Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Utolsó utáni lehetőség a változásra

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A szülők nemrégiben elkezdtek panaszkodni amiatt, hogy olyan óriási a tanárhiány, hogy már gyermekeik oktatásán is meglátják az eredményeket. Óraösszevonások, szakos tanárok hiánya vagy épp órák törlése. Több százan panaszkodtak arról, hogy magánórákra kénytelenek vinni a gyermekeiket ha azt szeretnék, hogy megfelelő oktatásban részesüljenek. A tanárhiány már évek óta egyre csak rosszabb, aki pedig tehette, az felhívta erre a társadalom figyelmét. Egyre kevesebben mennek tanárnak az elképesztően alacsony fizetések miatt, aminek következtében egyre többen mennek úgy nyugdíjba, hogy nincs senki, aki átvehetné a munkájukat. Már egyetemen tanárnak készülő diákokat kérnek fel, hogy ugyan tartsanak már órákat oktatási intézményekben, hiszen olyan mértékű a hiány, hogy egyszerűen nem tudnak már mihez kezdeni.

Évente több ezer tanár hiányzik a rendszerből, és a helyzet egyre csak romlik. A kormány az égvilágon semmit sem tesz azért, hogy a helyzet megváltozzon. Ahelyett, hogy megemelnék a fizetésüket végre – ezzel is arra ösztönözve a fiatalokat, hogy ezt a pályát válasszák, – inkább megvásárolják a Vodafonet. Minden, de tényleg minden fontosabb, mint a tanárok fizetésének megemelése, amelyet egyébként uniós forrásokból kívántak fedezni, de mivel a jogállamiság helyzete Magyarországon igen kérdéses, ezért ezidáig egy büdös vasat sem kaptunk az EU-tól, amire hivatkozva a tanárok fizetését sem emelte meg a kormány. Mert fontosabb a NER folyamatos fenntartása, mintsem hogy befektessenek a jövőbe. Nemrégiben ki is mondták, hogy a Vodafone megvásárlása 700 milliárd forintért egy befektetés, azonban – mondjuk – a tanárok fizetése lényegében pénzkidobás, hiszen az egy folyamatos költség, amelyhez a pénzt elő kell teremteni.

Ez tehát azt jelenti, hogy a kormány nem látja az értéket, a befektetést a magyar oktatásban, ellenben egy cégben igen. Nem látják, hogy konkrétan az ország jövője függ a közoktatástól, amelynek állapota olyan elképesztően rossz, hogy már azok a szülők könyörögnek, akik közül sokan a mai napig a pedagógusokat hibáztatják a kialakult helyzetért. Persze az sajnos tény, hogy a pedagógusok szinte soha nem álltak ki sem magukért, sem diákjaikért és egy pár gyengécske sztrájkot vagy tüntetést kivéve nem tettek semmit sem azért, hogy felhívják a kormány figyelmét arra, hogy itt bizony változtatni kell. De ettől függetlenül butaságnak tartom kizárólag a tanárokat hibáztatni a kialakult helyzetért, hiszen a fizetéseket a kormány adja, márpedig erre vezethető vissza minden jelenlegi probléma, az alacsony fizetésekre.

A Szülői Hang Közösség képviselője szerint bár egyre több szülő érzékeli, hogy valami nincs rendben az oktatásban, sokan még mindig nem látják, mennyire súlyos a helyzet. Miklós György úgy érzi, a társadalom “hozzászokott”, hogy az oktatási rendszerrel problémák vannak, a tanárok keveset keresnek, de ettől a pedagógusok nagy többsége még elvégzi a munkát, a rendszer nem “omlik össze”. Szerinte sokan hajlamosak arra is, hogy a gondokért a pedagógusokat hibáztassák, mert nem tudatosult bennük, hogy ezek mögött valójában központi, döntéshozói felelősség áll.

Sajnálatos módon tipikus az a mentalitás, miszerint úgyis lesz majd valaki, aki elvégzi a munkát, ezért a rendszer nem fog összeomlani. Ugyanez történik egyébként az egészségügyben is, mert az tény, hogy mindig lesz olyan ember, aki úgy véli, hogy túlórájával segíti a társadalmat, miközben nem látja, hogy csupán további problémákat okoz. A tanárok saját egészségüket kockáztatják azzal, hogy elképesztő mértékű túlórákat fogadnak el nevetséges fizetésekért. Azt kellene mondani, hogy ennyi, most van elegem, szeptemberben egy határozatlan idejű sztrájkban veszek részt, amely egészen addig nem fog véget érni, ameddig nem változik meg a helyzet. Biztos vagyok benne, hogy amennyiben a tanárok nagy többsége letenné a munkát, a társadalom melléjük állna. A diákok, a szülők és mindenki más is támogatná őket, hiszen a jelenlegi helyzet tarthatatlan. De akkor mégis mitől tartanak? Mit veszíthetnek még? Fizetésük nem elég semmire, a stressz miatt még a nyugdíj előtt teljesen kiégnek és még csak abban sem reménykedhetnek, hogy majd a jövőben javulni fog a helyzet. Egyszerűen nincs már mit veszíteni, ezt fel kellene fogni végre. Nem fogja senki sem megmenteni őket, ha nem állnak ki saját magukért, akkor senki más sem fog kiállni értük.

Ha viszont szeptemberben – megelégelve a tarthatatlan helyzetet – végre igent mondanak a határozatlan idejű sztrájkra és rákényszerítik a kormányt, hogy emelje meg a fizetésüket legalább 50 százalékkal, akkor talán szereznek némi becsületet maguknak. Egyszerűen már nem lehet tovább várni, hiszen már így is legalább egy generáció megsínylette az óriási mértékű tanárhiányt, amely csak romlik évről-évre. Egyszerűen nem veszíthetünk még többet, hiszen akkor tanulatlan generációk fognak felnőni, így meg fogják nehezíteni a saját helyzetüket a munkaerőpiacon. Gerincességre, bátorságra van most szükség, az nem elég, hogy a Facebookon elégedetlenkedünk, vagy pedig különböző szervezeteknek panaszkodunk a kialakult helyzetről. Cselekedni kell, méghozzá minél előbb.