Május 8,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha ez a világbajnok válságkezelés, milyen lenne, ha elk*rták volna?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 388,704 forint, még hiányzik 2,611,296 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Áldást, békességet és lassan történelmi emlékké szelídülő vidám vasárnapot kívánok mindenkinek! Keservesen bár, de túl vagyunk Európa legnagyobb és legbotrányosabb, egy héttel eltolt tűzijátékán, amellyel a NER didaktikus, infantilis, a napi propagandából ismerős paneleket felsorakoztató narráció kíséretében (hogy igazán hatásos legyen, egy kisgyerek álmán keresztül) az államalapítástól a fogalmam nincs, pontosan meddig mesélte el a magyar történelmet mimagyaroknak. Nem szeretnék erről sem irodalmi, sem tudományos igényű elemzést összerakni, helyette megállapítom, hogy a nertársak egy hét fáziskéséssel ugyan, de megnyerték ezt a meccset is. Rögtön miután kiélték a szadista-sztálinista hajlamaikat, adtak a hatalommal való visszaélés pofájára ezredszer is, és lehúzták az utolsó réteg bőrt is a nagyipari propaganda-szemfényvesztésről. Úgyhogy mielőtt fontos dolgokkal foglalkoznánk, így a tűzijátékkal kapcsolatos utolsó szó jogán rendkívüli reményemet szeretném kifejezni az iránt, hogy amikor majd október-november körül megérkeznek az unortodoxul csökkentett rezsiszámlák és el kell dönteni, hogy enni, vagy fűteni lenne célszerűbb, és vajon mivel kellene fűteni, és nemigen lesz majd válasz ezekre a kérdésekre, akkor az érintettek Európa legnagyobb szemfényvesztésének emlékével jóllaknak és kifűtik a lakásukat.

Addig még lehet büszkén acsarogni az évtizedek óta elmúlt évek több mint egy évtizede semmilyen érdemi hatalommal nem rendelkező, semmibe semmilyen érdemi beleszólással nem bíró bűnöseire, lehet a múltban és a homályos jövőben élni, és meg lehet próbálni berugdosni a fekáliát az ágy alá, mert ha nem látszik, hátha nem is csípi az orrunkat a szaga. Egymás talpára lépve lehet jelentkezni, amikor az a kérdés, hogy az ellenzék valóban nemátalakító propagandát terjesztett az óvodákban, és lehet úgy tenni, mintha az ország első 189 valódi, a mindennapokat, a nemzet jelenét és a valószínűtlen jövőjét érintő probléma az lenne, hogy néhány Brüsszellel összekacsintó baloldali hazaáruló át akarja operáltatni a kisfiúkat kislányokká. Akik aztán elnőiesítenek mindenféle szakmákat, és egyetemre mennek tanulni azért, hogy ezzel is telibehányják a női princípiumukat, és keresztbe tegyenek a világraszóló orbánista demográfiai és családpolitikának. Ettől még a seggünk, mindannyiunk segge inkább előbb, mint utóbb a hideg falhoz ér. A tűzijátékot érintő utolsó utáni szó jogán pedig még annyit, hogy annyira vagány nem vagyok, mint Lakatos Márk stylist, ezért nem kívánom Palkovicsnak, Kovács Zoltánnak és a Horvátországban szakállat eresztett törzsfőnök összes operatív törzsi mamelukjának, hogy az utolsó fillérig költsék gyógyszerre azt, amit erre az istenverte tűzijátékra elégettek, de megértéssel és empátiával fogadom az indulatait.

Gördüljünk is tovább az önkritika gyakorlásának irányába. Tegnap elhamarkodottan azt mertem állítani, hogy a Jobbik petárdák eladásáról szóló közleményénél viccesebb nemigen lesz. Belátom, tévedtem. Nemhiába nem én vagyok a Rogán-központ jövőbelátó tenyérjósa, aki mindig pontosan tudja, hogy mi lenne, ha nem az az összkomfortos szar lenne, ami most van. Szijjártó Péter, aki a főnökével tandemben nyaralt az elmúlt hetekben, csak korábbi pórul járásából tanulva, most nem tette ki magát a veszélynek, hogy mindenféle kínos helyeken lefotózhassák, ahol keresnivalója nem lehetne, végre előmászott a kövek alól, és a tegnapi nap legviccesebb előadását tartotta meg  a fideszes rajongóknak. Az állampárt tihanyi, Tranzit Közéleti Évadnyitó és Gondolatexpó fantázianévre hallgató, egészen szürreális rendezvényén pontosan onnan folyt, ahol augusztus elején abba sem hagyta, amikor imádott és utolsó leheletig körberajongott főnökével Donald Trump lúdtalpai elé omolt a büszke gyönyörűségtől, mint egy jóllakott óvodás. A külgazdasági és külügyminiszter, a keleti nyitás és a Putyin-barátság reklámarca erőseket mondott az ő monológjában, ahogy szokott (sajnos kérdezni nem lehetett tőle, ezek ennyire bátorak mind). Bár a kokainon élő brüsszeli gazemberekről átkozódó Lázár János vidéki földesúr is odatette magát rendesen a holdudvarnak szóló jópofa büdösbunkóságok terén, most idéznék pár gondolatot a Szijjártó-féle párhuzamos valóságból:

  • A nagy nemzetközi válságkörnyezetben Magyarország úgy, ahogy eddig is, ezután is sikeres tud lenni.
  • A világban hatalmas bajok vannak, Európában recessziós környezet alakul ki, de Magyarország mögött 12 év sikeres kormányzati stratégia és politika, valamint sikeres nemzeti érdekérvényesítés áll, melynek nyomán az ország mozgástere folyamatosan bővül. A kontinentális recessziós környezetben Magyarország lokális kivétel tud lenni.
  • Magyarország jól áll, mert régóta nevén nevezi a problémákat, őszintén, világosan és tisztán beszél a világgal szemben álló kihívásokról.
  • Azért lesz sikeres Magyarország, mert a gazdasági válságkezelésben világbajnokok vagyunk; van és lesz is energia, amelyet az ország és a gazdaság normális működtetéséhez fel lehet használni; saját, nemzeti alapú és nem hatalmi központokból diktált külpolitika van; a kormány pedig politikai stabilitással rendelkezik, ebből fakadóan politikai bátorsága is van.
  • A paksi bővítés megépül, a napokban kapta meg az atomerőmű a létesítési engedélyét és az európai szabályok is azt mondják ki, hogy a nukleáris energia nem esik szankciók alá. A világ nem csak Észak-Amerikából és Európából áll, a kölcsönös tiszteletre alapuló magyar külpolitika a világ nagy részén tiszteletet váltott ki, ezáltal nem hogy beszűkül, hanem folyamatosan bővül a mozgástere.
  • Az olasz parlamenti választáson, valamint az Egyesült Államok félidős választásán is jobboldali fordulat várható, és Európa szerte is – bár az Európai Néppárt elérte azt, hogy Nyugat-Európában sehol nincs jobboldali kormány – egyre erősödnek a nemzeti értékekre, adócsökkentésekre és családtámogatásokra alapozó pártok.

Én nagyon örülök annak, hogy kipihenték magukat az elvtársak, és ugyanazokat a hazugságokat ismételgetik, amelyek már hetekkel ezelőtt is hazugságok voltak, legfeljebb amíg ők nyaraltak (bár Szijjártónak távollétében is sikerült kirúgatnia azt az embert, aki állítólag bűnös azért, mert kiszivárgott a pofátlan bécsi rongyrázásuk története), csak súlyosbodott a helyzet. Azt értem, hogy miután Európa szélsőjobbos fordulata nem jött össze, nem látszik az a hatalmas neonáci, újfasiszta tömörülés, amelyik egy emberként szeretné Szijjártó főnökét a vezérévé koronázni, miután sajnos nemhogy az Európai Parlamentet, de az Európai Néppártot se sikerült megsemmisíteni azzal, hogy becsapták maguk mögött az ajtót, már-már szánalmasan rá vannak feszülve arra, hogy hátha Olaszországban és az Egyesült Államokban legalább győznek a haverok. Szerintem ezt hatalmas ívben leszarják a Heves megyei Heréd legfideszesebb szavazói is. Azt viszont nem értem, hogy ami a legutolsó magyar zsákfalu legfideszesebb éhenfagyni készülő polgárának is a húsába vág, arról miért kell ilyen nyilvánvaló módon hazudni? Hát nem megmondta a nagyeszű, multifunkcionális Rétvári államtitkár, hogy ma már nem lehet hazudni, mert az internet korában élünk, amikor két perc alatt minden kiderül? Akkor miért hazudnak?

Milyen tetves világbajnok válságkezelés az, aminek eredményeként Európában Magyarországon nőttek a legdurvábban az élelmiszerárak, sehol máshol nem kell ilyen nyomorúságos bérek mellett annyit fizetni a mindennapi betevőre, mint itt?

Milyen lokális kivétel a kontinentális recesszió alól az az ország, amelynek a legdrámaibban gyengül (nem az elmúlt két hétben, hanem évek óta) a nemzeti devizája, és harmadik világbéli országok nemzeti valutáit lekörözve áll a földbe?

Mennyire sikeres az az ország, ahol a negyedik kétharmad után nem sokkal hétszeresére emelik a gázárat, pedig azzal nyertek választást, hogy marad a rezsicsökkentés?

Milyen mozgástere van annak az országnak, amelynek kormánya a választás megnyerése után, miután a hatalmát biztonságba helyezte, nyilvánvaló megszorításokat kénytelen bevezetni, amelyeket persze nem szabad megszorításoknak nevezni, miközben tartja a markát a korrupció miatt felfüggesztett uniós pénzekért, hogy legyen valahogy?

Ha az a világbajnok válságkezelés, amiről Moszkva elsőszámú csatlósa beszél, ha van és lesz energia, amiből működtetni lehet az országot, ha miközben mindenki más a taknyán csúszik, mi dübörgünk, mint a kurvaélet, akkor miért van az, hogy komplett települések nem tudnak megbirkózni a brutális rezsiemeléssel, amiről nem volt szó április 3-a előtt? Akkor miért zárnak be szállodák, múzeumok, galériák, edzőtermek?

Ha ez a világbajnok válságkezelés, akkor miért a kokainozó brüsszeli gazembereknek tartja a markát az Orbán-kormány, hogy a pedagógusok bérét meg tudja emelni, akkor miért akkora a tanárhiány, hogy egyes iskolákban el sem kezdődik el a tanév? Ahol meg elkezdődik, ott miért kell a fatüzelésen gondolkodni, ha minden rendben van? Egyáltalán miért kell nekiesni a favágásnak, ha van és lesz is energia, és mindenkinek hozzáférhető lesz?

Miért döngeti a mellét az önjelölt világbajnok válságkezelő a paksi beruházással, és annak engedélyeztetésével, hiszen 2 perc alatt ki lehet deríteni, hogy a lényegre továbbra sincs engedély? Miért hazudik szisztematikusan Szijjártó a paksi beruházásról, ha pontosan lehet tudni, hogy az engedély egyáltalán nem szól arról, hogy az alapozás után atomerőművet is lehet oda építeni? Hány diadalittas közleményt fognak még kiadni egy olyan atomerőműről, amelynek új blokkjai leghamarabb a 2030-as évek elején (!!!) fognak termelni?

Jó, az oké, hogy addig még sokat felejt a nép, meg ha nem jön össze a háborús bűnös orosz államvezetésnek kiszolgáltatott erőmű, még mindig lehet belőle kínai akkumulátorgyár, de attól még érdekelne, hogy Szijjártó mikor szándékozik abbahagyni a hazudozást Paks 2-ről, amelynek ebben a pillanatban sincs, de holnap és holnapután és jövőre se lesz semmi köze az energiabiztonsághoz.

Mikor jön el a pillanat, amikor az Orbán-kormány először ebben a büdös életben VALÓBAN nevén nevezi a problémákat, őszintén, világosan és tisztán beszél az országgal szemben álló kihívásokról, ahogy állítja magáról, és nem alattvalónak, hanem felnőttnek nézi a populációt? Ha Lázár szerint ősbűn, hogy Paks 2 jövőre nem termel áramot, a legsúlyosabb kormányzati hibák egyike, akkor most éppen ki hazudik? És ki vállalja a felelősséget ezért az ősbűnért? És az összes többiért?

Ha ez a világbajnok válságkezelés, milyen lenne, ha elk*rták volna?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.