Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Kicsit sem szánalmas, amikor egy korábban kigúnyolt ország miniszterelnökének együttműködését kérik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jogállamisági vita ide vagy oda, úgy érzem, igazságtalan lenne, ha nem emlékeznék meg arról a fantasztikus jelenetről, ami kedden az Európai Parlamentben játszódott le, ahol a soros plenáris ülésen felszólalt Sanna Marin finn kormányfő. Most ő volt a soros, miután az a szokásjog az EP-ben, hogy a plenáris üléseken minden alkalommal egy európai állam- vagy kormányfő mond beszédet, amelyben az EU helyzetét értékeli, aztán pedig a képviselőcsoportok tartanak vitát az elhangzottakról.

Marin arról beszélt, hogy minden lehetséges eszközzel és formában támogatni kell Ukrajnát, és még több szankciót kell kivetni Oroszországra, mert minél nagyobb hatást ér el az Európai Unió a szankciók által, annál drágább lesz Oroszország számára a háború folytatása. (A magyar kormány összes ellenkező előjelű, folyamatosan sulykolt propagandahazugságával szemben a szankciók működnek.) Sanna Marin ilyeneket mondott még:

  • A támogatásunkkal Ukrajna meg fogja nyerni, szívünkben már meg is nyerte a háborút.
  • Oroszország az energiaellátást zsarolásra használja, és meg akarja osztani az uniós egységet. Ezzel szemben Ukrajna elleni háborúja miatt Oroszország magára maradt, az Európai Unió pedig egységesebb, mint valaha. Oroszország saját gazdaságát és jövőjét teszi tönkre.
  • Fontosnak nevezte, hogy a szankciók érezhetők legyenek az oroszok mindennapi életében, ugyanis nem elfogadható, hogy amíg ukrán állampolgárok halnak meg, addig az orosz állampolgárok szabadon utazhatnak.
  • Ukrajna jövője az Európai Unión belül van. Meg kell nyitni az unió kapuit minden olyan európai ország ellőtt, amely magáénak vallja az európai értékeket, és hajlandó a szükséges reformok végrehajtására.
  • Európában az országok maguk dönthetnek a világban elfoglalt helyükről, Oroszország azonban az országok ezen jogát vitatja.
  • Az energiaellátási láncok nem lehetnek kiszolgáltatva külföldi hatalmaknak vagy unión kívüli országoknak. A legfontosabb infrastruktúráknak európai kézben kell maradniuk. Ez nemcsak energiabiztonsági kérdés, hanem a társadalom működőképességének és biztonságának is a garanciája.
  • Az európai állampolgárok nem intézményi választásokat szeretnének, hanem reformokat. Ez azt is jelenti, hogy növelni kell a minősített többségi szavazások arányát.

És akkor jött Győri Enikő, a Fidesz független EP-képviselője és bemutatta, hogy mi a különbség egy európai uniós tagállam miniszterelnöke és egy Moszkva-csatlós, az európaiság perifériáján toppantgató tagállam kormánypárti szekértolója között. Vagyis ja, két ország között. Az egyiket Európa jövője foglalkoztatja, a másikat meg az, hogy mikor üti a markát valami lóvé. Úgyhogy Győriék Enikője felolvasta a Rogán-kottát az elhibázott brüsszeli szankciókról, amelyek többet ártanak az európaiaknak, mint magának az agresszornak. Kimaradt neki is, ahogy az egész Orbán-kormánynak és csatlósainak, hogy az orosz költségvetést bizony megreccsentette a csökkenő olaj- és gázexport, az év első hónapja utáni 500 milliárd rubeles plusz 137 milliárdra olvadt, hogy a Gazprom is 15 százalékos csökkenésről számolt be a gázkitermelésben, hogy az export összességében harmadával csökkent, stb. Aztán hisztizett egy sort a gázárplafonról, úgy látszik, senki nem szólt neki, hogy a gázárplafont kukázta az EU, végül pedig ide jutott:

Egyebek mellett abban kérte a finn miniszterelnök együttműködését, hogy az ideológia ne keveredjen a szakmai kérdésekkel. A „mindenfajta szerződéses alapot nélkülöző föderalista álmok kergetése” helyett vissza kell hozni a tagállamok közötti jóhiszemű, egymást kölcsönös tiszteletben tartó politika kultúráját. „Kérem, legyen partner abban, hogy abbamaradjon a kioktatósdi. Így véget vethetnénk a parttalan jogállamisági vitáknak is”, mert abban nincs véleménykülönbség, hogy az uniós forrásokat átláthatóan kell felhasználni. Az ideológiai különbségeket le kell választani az uniós pénzek folyósításáról szóló tárgyalásokról. Ezáltal a magyarok végre hozzájuthatnának az őket megillető forrásokhoz – mondta Győri Enikő a finn miniszterelnöknek, akinek ebben kérte a segítségét. Úgy érvelt Győri, hogy Magyarország hozzáférése az uniós forrásokhoz az „Európa egységét segítő alapvetések” egyike (via MTI/hvg.hu).

Kormányprogram, brüsszeli hivatalos kommunikáció: aggyátok a pénzt. Úgy látszik, hogy a hazaáruló baloldalnak, amelynek szám szerint kevesebb képviselője van az Európai Parlamentben, mint a Fidesznek, mégis akkora hatalma van Brüsszelben, hogy a Fidesz sokadvonalas Győri Enikője már a finn miniszterelnöknél – tudják, annál rock koncerten testőrök nélkül duhajkodó, táncoló, bulizó, magát drogtesztnek alávető, meleg pár által felnevelt, valószínűleg a női princípiuma tekintetében is kritizálható nemkereszténykonzervatív Sanna Marinnál – koldul. Pedig igazán a fejéhez vághatta volna – Kövér László és Orbán Viktor dallamára -, hogy ne ugráljon, hát Finnországnak még alkotmánybírósága sincs. Nehogy már ők akarják megmondani nekünk, ezeréves szuteréneknek, hogy merre van az előre.

Nem tudom, sírjak, vagy röhögjek, vagy a fejemet verjem a falba. Tehát a fideszes Győri Enikő azt kérte Finnország balliberális miniszterelnökétől, hogy segítsen a magyaroknak uniós pénzhez jutni. Ez annyira hihetetlenül gáz, hogy nem tudom elhinni, hogy nem sül le Győri pofájáról a bőr, holott pontosan tudom, hogy nem sül le a pofájáról a bőr. Pedig valójában ez egy rohadtul őszinte, önmagán túlmutató agresszív pénztarháló felszólalás volt a nyolcadrangú megélhetési pártkatonától, amin pontosan lemérhető nemcsak az a zsigeri, leplezhetetlen EU-ellenesség, ami a Fidesz legfőbb politikája, hanem ezzel szoros összefüggésben az is, hogy mennyire érdemes komolyan venni azokat a csicsás ígéreteket, amelyeket az uniós források mindenáron megszerzése érdekében tettek. Ennek a jelentéktelen beszélő fejnek a szavain mérhető le az állampárt valódi hozzáállása ahhoz a sarokba szorult helyzethez, amiben vannak. Nem, amibe az országot beletaposták. Rohadtul kéne a pénz, de azért Brüsszelben is a hazai fogyasztásra szánt, pártközpontban fröccsöntött hazug paneljeiket nyomják, ők vannak megsértődve, ők követelik a tiszteletet, és egy korábban megvetéssel fikázott, gyalázott északi ország miniszterelnökétől kérnek együttműködést, hogy az ideológiai különbségeket le lehessen választani a pénzek folyósításáról szóló tárgyalásokról, és hagyjuk már a francba a jogállamiságot, virítsátok a lóvét.

Kölcsönös tisztelet, mi? A kölcsönös tisztelet jegyében telesomták az országot a brüsszelita-junckerista-sorosista ármánnyal, tiszteletteljesen kokainozó gazembereknek nevezték a brüsszelieket, Orbán egyenesen arról beszélt, hogy fel kéne számolni az Európai Parlamentet, hogy a Bizottságot Soros irányítja. Erre a kokainozó gazemberek – ahelyett, hogy nevükön nevezték volna ezeket az európai politikusokat 12 éve megállás nélkül gyalázó, róluk válogatott hazugságokat és rágalmakat terjesztő polgárinemzetkikonzervatívokat – szóltak többször, hogy nem annyira örülnek annak, hogy a befizetett adójukat zsebre teszik. Mi történt? Semmi nem történt. Viszont vernyákolnak kegyetlenül, hogy őket tisztelni kell. Szerintem nem kell. Mert amennyiben az az ideológiai különbség, hogy Győri pártja törvényesen ellopja a pénzeket, a kokainozó gazemberek meg annyira nem örülnek ennek, akkor szerintem semmit semmiről nem kell leválasztani, minden a helyén van. A Fidesz is. Az Európai Néppárt valamikor megkerülhetetlen súlyú tényezői, most a Senkiföldje ketrecének rácsát rázzák, és a minden szarnak elhordott Finnország miniszterelnökének segítségét kérik a jóhiszemű, egymást kölcsönösen tiszteletben tartó politikai kultúrára hivatkozva. Melyikre, könyörgöm, melyikre?

Eszem ágában nincs azt mondani, hogy ha 27-en ülnek egy kurva asztalnál, akkor minden esetben 26-nak igaza van, de olyan a világon sehol nincs, hogy mindig ugyanaz az egy megy szembe a forgalommal, és 26-an hülyék. A források minket megilletnek? Igen, Enikő drága, ha betartjuk a közösen elfogadott szabályokat. Hányszor nem értitek még meg, hogy ennek semmi köze az ideológiához? A lopás, akármilyen törvényesített is, nem ideológiai különbség, hanem (büntető)jogi kérdés. Azt már meg se kérdezem (de!) Győri kutyába lemenő kuncsorgásától okádva, hogy miért is segítene a finn miniszterelnök, hogy az Orbán-kormány Magyarország hozzáférjen az uniós forrásokhoz? Milyen kiemelt pozícióban van ő, hogy csak úgy közbenjárhatna? Egyáltalán mi van Győri fejében erről? Szerinte ez úgy működik, mint Felcsúton? Hogy odaszólunk, közbejárunk, elintézzük okosba’? És végül azt vajon jól értem, hogy Európa gazdasági állócsillaga egy hanyatló nyugati ország miniszterelnökénél kilincsel, mert megfeneklett a zászlóshajó? Ez önmagában is szánalmas, de az talán még szomorúbb, hogy miközben a finnek és sokan mások a szabad és független, zsarolhatatlan, a polgárai biztonságát garantálni képes Európáért dolgoznak, addig Győri Enikő azon szarja össze magát, hogy mikor jön már a lóvé, ami alanyi jogon jár. Hát nem. Nem jár. Pláne nem Finnország miniszterelnökének a hatásköre elintézni a NER működéséhez szükséges a Magyarországot megillető pénzeket, ellenben Győri Enikő szólhatna a gazdinak, hogy legyen olyan jó, és ha tizenkét év késéssel is, de kezdje el betartani a jogállami normákat. Meg csatlakozzon az Európai Ügyészséghez. Az jelenti majd a parttalan jogállamisági viták végét. Akkor lesz lóvé. Még Moszkva csatlósainak is.

A címlapon nem Győri Enikő, hanem Sanna Marin finn miniszterelnök látható, aki nem úszta meg a sajátos, elmaradhatatlan, kínos felcsúti kézcsókdosást. Az EU kétnapos brüsszeli csúcstalálkozójának második napján, 2022. június 24-én készült fotóra még Andrej Plenkovic horvát miniszterelnök, Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke fért fel. (Forrás: Miniszterelnöki Sajtóiroda)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.