NEHAZUGGY

A háború valódi felelőseit kellene megbüntetni

Lázár Gergő | 2022. Augusztus 17, Szerda | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Több uniós ország kormánya – Észtország, Litvánia, Csehország, Finnország – azért lobbizik, hogy korlátozzák, vagy teljesen szüntessék meg az oroszoknak kiadható rövid távú schengeni vízumot tiltakozásul az oroszok által indított ukrán háború miatt. A felvetés noha valamilyen szempontból érthető, véleményem szerint óriási butaság lenne, hiszen aki menekülni kíván az orosz elnyomás elől, az sokszor ezt a módszert találja a legpragmatikusabbnak. Mert nehogy azt gondolja bárki is, hogy a Putyinhoz közel álló és ezzel az ő politikáját támogató emberek ne tudnák esetlegesen megkerülni ezeket a szankciókat. Lehet, hogy kicsit komplikáltabb lenne a dolog, de itt azért minimum milliomosokról van szó, és mint tudjuk, akinek pénze van, az lényegében bármit megtehet.

Noha sem boldogság, sem egészség nem vásárolható pénzen, szabadságot mégis lehet vele vásárolni. Ha az ember megfelelő, elég magas pozíciókban lévő személyeket ismer, akkor nincs az a szankció, ami ténylegesen is érintené. A felvetett tilalom tehát nem azokat célozná meg elsősorban, akik támogatói a háborúnak, hanem azokat, akik esetleg menekülnének az elviselhetetlen politikai légkörből. Persze lehet azt mondani, hogy az oroszok maradjanak csak otthon, és oldják meg a saját gondjaikat, zavarják el Putyint, aki kirobbantotta a háborút, hiszen ha folyamatosan elmenekülnek a valóság elől, akkor soha semmi sem fog megváltozni. De ezt magyarként igen nehéz lenne elmondani, hiszen Orbánt ugyanúgy el lehetne takarítani, de mivel a többség sajnálatos módon ez ellen van, ezért ez egy álom marad.

Fogalmam sincs arról, hogy mekkora Putyin valódi támogatottsága, de azt tudom, hogy annak idején vélhetően orosz állampolgárok meggyilkoltatásával (amit aztán csecsen terroristákra kent) került hatalomra, népszerűsége pedig igen komoly volt. Idővel ez lehet, hogy változott, de ha valóban olyan komoly lenne az elégedetlenség, már régen elzavarták volna. Azonban mivel ilyen nem történt, ezért érthető, ha van egy olyan értelmiségi réteg, amelynek már elege van az évtizedes elnyomásból, és esetleg külföldön szeretne szerencsét próbálni. Van ugyanis egy olyan pont, amelyet követően az ember már nem kíván további szélmalomharcot vívni, hiszen nem várható attól semmiféle jó eredmény. Elvégre hányan próbálkoztak már idehaza is különböző megmozdulásokkal, amelyek aztán soha nem vezettek sehova.

Ameddig a társadalom többsége nem áll be egy mozgalom, egy ötlet mögé, addig az ember hiába próbálkozik, egyéni szinten nem fog tudni változásokat elérni. Tiltakozhat az orosz állampolgár a háború ellen, de ha magára marad, akkor mégis mit csináljon? Vagy tovább próbálkozik a saját hazájában, vagy megunva a kialakult helyzetet inkább elindul Nyugatra. Aki ezt megteszi, valószínűleg nem azért teszi, mert egyébként támogatója a háborúnak, ezért az ő utazásukat véleményem szerint nem kellene korlátozni. A valódi bűnösei a háborúnak nem azok, akik körbeutazzák Európát, vagy ha igen, őket nem egyszerű turistaként látjuk valahol mondjuk Rómában sétálni a főutcákon, hanem VIP-szórakozóhelyeken, luxusszállodákban, esetleg jachtokon, a legtöbbek szeme elől elrejtve.

Őket aztán az ilyen szankciók nem hátráltatnák semmiben, elég megnézni London városát, amely a háború kezdetéig boldogan adott el luxusingatlanokat orosz oligarcháknak, noha pontosan tudták már a háborút megelőzően is, hogy kik ezek az emberek. Addig nem volt gond, hogy mocskos pénzt fizetnek nekik, addig nem érdekelték őket a gyilkosságok, emberrablások és mások elhallgattatása, ez csak akkor vált problémává, amikor a háború kirobbanását követően egyre többen tették fel a kérdést, hogy mégis miért él annyi orosz oligarcha Londonban. Ne legyünk naivak, ha nem történt volna meg ez a szembesítés, akkor vélhetően ma is több milliárd eurónyi ingatlannal rendelkeznének Londonban a Putyinhoz közeli oligarchák, akik nagyot nyertek a háborúval.

Ahhoz, hogy a valódi bűnösöket büntesse meg az EU az kellene, hogy ne a pénz beszéljen, de mivel ez soha nem fog megtörténni, ezért hiábavaló erről álmodozni. Ha az embernek elegendő pénze van, sem a hatóságok, sem pedig a bankok nem fognak kérdezni semmit. A törvény leginkább azokra vonatkozik és azokra sújt le, akik esetleg egy hibát követtek el és képtelenek megvásárolni mások hallgatását. A börtönt nem milliárdos adócsalók vagy politikusok töltik meg, hanem piti tolvajok. Mindenki tudja, hogy a legnagyobb tolvajok a politikusok köréből kerülnek ki – a bankszektor is bővelkedik bennük persze, nem beszélve az ingatlanpiacról -, de őket nem szokás elővenni, hiszen elég magasan helyezkednek el ahhoz, hogy szívességekért cserébe elengedjék a büntetésüket.

Az orosz milliárdosok a világ minden táján rendelkeznek vagyonnal. London, Marbella, New York és még lehetne sorolni a végtelenségig, de fölöslegesnek tartom. Ezeket az emberek politikusok soha nem fogják felelősségre vonni, ezért jobban tennék, ha nem megint a kevésbé tehetős állampolgároknak mennének neki értelmetlennek tűnő szankciókkal. A háborúban a tudatlan, tájékozatlan oroszokat a halálba küldi az orosz elit. A háború valódi bűnösei az orosz politikusok és oligarchák, akik a háttérből mozgatják a szálakat, de maguk soha nem kockáztatnák még a vagyonukat sem, nemhogy az életüket egy háborúban. A rájuk kivetett szankciók pedig igenis működnek, ezen az úton kellene tehát tovább haladni, nem pedig egy olyan úton, ami semmiféle valódi eredménnyel nem járna.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!