NEHAZUGGY

Jobban tették volna, ha csöndben maradnak

Lázár Gergő | 2022. Szeptember 19, Hétfő | 19:08

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Xántus János Két Tanítási Nyelvű Gimnázium vezetése reagált arra a hírre, miszerint magasabb fizetésért keresnek takarítót, mint tanárt. Mint a levelükből kiderült, félreértésről van szó, a tanár igenis többet keres a takarítónál, méghozzá 7000, azaz hétezer forinttal. Nem elírás történt, valóban ezzel sikerült megvédeniük a történetet és megértem én, hogy nem az iskola dönt a tanárok fizetéséről, de nem szégyelli magát bárki is, aki felháborodik azon, hogy egy szakképzetlen takarító közel annyit keres, mint egy szakképzett, nyelvet beszélő, diplomával rendelkező tanár? Az is kiderült, hogy a takarítónak ingyen ebéd is jár, amit – ha szépen összeadogatunk -, akkor vélhetően arra a következtetésre juthatunk, hogy végső soron jobban megéri takarítónak állni az iskolában, mintha az ember elmenne tanárnak.

Ide jutott Magyarország, a 12 év nemzeti kormányzás eredménye nem más, mint hogy soha nem látott mélységbe süllyedt a közoktatás színvonala. Soha nem volt ilyen rossz helyzetben egy teljes generáció, talán csak a rendszerváltást megelőzően, de akkor azért igen más korokról beszélhetünk. 1989 után az emberek többsége azt gondolta, hogy végre mi is csatlakozunk a fejlett Nyugathoz, keblünkre öleljük a demokráciát és megindul az ország fejlődése. Ehhez képest most ott tartunk, hogy akiken talán leginkább múlik az ország jövője, azok olyan béreket kapnak, amelyet talán még egy wc pucoló is kinevetne és visszautasítana. A pedagógusok feladata egy teljes generáció kinevelése, feladatuk, hogy elsajátíttassák a fiatalokkal a tanulás élményét, hogy megértessék velük, hogy a tudás borzasztóan fontos kincs.

De nem, a tudás ma már egyszerűen nem kincs Magyarországon, a kincs a gondolkodni képtelen robot, aki beáll szépen a futószalag mellé és három műszakban dolgozik, elegendő pénzt keresve ahhoz, hogy megéljen, de nem elegendő pénzt ahhoz, hogy fejlődjön. Ezek az emberek nem fognak felháborodni, ha Mészáros a nevére íratja a fél országot, sem azon, ha Matolcsy az elszálló infláció miatt milliárdokat keres a saját zsebére. Ezeket az összefüggéseket át kell látni és értelmezni kell tudni, ami nem megy azoknak, akik olyan iskolában voltak kénytelenek tanulni, ahol már szaktanárok sem nagyon voltak, csak olyan helyettesítő tanárok, akik túlórában megpróbálták leadni a tananyagot a diákoknak. Akkor lesz ostoba társadalma Magyarországnak, ha a kormány szánt szándékkal ezt az utat választja. De mivel köztudottan Orbán ezt az utat választotta, ezért nem nagyon szabad meglepődni azon, hogy egy takarító végső soron jobban keres, mint egy tanár. Ez volt Orbán célja, ezt soha nem titkolta.

Véleményem szerint az a nevetséges, hogy az iskola még ki is tart amellett, hogy egyszerűen nem igaz, hogy egy takarító többet keresne, mint egy oktató. Az ország egyik legjobb intézményéről van szó, de ahelyett, hogy azt reagálták volna, hogy sajnálatos módon való igaz, hogy többet keres egy takarító, de ezzel ők nem tudnak mit tenni, hiszen nem ők szabják meg a tanárok fizetését, hanem az állam, ezért csak sajnálatukat tudják kifejezni. Pont nekik kellene kiállniuk a tanárok mellett, nem pedig beléjük kellene rúgni még egyet, hiszen azzal mit segítenek a helyzeten?

Az Intézmény által használt Profession állásportál nem ad lehetőséget a bérezésre vonatkozó
szöveges megjelenítésre („bérezés a Pedagógus bértábla szerint”), csak egyetlen konkrét
összeg jelölhető meg, amitől azonban a jelentkezőket megillető konkrét bér pozitív irányban
eltérhet, a Bértábla szerinti besorolásuknak megfelelően.

Az aktuális hirdetésekben a 2022-ben érvényben levő Bértábla legalacsonyabb, gyakornokra
vonatkozó alapilletménye szerepel (203 000 Ft), amely nem tartalmazza a garantált
bérminimumra történő kiegészítés összegét (57 000 Ft) és a 20%-os ágazati szakmai pótlékot
(52 000 Ft).

Ez nettó 7 ezer forintos különbség azzal szemben, amiről korábban beszámoltak a lapok. Vajon ki szólhatott rájuk, hogy védjék már meg a helyzetet? Mennyire gyávának kell lenni ahhoz, hogy ne merjék vállalni a saját véleményüket és inkább vélhetően egy kormányzati álláspontot hirdessenek ezzel szemben? Ezekben az iskolákban olyan független, az oktatást szívügyének tekintő emberekre lenne szükség, akik szembe mernek szállni a kormány ostobaságával és ki merik mondani, ha súlyos állapotok alakultak ki. Ehelyett beállnak a sorba és leközlik a kormány véleményét, ami talán még inkább nevetségessé teszi ezt az egészet. Jobban jártak volna, ha inkább nem mondanak semmit, akkor legalább nem vágták volna tovább maguk alatt a fát. De nem, ők megvédik a mundér becsületét és kijavítják azokat, akik hibáztak, hiszen 7000 forint azért mégis csak 7 ezer forint. Ezzel sokkal beljebb van egy tanár.

Addig lesz probléma ebben az országban, ameddig a teljes hülyére vett, nevetségessé tett emberek gyávák ahhoz, hogy felemeljék a hangjukat. Az iskola vezetése gyáva, mint ahogy sajnos a tanárok nagy többsége is. Mi lett a nagy szeptemberi sztrájkból? Egyes iskolákban valóban vannak, akik leteszik a munkát, de mekkora ereje van ennek? Már a hírekbe se nagyon kerülnek be, hiszen az, hogy 15-20 tanár nem dolgozik egy napig, mégis kit érdekel? Vagy feláll a teljes tanári kar és az iskola bezárására kényszerülnek, vagy semmi értelme nem volt az egésznek. Úgy tűnik viszont, hogy leginkább a mondat második része az igaz, hiszen a tanárok sztrájkja körülbelül az augusztus 20-i mezőgazdasági sztrájkkal egyenértékű. Sajnálatos.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!