hajléktalanságot Magyarorrorrországon!

De ez nem cél, nincs ilyen szándék és terv. Túl sok szociális munkást képeztek ki emiatt, túl sok civilvilvil szervezet él ebből, túl sok kisegyház finanszírozza a létezését ennek ürügyén. A mindenkori korkorkormányzatnak is kellenek, mint viszonyítási alap. Merthogy a homelessekhez képest ugye hogy milyen jól élünklünklünk?!…

(Bobbobbocsánat, de újfent megnéztem az eucharisztikus kongresszus Bibbibbibliáról szóló Szikora-produkcióját, és még mindig a hatása alatt állokloklok… )

*

Az illetékes NERminiszter – bérdemei elismerése mellett – leváltották a Magyar Posta vezérigazgatóját, Schamschula Györgyöt, aki a jövőben is a Cég kötelékében marad. 

Postagalambként fog szolgálni.

*

A Menhely Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy a nappali melegedőikben és az éjszakai szállásaikon a hajléktalanokon kívül nyitott kapukkal fogadják a melegedni vágyó rendőröket is. 

*

A KSH legújabb mégreprezentatívabb felmérése szerint a be-bekacsintgató hidegek és az elszállt energiaárak miatt hazánkban szignifikánsan, 12,7 %-kal megnőtt a melegpornó iránti érdeklődés.

*

Sorra zárnak be országszerte a nyilvános gyógyfürdők, uszodák, mert a legatyásított önkormányzatok nem bírják állni a megemelkedett fenntartási költségeket. (A strandok sorsa attól függ, jövő nyáron lesz-e tél.)

Hovatovább nincs is az efféle létesítményekre túl nagy szükség. Itt állunk már mindannyian naturálba’, jól befürödve!… A leplek és az ígéret-lepkék lehullottak és nicsak!

Még a Király is meztelen!

*

Miközben öt állami céget megszüntet, a Magyar Közlönyben megjelent határozat szerint a kormány döntött arról is, hogy valahol Magyarországon állami tulajdonú cementgyár épüljön. A beruházás előkészítésének felelősei Lázár János és Palkovics László ministránsok.

Rájöttek volna, hogy nagyon hullunk szét? Hogy nagyon kell végre valami, ami összeköt bennünket? Vagy pusztán megkötni szeretnének állagilag bennünket, az orbáni univerzum jelentéktelen kavicsait? Annyira szeretnének már betonba harapni?…

Nem mellesleg, mindentől függetlenül, a megnevezett urak hogyhogy nem főurak még?!…

Főispán legyek, ha értem!…

*

Nem vagyok MZP-nek sem elkötelezett sem elkötelezetlen híve – mint ahogy egyetlen más hatalomra törő „megváltónak” sem vagyok az. Illúzióimat már a rendszerváltás utáni első évtizedben elvesztettem, azóta hiába keresem a Talált Álmok Osztályán. De az a mód és mérték, ahogy az emlékezetes áprilisi bukás után volt vagy állítólagos szövetségesei és azok famulusai – a Fidesz trombitáskristófjait megszégyenítő elánnal – köpködik, gyalázzák ezt az embert, erőst elgondolkodtat!…

Nem szeretnék máris messzemenő következtetéseket levonni, de annyiban talán megegyezhetünk, hogy az ellenzéknek is – és kiváltképp a legerősebbnek mondott pártjának – megvolt, megvan a maga szorgos csicskahada, amelyet éppúgy a sakálmentalitás vezérel, mint a másik oldalon élősködőket.

Nem először kapok a fejemre, ha az ellenzéket (is) bírálni merészelem, úgy hogy csak tessék, tessék!… Belefér a mostani hangulatomba egy kis szidalmazás, melyet illusztrálni legnagyobb modern költőnk, József Attila versével bátorkodom.

REMÉNYTELENÜL

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,

szomorú, vizes síkra ér,

szétnéz merengve és okos

fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás

nélkül szétnézni könnyedén.

Ezüstös fejszesuhanás

játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok.

*

Tavaly, tél teljében történt. A Blahán várakozok a 4 – 6 villamosra. Befut a tömegközlekedési eszköz, oldalán hosszú, csicsás felirat:

“Csodás Magyarország. Hit Remény Öröm Szeretet. Boldog Adventet!”

Itt tartottunk 2021-ben a Rendszerváltás után 32 évvel. 

Oszt’ azóta is furtonfurt sulykolják belénk mindenmód, hogy milyen jó nekünk, mennyire fantasztikusan pazar az életünk.

Eszembe jut a gyerekkoromban a konyhánk falán lógó HÁZI ÁLDÁS. Vannak, akik – szüleimhez hasonlóan – ebben élnek, ez az ő vallásviláguk, semmi bajom ezzel. Kivéve, ha ez fut be elém a villamosra pingálva. Ha magukat politikusoknak álcázó köztörvényes bűnözők államvallássá változtatják a hit magánjellegű belvilágát. Valós jólét helyett az elvakultak reménye a jussunk. Örömködhetünk az ország kirablásán, a szemünkbe vágott hazugságokon, az állampárt tolvajtempóján, a gonosztevők választási alamizsnáján és jókívánságain. Szeretni csak azt és csak úgy lehet, ahogy az a hatalomnak tetsző – még ezt is szétbarmolták a semmirekellők!

Olykor épp a legbensőségesebb ünnepeinket zülleszti a sunyi, ötlettelen, kisstílű, avítt kincstári propaganda.

Szegény Magyarország! Diktatúra. Korrupció. Önsorsrontás. Kilátástalanság.

Boldog majdani Ünnepeket, Édes Hazám!…

*

Míg a 80-as évek Romániájában azért sorjáztak a népek a boltok előtt, hogy valamiféle – bármiféle! – betevő falatot meg tudjanak venni. Most, 2022-ben Magyarországon azért járjuk le a lábunkat, vívjuk élet-halál harcunkat az áruházi kétoldali polcsorok között, hogy egy kicsit olcsóbban vehessük meg legalább azt, ami létszükséglet. Az akció élteti ezt a népet, még akkor is, ha az áru „kedvezményesen” is drágább, mint két hete volt. Még akkor is, ha csak kemény 10- 50 forintokat tudunk így megspórolni árucikkekként. Hajkurásszuk az ársapkás termékeket. Kvázi konzumidiótákból megélhetési harcosokká vedlettünk, „banyatankkal” vagy anélkül. 

Gondolatok helyett a bolti gondoláknak hódolunk. Somerset Maugham helyett akciós újságokat olvasgatunk. Ingmar Bergman alkotásai helyett akciófilmekkel izgatjuk a fantáziánkat.

Echte akcióhősök vagyunk mi is, csak épp nem a megfelelő helyen és módon akciózunk.

Két alkalommal kéne tán: választások előtt és választások után.

Pandula Dezső

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább