Szeptember 30,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha így megy tovább, lassan a hajunkra kenhetjük Szent István örökségét

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,732,405 forint, még hiányzik 1,267,595 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, vidám vasárnapot mindenkinek az ezeréves keresztény Magyarország sokadik születésnapja, nem utolsó sorban Európa legnagyobb elmaradt gazdatüntetése, úgy értem, legnagyobb elmaradt TŰZIJÁTÉKA után eggyel! Ez utóbbinak egy hét múlva újra nekifutnak, bizonyára azért, mert ugye drágább lenne nem elpuffogtatni, mint de. Hamisítatlan, utánozhatatlan unortodox logika. Abszurdumát tekintve karcolja a szintén felejthetetlen lélegeztetőgép-biznisz kapcsán elővezetett, egészséges és normális piaci alapvetéseket teljes mértékben nélkülöző érvelésüket. Miszerint minél többet vásároltak az aktuálisan ki tudja, éppen hol porosodó horkolásgátló készülékekből – amelyeknek egy része talán valóban lélegeztetőgép volt, csak éppen rohadtul nem volt hozzárendelhető személyzet, aki kezelni tudta volna -, annál többe került. Ja, csak nekik. Mindenki más jóval olcsóbban is meg tudta oldani, és a lakosságarányos halálozást tekintve messze jobban átvészelni a világjárványt, mint mimagyarok. Indokolatlan zárójel bezárva.

Ami az emelkedett pártünnepélyt… izé… nemzeti ünnepet illeti. Miközben némi egészségtelen hiányérzet gyötört (nem!), amiért az egyszemélyes államvezetés kivonta magát a nemzeti ünnepen való parádézás lehetősége alól, mert elvileg még mindig Horvátországban eszi a fene (Szalay-Bobrovniczky és társai azért igyekeztek felnőni a kihíváshoz, külön elismerés illeti a nemzet nemzetegyesítő anyját és a legmagasabb közjogi polcra felmászott női princípiumát az emelkedett brüsszelezésért), próbáltam kezemet és lábamat törni azért, hogy immár az összes létező nemzeti ünnepünk kisajátítóinak és önjelölt tulajdonosainak az igazi tűzijátékkal ellentétben elmaradhatatlan összes kommunikációs és propagandatűzijátékával azonosulni tudjak. Talán nem mondok semmi megrázót azzal, hogy nem sikerült. De legalább nem rontom tovább az ünnep(ük)et, mert legalább túl vagyunk rajta. A milliárdos környezetszennyező szemfényvesztésnek meg majd 27-én újra nekifutnak, hátha. Addig is a NER országrontó országlásán nemhogy nem vagyunk túl, de alighanem a nyakunkig ér és hullámzik is. Nem szorul bizonyításra, hogy ilyen vészterhes időkben nem olyan nagyon hálás dolog kiállni a nyilvánosság elé. Ki tudja, milyen meglepetések érhetik az embert, pedig még az első, unortodox módon csökkentett rezsit ábrázoló számlák meg se érkeztek.

Ha nem baj, akkor nem fogom csokorba kötni azokat a már oly sokszor hallott, évről-évre egyre kínosabb, nem túl eredeti, de annál patetikusabb szóvirágokat, amelyek az önmagukat Szent István örököseinek tartó, Szent István örökségével öblögető és azzal takarózó választottak és senki által meg nem választottak száját elhagyták tegnap, kizárólag Gulyás Gergely jóllakott miniszterelnökségi miniszter szofisztikáltan burkolt, ünnepi migránsozását és rohadjon meg a szuverenitásunkra áhítozó brüsszelezését szeretném idézni, amire a jó öreg István is elégedetten csettintene. Vagy fene tudja.

Szent István öröksége utat mutat, mert az általa alkotott építmény „túlélt, védelmezett, teret biztosított”, még akkor is, ha az épület feletti rendelkezési jogot el akarják vitatni a benne élőktől, ha időnként egy része kigyullad és újra kell építeni, ha megcsonkították, vagy ha időnként társbérletre kényszerítették a lakóit, akiket a vendégszeretetük ellenére újabban „jogcím nélküli lakáshasználók befogadására” akarnak kényszeríteni. 

Hát nem cuki a sztárjogász úr? Gyújtogató társbérlőkként és jogcím nélküli lakásfelhasználókként hivatkozik a büdös talpú, kecskebaszó terrorista migránsokra, holott néven is nevezhette volna őket, és megismételhette volna a főnöke fajvédő dumáját is akár, nem? Jó, én így is értettem, de nem lenne jó, ha a politikai korrektséggel való leszámoláshoz szoktatott, reggeltől estig primitív dumákkal uszított hívek esetleg nem értették volna, hogy kit kell utálni. De van itt még egy vicces részlet túl azon, hogy egyébként európai kultúra, keresztény Európa nélkülünk, mimagyarok, Szent István és örökösei nélkül természetesen egyáltalán nem is létezne ma:

Szent István életművéből és politikai hagyatékából ezer esztendeje élünk mindannyian, „akiknek a magyar állam otthont, házat, hazát jelent”. Amikor közösen emlékezünk az ország születésére, akkor Szent István öröksége azt jelenti, hogy „ma is összetartozunk, mindenkinek otthona ez az ország, aki szüleitől kapta vagy akár maga választotta hazáját”. Az elmúlt évezredben a magyar állam elég erős volt ahhoz, hogy túlélje a tatár, a török és a szovjet országdúlást, azokat a századokat, amikor Magyarország sorsáról nem Magyarországon döntöttek, túlélte Trianont, ezért „jó okunk van azt remélni, hogy a jelen nehézségei által állított akadályokat is sikerrel leküzdjük”.

Kétségtelenül jól hangzik, kár, hogy a valósághoz nem sok köze van. Pont akkora hazugság, mint az, hogy a mai, démon- és ellenségkeresésből, ellenségeskedésből, konfliktusok generálásából élő hatalom bármiben hasonlítana az együttműködés, partnerség lehetőségeit kereső, a konfliktusok kiélezése helyett azok elsimításán munkálkodó Szent Istvánhoz. Úgyhogy bár a könyökömön jön ki, de nem vagyok rest újra leírni: senki nem tett annyit azért, hogy ez a nemzet már soha a büdös életben ne tartozzon össze, mint Gulyás pártja. Amelyik feljogosította magát arra, hogy kétségbe vonja a nemzet egy részének magyarságát, és nem ugatta le, nem hajtotta el a büdös francba se a mosdatlan szájú, külföldi ügynököző, idegenszívűző, nemmagyarozó propagandistáit, se azt a bajszos közjogi méltatlanságot, akinek visszatérő beteges rögeszméje az, hogy az a magyar, aki fideszes vallású, és ő a megmondhatója annak, hogy ki magyar, ki nem.

Úgyhogy bár való igaz, hogy mimagyarok túléltük a tatár, a török, a szovjet országdúlást és még  Trianont is, de jó okunk van azt hinni, hogy az orbánizmus mindennél nagyobb nyomorúságot szabadít ránk. Amiből sokkal nehezebb lesz felállni, mint gondolnánk. Amihez képest a tatárjárás köröm alatti piszoknak fog tűnni. Már csak azért is, mert ez itt és most történik, nem pedig a múltban és a valószínűtlen jövőben, amivel kétharmadtól kétharmadig zsibbasztják a népet. Nem csak egzisztenciálisan, materiálisan zúztak tönkre egy évtized alatt mindent, és tették rá a kezüket mindenre, amit el lehetett mozdítani, és amit nem, de a fejekben és a lelkekben is maradandó sérüléseket okoztak. Ráadásul nem tudom, létezik-e annál nagyobb bűn, mint egy európai ország államiságát és szuverenitását fegyverekkel megkérdőjelező, emberi életeket kioltó, az európai keresztény kultúra teremtett és épített örökségét porig romboló tömeggyilkos hatalomhoz még mindig sunyin dörgölőzni, és közben önös hatalmi érdekből elszabotálni, hogy Magyarország hozzáférjen a talpon maradásához, ne adj’ isten fejlődéséhez szükséges európai ezermilliárdokhoz.

Szóval ja. Egyáltalán nem véletlen, hogy a tegnapi üres ünnepi melldöngetésekből súlyosan kimaradt a jelen idő, a jelennek különösen az a része, ami húsba vág. És az nem az ütőképes magyar honvédség, és nem a katonanemzetről szóló delirálások. Nem. Amikor szakrendelések, kórházi osztályok szűnnek meg futószalagon, amikor már szakképesítés nélküli úgynevezett tanárokat sem találnak lasszóval sem az iskolák, amikor kong az ürességtől az államkassza és több ezermilliárdos megszorításokra van szükség, egyszerűen bűn a közpénzt a hadseregbe önteni. Akkor is, ha kézenfekvő, hiszen lopni sokkal könnyebb belőle, mint mondjuk az egészségügyiből, mert ott a hadititokra hivatkozva még az eddigi átlagnál is jobban lehet titkolózni. Ugye. Másrészt a magyar hadseregnek kizárólag a NATO kötelékében van bármilyen értelmezhető szerepe, nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki, mint amekkora jelentősége egy alulról 10 milliós ország hadseregének lehet, súlyos átverés, önámítás.

Ehelyett arról kellene hosszasan pofázni jelen időben, hogy a büdös életben nem volt olyan alacsony az ország biztonsági üzemanyag-tartalékának szintje, mint augusztusban, és ennek nem Brüsszel elhibázott, nem mellesleg az Orbán-kormány által is megszavazott szankcióihoz, meg a háborúhoz van köze. Nem kizárólag. Mert ugyan alapvetően a kínálati oldali problémák okozzák az áruhiányokat és az egyre gyorsuló inflációt, de egyáltalán nem segít, hogy a populista, gyáva, kizárólag a hatalmon maradásban érdekelt kormány az árstopokkal veri szét az egészséges piaci önszabályozást. Arról kellene pofázni jelen időben, hogy 16 ezer (!) tanár hiányzik a magyar közoktatásból, a következő öt évben pedig 22 ezerrel lesznek kevesebben a pedagógusok, és ha ez így megy tovább, nem félanalfabéta, hanem analfabéta nemzet leszünk. És akkor a végképp a hajunkra kenhetjük Szent István örökségét.

Címlapkép: Gulyás értelmezhetetlen pofát vágva átadja a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést Siklósi Beatrix rasszista, antiszemita botrányokról elhíresült úgynevezett újságírónak, a Kossuth Rádió csatornaigazgatójának az államalapítás napja alkalmából tartott, állami kitüntetések átadásával egybekötött ünnepségen a Károlyi-Csekonics-palotában 2022. augusztus 19-én. (MTI/Illyés Tibor)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!