Jó reggelt, derűs csütörtököt kívánok mindenkinek! Egyáltalán nem ez most a legfontosabb, de nekem is felsóhajtott a szívlapát a kezemben, amikor L. Simon Fasznaknekünknapelemamikoréjjelnemsütanap László bezzeg a mi időnkben, bezzeg a mai tunya fiatalok érvelését előadta a pulóverben tévézés ügyében. Tudnám cifrázni (via Monty Python: Régi szép idők), lenne mit. Miután az állampárti propaganda már ott tart, hogy a németeknek zsákba kell szarniuk az energiaválság miatt, különösen. Meg miután azon gúnyolódtak hetekig, hónapokig, hogy a baloldali politikusok azt tanácsolják az elszegényedő német nyugdíjasoknak, hogy télen vegyenek fel még egy pulóvert. De rövidre fogom: normálisabb országokban alsó hangon a hajánál fogva rángatnának meg egy olyan politikust, aki pártja és kormánya 12 év kétharmados pöffeszkedése után annyit tud felböffenteni egy nem mellesleg világbajnok válságkezelőnek, gazdasági zászlóshajónak hazudott országban gazdasági földbe fúródás idején, hogy túl jó dolgotok van, büdös parasztok. Bezzeg a régi szép időkben, amikor mi szegényen is boldogabbak voltunk, mint ti most. Amikor még annak is örültünk, hogy egy csésze teát ihatunk. Egy csésze hideg teát. Amiben nem volt se citrom, se cukor. Se tea.
De persze. Természetesen megértem a taknyán csúszó propagandát is, meg a propaganda gazdáit is. És valójában azt is megértem, hogy Orbán Viktor azért nem tolta oda az orcáját az Európai Parlamentbe jogállamisági vitára, mert nem kapott meghívót. Ez tényszerűen igaz. De a lényeg az, hogy miután van rá precedens, hogy a magyarországi, illetve lengyelországi helyzetről szóló korábbi EP-vitákon már ott volt a felcsúti ember és lengyel kollégája, szerintem most is ott lehetett volna. Ha akar. Azt viszont senki nem gondolhatta komolyan, hogy a legutóbbi nyilvános megaláztatása óta, amikor a Sargentini-jelentés vitájában (amikor ugye ott volt) kiröhögték a soha nem vetemedésről előadott mesketéje miatt, még egyszer oda beteszi a lábát. Ráadásul azóta több ízben nyilatkozott úgy az Európai Parlamentről, mintha a végbeléből rángatta volna elő az EP-képviselőket (a balliberális sorosista többséget legalábbis), és már azt is nehezményezte, hogy egyáltalán mi a fenének kell Európai Parlament, fel kéne oszlatni a fenébe. Nos, ezek után bármennyire súlyos is Magyarország helyzete, semmilyen realitása nem volt annak, hogy a megjelenésével jelentőséget tulajdonítson 450 millió európai polgár demokratikusan és közvetlenül megválasztott testületének.
Ahol mostanra a Fidesz lényegében magára maradt. Ez mondjuk nem olyan nagy csoda. Oda is el kellett jutni például, és a nertársak eljutottak idáig is, hogy miközben a liberálisoktól a zöldekig, a keresztény-demokratáktól a konzervatívokon át a szocialistákig mindenki egyhangúan támogatta az Oroszország elleni uniós szankciókat az Európai Bizottság elnökének az unió helyzetét értékelő beszéde utáni vitában, a Fidesz EP-csoportjának lángelméje, a Deutsch nevű haszontalansági együttható egyedüliként rohangált a péniszerdőben és ismételgette azokat a szaros paneleket, amiket Rogánék a szájába adtak. Meg mindenkinek a szájába, aki él és mozog és a tyúkszaros élete függ attól, hogy az orbánizmus soha ne bukjon meg. Hogy a szankcióknak köszönhetően növekednek az energiaárak, és mindmeghalunk. Nulla, azaz nulla az orosz gáz árának korlátozása miatti hisztérikus fideszes, putyinista idegrángásoknak a támogatottsága az európai pártok között. Azért ezt nem volt kis teljesítmény tető alá hozni.
És ez csak egyetlen példa a sok kérdés közül (a klímavédelemtől a jogállamiságig), amiben a magyar, azaz a fideszes álláspont alapjaiban tér el minden más európai pártétól. Még azokétól is, akiknek szívesen az élére állt volna a pártja kirúgását megelőzendő hatalmas asztalborogatás és ajtócsapkodás nyomán az Európai Néppártból önként, hepciásan távozó felcsúti géniusz. Aki nemhogy nem vett részt a korrupt kormányzása okán folyamatosan Európa szégyenpadján ülő országának jogállamisági helyzetéről szóló vitában, de nem láttam, hogy azonnal reagált volna tegnap este arra a hírre, hogy miközben ő és a katonái hetek óta altatják a populációt azzal, hogy küszöbön a megállapodás az uniós pénzekről, sajtószivárgások szerint 15 milliárd eurót, azaz mintegy 6400 milliárd forint elvonását javasolhatja Magyarországtól az Európai Bizottság. Gondolom, nem ért rá a doktor úr, aggódik a németekért, amiért zsákba kell szarniuk.
Nekem fogalmam nincs, hogy a Reuters értesülés helyes-e, valószínűleg vasárnap kiderül, de bassza meg a kurva ég, azért mégiscsak a 2021-2027-es időszakra járó 22,5 milliárd eurónyi felzárkóztatási forrás 70%-áról (!!!) van szó. Miközben – bassza meg a kurva ég – az (energia)import felzabálja a GDP-növekedést, az összes Orbán-kormány idején nem volt ekkora az infláció, az élelmiszerinflációról nem is beszélve, és gondolom, hogy ha nem altatnák a piacot azzal, hogy Vargazságügyi miniszterasszonyság és Navracsics emberarc üstöllést kitapossa Brüsszelből a tanárok béremelésére valót, akkor már 450 forint lenne egy euró.
Azt értem, hogy testületileg siratják Wittner Máriát, nyugodjon békében, de az 1000 forintos kenyér és gáz, a csődbe menő vállalkozások, bezáró éttermek, szállodák, oktatási intézmények sötét árnyéka vetül a jelenre. Ebben az összefüggésben már az is penetráns volt, hogy miután múlt hét végén Jávor Benedek kiszivárogtatta Johannes Hahn költségvetési biztos júliusi keltezésű, a magyar kormánynak címzett levelét, amelyből kiderül, hogy az országot sújtó elvonás nagyjából 3500 milliárd forintot jelenthet (ez a korábbi magyarországi közbeszerzési gyakorlat alapján korrupciógyanúsnak ítélt módon lehívott operatív programok forrásainak a 70 százaléka), az elvtársak elmentek piknikezni, és éppen csak kardélre nem hányták a milliós gönceiket rázó, sértetten és fölényeskedve vonuló nagyságosékat a helyszínen kérdésekkel provokáló újságírókat. Holott az is megért volna egy közepesen igénytelen közleményt. Mert abba a pöcegödörbe, amibe taszították az országot, 3500 milliárd is érvágás. Nemcsak a NER-nek, amely már előre szétosztogatta a meg sem kapott pénzeket.
És akkor nem az van, hogy legalább a jogállamisági vitában visszafogják magukat, nem. Deutsch önkívületben hörög, mindenkit leugatva a meghaladni képtelen dackorszakát ünnepelve, Hidvéghi kikéri magának, hogy inkább a gazdasági bizonytalansággal kellene most foglalkozni, amivel a háború és a szankciók nyomán most mindenki szembesül, nem pedig ál-tényfeltáró küldöttségeket küldözgetni az országba és rágalomhadjáratot folytatni Magyarország ellen, zsarolni, hazugságokkal támadni, amikor a magyar emberek negyedszerre is egy jobboldali, nemzeti-konzervatív kormányt választottak meg. A pofám leszakad, hogy a korrupt tolvaj megbocsáthatatlannak nevezi, hogy őt korrupt tolvajnak nevezik. Hogy ő van megsértődve. Meg a Hölvényi nevű néppárti KDNP-s, akinek az érvrendszere kimerül abban, hogy aki korrupt, tolvaj, gecinek nevezi a korrupt tolvaj gecit, az hungarofób. Ha pandémia van, akkor azért nem aktuális az európai adófizetők pénzét a pereputtyuk felhizlalására fordító önkényuralommal foglalkozni, ha háború van, akkor meg azért nem. Bezzeg Magyarországon. Ahol ahelyett, hogy a gazdasági bizonytalanságokkal foglalkoznának, ahelyett, hogy Navracsicsot beszalajtanák az ATV-be magyarázkodni és maszatolni, hogy az nem is úgy van, ahol ahelyett, hogy egyenesen beszélnének a választókkal és felkészítenék őket, hogy amire szavaztak, ahhoz képest mi vár rájuk, az emberhez méltó megbecsülésükért küzdő tanárokat fenyegetik, vagy éppen alattomos, lopakodó abortusz tilalmat vezetnek be egy olajszőkített korrupt rendőr vezényletével, amiről ráadásul egy nem létező szervezettel konzultálnak.
Tényleg nem mindegy ezek után, hogy a választásos önkényuralom hibrid rezsimjének, hogy parancsuralmi rendszernek vagy kleptokráciának nevezzük? Több mint egy évtized orbánizmus után vitázni kell arról, hogy demokrácia van-e Magyarországon? Az Európai Bizottság meg azt is javasolja a tagállamok pénzügyminisztereinek, hogy adjanak időt Magyarországnak a vállalásaik teljesítésére? Mennyi időt még? És mire? Úgy szándékoznak büntetni, hogy közben időt és kibúvót adnak korruptéknak? Azok után, hogy Rogán Bűnöző Antalra bízta a gazdája éppen a KÖZPÉNZEK FELHASZNÁLÁSÁT ELLENŐRZŐ sóhivatalt, még mindig vitázni kell arról, minek nevezzük ezt az egészet? Meddig kell még vitázni arról, hogy amit tizenéve látnak, az tényleg létezik? Mennyi idő kell még ahhoz, hogy elhiggyék, hogy aki fennállása óta korrupt volt, az a büdös életben nem fog megváltozni?
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.