NEHAZUGGY

Az évtizedes Orbán-kormányzás nem csak a szavazók szellemi teljesítőképességét rombolta a magmáig, de példát is mutatnak a vezető politikusok

Swan Edgar | 2022. Augusztus 31, Szerda | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt, meglepetésektől mentes szép napot kívánok mindenkinek! Remélem, túl vagyunk Orbán Viktor szakállának állásán, és talán érdemi kérdésekkel is foglalkozik mostanság a kormány. Először jó lenne cáfolni Ujhelyi István állítását – mármint nem tagadni, az nagyon szokott menni. Cáfolni. Bizonyítékokkal alátámasztva -, miszerint a magyar kormány a nagy harcolás közepette nem is igényelte az uniótól a kedvezményes hitelt. Mármint hivatalosan. Mert az azért kevés, ha Orbán levelet írt Ursula von der Leyennek, melyben megemlítette, hogy mégis kellene az a pénz. Alig várom, hogy melyik politikus fog először megsértődni. Varga Juditra tippelek, bár ő tegnap még azzal volt elfoglalva, hogy az elmúlt 120 évet hasonlítgatta össze az elmúlt 12 évvel és azt találta, hogy a jelenlegi háborús helyzetben (tudomásom szerint Magyarország jelenleg senkivel nem áll háborúban) jobban állunk népszaporodásilag, mint 120 év alatt összesen. Magyarán 2 világháborúval, a spanyolnátha járvánnyal terhelt időszakkal vetette össze az uniós pénzekben fürdő békés 12 évet. Korrekt. Még túl sem jutottam a dolgon, máris jött a következő poszt: soha ennyi munkavállaló nem dolgozott az országban. Menő. Már csak azt kellene a nép tudtára adni, hogy aki dolgozik, ám ennek ellenére sem tud megélni a fizetéséből, az mihez kezdjen percekkel a tél beállta előtt.

Tegnap volt a napja annak, hogy Matolcsynak sikerült magasabbra tolni a jegybanki alapkamatot, mint amennyi a 2008-as világválság idején volt. Ha úgy nézzük, újabb világraszóló siker tanúi lehetünk. Unortodox siker. Talán csak én látom rosszul, de mintha ezek az emelések nem nagyon hatnák meg a piacot, a forint jobbára lendületesen romlik. Van jó hír is: a hitelkamatokba és az inflációba viszont beépülnek a kamatemelések. Tehát ha ez a cél, akkor jól csinálja a Jegybank is, a kormány is. Remélem, a nemzeti csodacsatárt még a nyaraláson érte utol a kamatemelés hatására hatalmasat erősödő forint (viccelek), így ki tudta fizetni a luxusétteremben a vacsiszámlát, ahová hajléktalan közmunkásnak öltözve tért be egy pofa pacalra. Lássuk be, nem mindegy az annak, akiknek a 12 évnyi miniszterelnöksége alatt – amikor sem rezsire, sem lakbérre, sem autóra, sem üzemanyagra, sem telefonszámlára nem kellett egy vasat sem költeni, mert mi álltuk gavallérosan – annyi megtakarítása van, hogy a horvátországi nyaralást – vagy az időnkénti horvátországi felbukkanást – biztosan az asszony fizeti, mert neki garantáltan nem telik rá. Bár lehet, hogy a gyerekek dobták össze rá a pénzt.

Bármennyire nem szerettem volna szembesülni ezzel, mégis tudomásul kell venni, hogy az évtizedes Orbán-kormányzás nem csak a szavazók szellemi teljesítőképességét rombolta a magmáig, de példát is mutatnak a vezető politikusok. Szijjártó Péter kicsit előbb kinyaralta magát mint a gazdája, ő már praxisba lendült. Elröppent Prágába az uniós országok külügyminisztereinek találkozójára, majd beszámolt nekünk egy videóban arról, mit gondol ő a világ dolgairól. Béke kell, azonnal be kell fejezni a háborút! Mondá az EU-találkozón. Azt Moszkvában kellett volna mondani a tömeggyilkosoknak, nem az unió háborúzik. Putyin akar területet rabolni, az ukránok védik a hazájukat és az életüket. Bár nem ez a céljuk, de közben Európát – köztük kiemelten Magyarországot – is védik, mert ott vannak beékelődve a háborús agresszor és közénk. Ezt a magyar kormány és Szijjártó vagy nem érti, vagy nagyon is érti, de szeretne közelebb kerülni Oroszországhoz. Ahogy állítólag annak idején István király felajánlotta az országot Szűz Máriának, úgy talán Orbán is felajánlotta Putyinnak. Az ukránok meg csak útban vannak. Más okot nem találok arra, hogy miért hazudik a háborúról a magyar kormány. A háború befejezésének az a módja, amit Peti vitéz preferál abból áll, hogy az ukránok eldobálják a fegyvert és alávetik magukat az agresszor akaratának. Arra valamiért nem gondol a magyar diplomácia, hogy valószínűleg nem a magyar kormány által elvárt módon, de a háború egyszer véget fog érni. Az is valószínű, hogy a közvetlen szomszédunk egy olyan ország lesz, amelyiknek a bukására fogadott a kormány, ott nehezítette az uniós segítséget, ahol csak tudta, közben – erről se feledkezzünk meg – a nyíltan vagy nem nyíltan fideszes portálokról, oldalakról és csatornákból ömlik, árad az orosz propaganda. Nem lesz egyszerű az akkori magyar kormánynak rendezni a helyzetet, ahogy az ukrajnai magyarok élete sem lesz túlzottan kellemes, köszönhetően Orbánéknak.

Én meg nem tudom mondani, hogy mikor lesz vége ennek a mostani szörnyűségnek, de azt pláne nem tudom meg sem tippelni, hogy amikor Európa már régen kiheverte a megpróbáltatásokat, Magyarország még meddig fog szenvedni a kormány alkalmatlanságának a következményeitől. Azt hiszem, igen sokáig. Mindenesetre most veszem a búcsúmat. Jó ébredezést kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mert mindig úgy szoktuk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!