Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ötmillió embernek igenis erre van igénye

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A magyar kormány elintézte, hogy még több orosz gáz érkezzen az országba, aminek a hívek biztosan nagyon örülnek, de kérdés, hogy ennek milyen diplomáciai ára volt. Szijjártó Péter ugyanis Moszkvába utazott, ahol azzal a Szergej Lavrovval fotózkodott egy sajtótájékoztató erejéig, aki arról beszélt, hogy az ukránok magukat lövik a háborúban, hogy a haláleseteket utána az oroszokra kenhessék. Egy ilyen kijelentés után bármilyen épeszű kormány külügyminisztere elhatárolódott volna, feltéve, hogy lett volna akkora barom, hogy háború idején az orosz vezetéssel találkozzon. A magyar diplomácia már eddig is borzasztó mélységekbe süllyedt, ezen az elmúlt évek csak rontottak. Orbánnak nem számít, hogy mit gondolnak róla Nyugaton, számára egyetlen dolog fontos; mit gondolnak róla a saját szavazói, akik jól láthatóan büszkék rá.

Lehetne itt arról beszélni, hogy magyarok millió elítélik Orbán politikáját, de azért 3 millióan mégis rá szavaztak, 2 millióan pedig nem tartották fontosnak, hogy áprilisban elmenjenek a szavazófülkékhez, hogy leadják voksukat. Akár tetszik, akár nem, a magyarok többsége boldog Orbánnal, annak ellenére is, hogy százezrek, ha nem milliók életét nyomorította meg. Újra és újra megszavazza őt az emberek többsége, méghozzá olyan nagy többséggel, hogy az már évek óta kétharmadot ér neki, amivel lényegében teljhatalomra tehetett szert és elérte, hogy ebben az országban az történjen, amit ő akar. Ehhez a magyarok asszisztálnak évek óta és nem tűnik úgy, hogy ez a közeljövőben bármikor is megváltozna.

A rezsicsökkentés mértéket csökkentette, ellopta a manyup pénzeket, szándékosan lerontotta a forint értékét, a legalapvetőbb jogokat tiporta sárba, de ennek ellenére 5 millió ember (akit nem érdekel, az valójában támogatja) ehhez boldogan tapsol. Akkor mégis mit érdekelné a magyarokat, hogy Szijjártó Moszkvában egy háborús bűnöket elkövető kormány külügyminiszterével beszélgetett? Lehet, hogy az értelmesebb réteg ezen felháborodik – teljes joggal -, de Mari nénit vidéken pont nem fogja érdekelni, ameddig neki lesz fűtése. Hogy ennek mi az emberi ára, az a többséget egyszerűen nem érdekli, hiszen az orosz-ukrán háború nem a mi gondunk. Persze sokan sajnálják őket, de tenni nem nagyon szeretnének azért, hogy a helyzet megváltozzon, akkor legalábbis biztosan nem, ha ez az ő életüket is befolyásolja.

Az oroszokkal szemben kivetett szankciókat sajnos igen sok Fidesz szavazó egyszerűen nem támogatja, hiszen úgy véli, nem éri meg az az ár, amit ezért mi fizetünk. Nem éri meg, hogy az olcsóbb orosz gázról váltunk, hiszen megszoktuk már, hogy Magyarországon a gáz évtizedek óta igen olcsó, ezen nem akarunk változtatni. Egyfelől érthető, hiszen vannak olyanok, akik valóban súlyos anyagi helyzetben vannak, ezért rászorulnak arra, hogy olcsó maradjon a gáz, de kérdem én, ki ennek a felelőse? Ki felelős azért, hogy elviekben az elmúlt 100 év legjobb 10 évét produkálta ugyan Orbán és kormánya, mégsem igazán csökkent a szegénység Magyarországon? Kinek köszönhető az, hogy már a régió más országai is elhaladtak mellettünk és Ausztria fényévekkel előttünk jár ahhoz képest, hogy közelebb kerültünk volna hozzájuk?

Egyetlen ember felelős az elmúlt 12 év sikertelenségeiért; Orbán Viktor. Mégis Gyurcsányt és Sorost, vagy épp a teljes baloldalt hibáztatják ezért. Hol van ebben a logika? Miért nem látjuk azt, ami a szemünk előtt történik? Tényleg ennyivel jobb ostoba tudatlanságban létezni, mint szembenézni a valósággal? Szijjártó moszkvai útja egyáltalán nem verte ki a biztosítékot idehaza, ami tökéletes jele annak, hogy már semmi sem számít, azt tesznek lényegében, amit csak akarnak. Egy normális országban Szijjártó már lemondott volna, hiszen nem tudta volna elfogadni, hogy egy olyan emberrel fogott kezet, aki az ukránokat teszi felelőssé a saját halálukért, ehhez képest nálunk szinte hősnek tekintik ezt az embert. Számomra egyszerűen felfoghatatlan, hogy milyen mélységekben süllyedt ez az ország és nem úgy tűnik, hogy ez a közeljövőben megváltozna. Nem tudom minek kellene történnie itt ahhoz, hogy ez az 5 millió ember rádöbbenjen arra, hogy mihez is asszisztált.

A jövő eddig is igen sötét volt, de sokan hitték, hogy áprilisban más végeredménye lesz a választásoknak. Én magam is hittem, hogy a magyar társadalomnak elege van már ebből a káoszból, ehhez képest azzal kellett szembesülnünk, hogy erre van igény. Rákosi és Kádár után egy Orbán nevű diktátorra van most szükségünk, aki megvéd bennünket a világ minden bajától. Nekünk igényünk sincs a demokráciára, egy, az emberekért dolgozó kormányra. Nem, nekünk diktátorok kellenek, akik eldöntik helyettünk az ország sorsát, talán örökre. Csak aztán évtizedek múlva majd ne siránkozzunk azon, hogy miért tartunk ott, ahol. Ehhez sajnos kellett a lakosság fele, nincs ezen mit szépíteni.