Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Isten létének megkérdőjelezése nem egyenlő a káosz létrejöttével

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A KDNP-s vasarnap.hu egyszerűen nem bír magával, és a mai napig azon vannak kiakadva, hogy az ateisták szövetsége arra bíztatja mindazokat, akik nem hisznek Isten létezésében, hogy a népszámláláskor ezt mondják is ki. Korábban is elmondtam már én magam is, hogy nem látom, ezzel mégis mi a probléma, hiszen ha valaki ateista, akkor ateista, nem lesz egyik pillanatról a másikra az csak azért, mert valaki erre rákérdez. Véleményem szerint ez a kérdés messze nem érdekes ennyire, de valamiért Ungváry Zsolt képtelen elengedni a témát, ráadásul mostani cikkében még egy olyan témát is érintett, amivel nem lehet nem vitatkozni. Lássuk ezt a pár sort a szerző cikkéből.

Az ateistákat az köti össze, hogy nem hisznek egy teremtőben, felettes szellemben, tervezőben. Szerintük a világ, benne az emberiség véletlenül alakult ki, tehát ők is véletlenül születtek, vagyis biztosan nincs semmi célja sem a világnak, sem az embernek, sem nekik maguknak.

Mivel egy véletlennek nem lehet célja, így azt megtalálni sem lehet. Ez roppant veszélyes is. Ha ugyanis semmilyen hozzánk képest magasabb szintű rendezőelv nincsen, értelmetlenné válnak olyan fogalmak, mint erkölcs, önfeláldozás, jövőkép. A dolgoknak nincsen tétje. Voltaképpen a közösségeknek sem, így az ateistákénak sem. 

Már mégis miért válnának értelmetlen fogalmakká az erkölcs vagy az önfeláldozás, esetleg a jövőkép? Ezeknek mégis mi a franc közük van a valláshoz, a Bibliához vagy Jézushoz? Egyik sem a vallásnak köszönhető, ezért nem is szükséges hozzá a vallás elsajátítása. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert én soha az életben nem voltam vallásos és nem hiszen Isten létezésében, de magamat erkölcsösnek tartom, van jövőképem és úgy vélem, ha lesz gyermekem, akkor az önfeláldozásra is képes leszek érte. Erkölcsösnek lennyi annyit tesz, hogy az ember betartja a társadalmi normákat és nem tesz olyat, amivel másokat megsérthet, másoknak kárt okoz. Erre példának okáért egyik magát nagyon kereszténynek mondó fideszes, vagy KDNP-s politikus sem képes, hiszen mindannyian korrupt, gerinctelen káderek.

Velük ellentétben én még soha nem loptam meg senkit, mint ahogy nem hoztam olyan döntéseket sem, amely milliók életét nehezítette meg ok nélkül. Nem tettem elfogadhatatlan kijelentéseket sem, mint ahogy nem hazudtam erkölcsösségemről sem. Olyan, hogy erkölcsös politikus igen kevés létezik a mai világban, nem csak idehaza, hanem úgy általánosságban. Politikusnak ugyanis nem a szerény, gerinces, az emberek javát szolgáló egyének szoktak menni, hanem hatalomvággyal rendelkező, bármilyen alkura képes, megalkuvó emberek, akik hatalomért és pénzért cserébe szinte bármire képesek. Egy emberséges, egyenes gerincű politikust idejekorán eltaposnának a törtető, hataloméhes emberek, ezért aki jó emberként képes túlverekedni magát az első fázison, az később akár még sikeres politikussá is válhat.

Jövőképe nem attól lesz valakinek, mert hisz a túlvilágban, ezért minden erejével azon van, hogy valami nagyszerűt alkosson még a földi élete során. Jövőképe azért van az embernek, mert szeretné sikeresen élni az életét, akár véget ér az a halállal, akár nem. Én ugyan nem vagyok vallásos ember, de nem mondom biztosra, hogy a halál után nem létezik semmi, hiszen fogalmam sincs róla. Velem szemben viszont egy vallásos ember hisz abban, hogy létezik valami a halál után, ami sokak számára megnyugvást jelent, amit képes vagyok ugyan elfogadni, de megérteni nem igazán. De akinek ez hiányzik, annak váljék egészségére. Ez a hit viszont nem lehet oka egy jövőkép kialakulásának, hiszen az nem ettől függ, mert ha így lenne, nekem semmiféle jövőképem sem lenne és napról-napra élnék.

Úgy vélem, egy ateista számára is sok tétje van a dolgoknak, hiszen bűncselekmény esetében börtönben köt ki, amivel elveszíti a szabadságát. Ha önző, gerinctelen módon viselkedik valaki, akkor elveszítheti mindazokat, akiket szeretett. Számtalan olyan területe van az életnek, amely boldoggá tesz bennünket, de ha önző módon viselkedünk és teszünk ezekre, akkor élő pokollá változtathatjuk az életünket. Senki sem akar boldogtalanul élni, tehát van valamiféle elképzelése, jövőképe. Kinek a nagy ház és az autó, kinek a munkájában elért sikerek, kinek pedig egy boldog család az elérendő cél. De ezek egyikéhez sincs szükség arra, hogy az ember higgyen egy teremtőben, hiszen nem függ attól, hogy szerinte létezik-e isten, vagy sem. Nem értem miért beszélnek úgy egyes hívők, mintha Isten létezésének el nem fogadása, vagy egyenesen a tagadása erkölcsi bűn lenne, ami káoszhoz vezet. A hit választás kérdése, van aki így, van aki pedig úgy dönt, fogadjuk már el végre.