NEHAZUGGY

Úgy tűnik, nem Ausztriát értük utol a kanyarban előzve

Molnár Bálint | 2022. Szeptember 1, Csütörtök | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem hiszem, hogy valakit érdekel, mennyire vagyok fáradt (sem a Blikket, sem az Indexet, sem a csatlós bulvárlapokat nem érdekli), és mikor voltam utoljára közel egy hónapnyi szabadságon, viszont éppen ezért, ennek ellenére és ettől teljesen függetlenül érteni vélem, hogy egy gazdasági összeomlás idején az egyélőistent szolgáló propagandamédia miért érzi úgy, hogy neki mindenféle vélt vagy valós informátorokra hivatkozva meg kell magyaráznia, hogy az egyélőistennek miért húzódott el az úgynevezett nyaralása. Igen, azért. Mert annyira húzós volt az év, hogy szegény elfáradt, kimerült. Mindig mondtam, hogy a csúcson kell abbahagyni, nem szégyen, ha az ember nem bírja, nagyobb szégyen, de egyenesen bűn, ha összevissza hazudozik, lop, csal, majd mindenféle vélt vagy valós informátorokkal magyaráztatja a hétmérföldes gyávaságát. Hogy amikor az ország feje fölött az elmúlt lassan másfél évtized legnagyobb vihara van kibontakozóban, ő miért adriázik ősembernek álcázva, mintha semmi köze nem lenne ehhez az egészhez.

A csúcsról jutott eszembe, bár nem akarnék okoskodni, mert nem vagyok minden szakállas sufnijogászok között (sem) a legnagyobb közgazdász, de azért az egy közgazdaságtani alapvetéseken és apró részleteken felül álló ténykérdés, hogy a Gyurcsány-korszakban soha nem kellett olyan szintre (= csúcsra) emelni az alapkamatot, mint amennyire tegnap a Matolcsy-féle MNB emelte. Más szavakkal: még a Fidesz-propaganda szelektív emlékezetéből nagy erőkkel kihullott gazdasági világválság és azzal egybeeső, ma is nemzeti beszaratásra használt bezzeggyurcsány idején sem volt 11,75 százalékos a jegybanki alapkamat. Tudom, hogy akkor nem volt háború, csupáncsak egy aprócska gazdasági világégés, de mint tudjuk, akkor sem volt még háború, amikor az orbánista inflációval már régen elszaladt a dakota ló, úgyhogy tökmindegy, hogy emlékeznek a propagandisták azokra a bezzegévekre, a tény az tény marad: itt és most tizennyolc éves CSÚCSON hasít a jegybanki alapkamat.

Én tudom, hogy az a mondás most, hogy végül is semmi rendkívüli nem történt, csak a papírforma igazolódott, amit a piac és az elemzők vártak. De szerintem az ne legyen már papírforma, hogy az elmúlt ezerév legjobb, aranykorral felérő 10 éve után a magyar gazdaság ótvarabb, helyzetben van, mint a 2008-as világválság idején. Vagy ha ez a papírforma, akkor erre is azt tudom mondani, hogy a csúcson kell(ett volna) abbahagyni, és hagyni másokat jobban csinálni. Nem mintha bármi reális esélyt látnék a miniszterelnök (és utána mehetne nyugodtan a kusza agyvelejű unortodox közgazdászzseni is) eltűnésére a büdös francba, de akkor legalább nem kellene úgy tenni, hogy itt a külső tényezők miatt (háború, háborús infláció, megugró európai energiaárak, elcseszett brüsszeli szankciók) van ez a szar helyzet, egyébként minden rendben lenne.

Nem lenne. A világ egyik leggyengébb valutájának számító forintot például ez olyan nagyon nem hatotta meg, bár persze ha volna kedvem viccelődni, mondhatnám, hogy még korai temetni a 300 forintos eurót, ami az a határ, ahol állítólag kormányoknak le kell mondani. Ugyanakkor ha már az MNB elismerte ezzel a tizennyolc éves csúcsot döntő húzásával, hogy bizony világbajnok válságkezelés ide vagy oda, vágtat az infláció, azt én is hajlandó vagyok elismerni, hogy egy kamatemelés nem egyik pillanatról a másikra töri le az inflációt. Már ha egyáltalán képes megmozgatni. Ellenben annyira nem vagyok fáradt, hogy ne látnám tisztán azt az összefüggést – túl azon, hogy ember legyen a talpán, akinek most lakáshitele van példának okáért -, miszerint a 11,75 százalékos alapkamattal letörni kívánt infláció egyik fő oka a szabadesésben romló forint, ami kis részben valóban a háború miatt van, de oroszlánrésze van benne a bűnös orbánista gazdaságpolitikának és a bűnös matolcsysta monetáris politikának, amelynek egy évtizeden keresztül nem volt árfolyamcélja. Ami miatt most nem az a kérdés, hogy mennyivel lehet 300 alá nyomni a forint-euró árfolyamot, hanem hogy mennyivel hasít 400 fölött. Öttel, tízzel vagy ötvennel.

Írjuk le ezen a 18 éves csúcson: a gyenge forintból egyenesen következő inflációnak Magyarországon politikai okai vannak. A lerongyolódott államháztartás és az a tény, hogy az Orbán-kormány nem hajlandó komolyan vehető ígéretet tenni az EU-nak arra, hogy nem fogja ellopni az EU-s pénzeket, ehelyett még mindig alkudozik és maszatol a helyreállítási alap forrásairól. Ilyen körülmények között akár a sztratoszféráig is emelhetik az alapkamatot, attól a forint érdemben nem erősödik. Cserébe egy 20 éves futamidővel felvett húszmilliós lakáshitel már most tízmillió forinttal kerül többe, mint februárban. Amikor már bőven látszottak a magyar gazdaság komoly szövődményeket sejtető tüdőgyulladásának tünetei, de az elvtársak úgy gondolták, hogy majd a hideg vizes borogatás is megteszi, a legfontosabb, hogy választást kell nyerni.

Vagyis igen, annyiban papírforma ez az egész, hogy már februárban is látszott, de már tavaly ősszel is látszott, hogy miután szándékosan gyengítették hosszú éveken át a forintot, miután nyerészkedtek a gyenge forinton, egy idő után a világ kamatemelése sem fogja tudni megállítani az ezzel összefüggésben elszabadult inflációt. Azt se. Ilyen értelemben az MNB és a kormány is elvesztette már rég a hitelét, amikor nem kiszámíthatóan, tisztességesen, a piac reakcióit szem előtt tartva hoztak döntéseket, hanem utólag pánikreagáltak az éppen aktuális helyzetre, amire már semmilyen érdemi hatásuk nem volt. Úgyhogy most nem Ausztriát értük utol a kanyarban előzve, hanem a Medgyessy-kormány kiválónak egyáltalán nem nevezhető teljesítményét. A helyzet most az, hogy miután az elmúlt évtizedben mindenféle lakossági hitelekbe hajszolták a populációt, most lassulni fog a hitelezés, miközben a lakosság szépen elszegényedik. Az unortodox gazdaság- és monetáris politika fala adja a másikat: a vállalati szektorba már begyűrűzött, a lakossághoz majd most begyűrűző energiaköltség növekedéssel (magyarul: brutális gáz- és energia áremelés), megfejelve az 1000 forintos kenyérrel és Soros meg a nemváltó óvodások démona helyett a recesszió fenyegető árnyával. Miközben az infláció ugyanúgy hasít majd, a fideszes állam természetesen ugyanúgy nyerészkedik az emiatt befolyó költségvetési pénzeken, amelyeket lehetőleg majd ugyanúgy törvényesen belenyomnak a slepp által uralt gazdaságba, az meg szépen megnyomja a GDP-t, hogy a világbajnok válságkezelő külügyminiszter legyen mivel döngesse a horpadt mellét. Papíron, hivatalosan persze nem lesz recesszió, az egyszerűagyúak örülnek, az ország meg megállíthatatlanul csúszik lefele a KSH és egyéb szervek időről időre kiadott sikerjelentéseinek dallamára.

És persze az is lehet, hogy csak elfáradtam, kimerültem és hülyeségeket beszélek. Akkor a csúcson abba is hagyom, és ha nem lesz igazam, majd töredelmesen bocsánatot kérek. Egyelőre viszont nem úgy tűnik, hogy nekem kellene bocsánatot kérnem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!