NEHAZUGGY

Csak az a baj, hogy nem otthon a négy fal között csinálja

Döbbent „csodálattal” figyelem, mire van idejük – írta pár napja Karácsony Gergely főpolgármester, miután szembesült azzal, hogy a tisztesség és becsület kormánya mindenféle előzetes tájékoztatás, pláne egyeztetés nélkül terek után most utcákat vesz el a fővárostól. Valahogy így vagyok én is azzal a súlyos betűhalmazzal kapcsolatban, ami az életvitelszerűen sértődött Kövér László közjogi méltatlanság száját két napja elhagyta Bugacon, a számára tökéletesen testhez álló Kurultaj nevű hagyományőrző rendezvényen. Ami állítólag nemcsak a hun, türk rokontudatú népek ünnepe, hanem a beszélő szerint üzenet és példa is minden nyugati és keleti nép számára, amelyből mindenki bölcsességet és önbizalmat meríthet.

Van véleményem azokról, akik ebből az életvitelszerűen a nyugati világ „szellemi bérgyilkosairól” és azok gazdáiról, megbízóiról, azaz láthatatlan ellenségekről fantáziáló KISZ-szökevényből merítenek bölcsességet és önbizalmat. Aki havi sokmillió forint ellenében most már több mint tíz éve semmi mást nem csinál, mint félreveri a nemzeti rettegés harangjait, és egyik kétharmadtól a másikig az a kényszerképzete, hogy ezek a láthatatlan patás ördögök  meg akarnak fosztani minket a kultúránktól és mindenünktől. Ezen évek óta röhögünk, hol kínunkban, hol szégyenünkben, azzal magyarázzuk ezeket a menetrend szerint érkező radikális kirohanásokat, hogy nem kéne nyugtatóra pálinkát inni, majd bepálinkázva kimenni a napra. Az a baj, hogy magunkat csapjuk be, ha vélt mentális állapota, valamint káros szokásai alapján felmentjük ezt a két lábon járó identitáspolitikai bullshit lexikont. Ugyanis ezekben az eszelős zagyvaságnak és gyógyszeripari kísérletek káros mellékhatásainak kinéző artikulálatlan röfögésekben bizony van rendszer és nagyon fontos funkciójuk van.

Ha Kövér László nem a három közjogi méltóság egyike lenne, ha áldásos létezésével nem mérgezné szarrá az életünket, ha nem érezné magát feljogosítva arra, hogy beleugasson abba, hogy ki hogyan él, kivel él, hány unokája van, hányassal kezdődik a személyi száma, és egyáltalán magyar-e, ha nem magyar, akkor a kutyát nem érdekelné, hogy a négy fal között hogyan fossa össze magát attól, hogy a tudjukkik, akikre még egyszer se mutatott rá név szerint, ki akarják venni az agyát, át akarják műteni 18 éves szőke prostituálttá és ki akarják tépni a szívével együtt a keresztény fehér férfi identitását, hogy vegán burgert csináljanak belőle és megzabálják. De Kövér László a magyar Országgyűlés elnöke, és ebbéli minőségében azzal töltötte az elmúlt bő évtizedet, hogy az egyik disznóvágástól a másik kolbásztöltő versenyig, az egyik kopjafa avatástól a másik hagyományőrző pálinkavedelésig turnézott és mindenhol telehányta a horizontot azzal, hogy minket meg akarnak fosztani az hitünktől, hagyományainktól, szabadságunktól, jogainktól, és még az emberi méltóságunktól is.

• „A Kelet és a Nyugat úgy nevel minket, magyarokat, ahogy a kazah mondás tartja: mint teve a fiát. Tudják, hogy neveli a teve a fiát? Harapdálja. Így neveltek életre bennünket, ezért vagyunk ma is erősek és életrevalók”. A magyarságot keletről és nyugatról is megpróbálták arra kényszeríteni, hogy feladja a másik égtájról származó kultúráját, tagadja meg gyökereit. A magyarok nem megtagadni, hanem mindig is összekötni akarták a Keletet és a Nyugatot, ezért kapta a kompország elnevezést Magyarország. A komp igazi rendeltetése: mozgásban lenni és összekötni a partokat, égtájakat, kultúrákat és érdekeket. Az önmagunkban bízó magyarok sorsa az „útközbeni boldogság”; örök mozgásban összekötni Keletet és Nyugatot. A magyarok szívesen lennének híd, az eltérő civilizációkhoz tartozó, de egymást tisztelő országok és népek mindenkinek gyümölcsöző tranzitzónája. Amikor a Kelet és a Nyugat szembekerült, hanyatlást, ha együttműködtek, a felemelkedés esélyét hozta a magyaroknak.

• Jelenleg két olyan háború is zajlik, amelynek súlyos egzisztenciális kihatása lehet. Az egyiket „a híradásokban orosz-ukrán háborúnak nevezik”, és a tétje, hogy a nyugati és keleti nagyhatalmi politika tud-e a 21. századra stabilitást hozó új geopolitikai alkut kötni, vagy pedig a jelenlegi lokális konfliktust totális világháborúvá szélesítik, amelynek sem nyugaton, sem keleten nem lehetnek nyertesei, csak szörnyű vesztesei. Ahogy Ukrajna és Oroszország mellett már most vesztes egész Európa gazdaságilag, politikailag és erkölcsileg, és vesztesei a magyarok is. De dúl egy másik, egyelőre vértelen háború is a teljes nyugati emlékezet kiirtásának céljával. A „cancel culture”, az eltörlés kultúrájának képviselői, a transzhumanisták támadják a nyugati emberek emlékezetét. Feladatuk, hogy minden létező emberi különbözőséget természetellenes módon felhasználva szembefordítsák egymással a fehér embert a feketével, a nyugatit a keletivel, a férfit a nővel, a fiatalt az időssel, a keresztényt a muszlimmal. Ezt a műveletet megtévesztő módon „érzékenyítésnek” nevezik, holott, amit tesznek, az valójában egy társadalmi méretű amnézia, vagyis emlékezet-, érték-, tudat- és identitásvesztés előidézésére tett kísérlet, hogy mindenki irányítható, eladósítható, valamint tulajdonától megfosztható legyen. A demokráciára és az emberi jogokra hivatkoznak, holott valójában „meg akarnak fosztani bennünket szabadságunktól és jogunktól” ahhoz, hogy megőrizzük hitünket, hagyományainkat és kultúránkat, egyéni és közösségi méltóságunkat, hogy azok maradhassunk, akik vagyunk. A nyugati világban működő „szellemi bérgyilkosok” gazdái és felbujtói a finanszírozók, a globálisan megszerveződött magánhatalmi pénzügyi érdekcsoportok, amelyek minden közérdeket képviselő államot és minden hagyományos közösséget ellenségüknek tekintenek.

• A Kurultajjal sokat lehet tanulni egymástól, és a külvilág is sokat tanulhat a rendezvénytől. Például a brüsszeli uniós vezetők, ha majd egyszer megtisztelnek bennünket őszinte érdeklődésükkel, megtanulhatják annak a török közmondásnak az igazát, amely szerint ha a lóra fel nem szállsz, ne lendítsd a lábad. Az uniós vezetők „velejéig elhibázott” (Oroszországot sújtó) szankciós politikájának az lesz az eredménye, hogy önmagukkal együtt az egész európai gazdaságot is porba rántják.

Bele se akarok gondolni, hogy milyen élete lehet otthon a négy fal között (leszarom a csilliós közpénzfizetését is) valakinek, aki kazah és török közmondások között szlalomozva azzal példálózik a 21. század harmadik évtizedében, hogy a kölök attól lesz életerős, ha harapdálják, hogy erény kvázi fájdalmat okozni és bántalmazni a felnövekvő generációt, mert attól lesz életrevaló. És nem a négy fal között csinálja, hanem ez a pártállam legfőbb politikája. Ez az eszelős propaganda betűhalmaz, ami drogként funkcionál Kövér Lászlóval ellentétben szarul élő, megbecsülés, anyagi és érzelmi biztonság, sikerélmények hiányában, azokat kompenzálandó, ilyetén dohos, zsibbasztó szólamokba kapaszkodó néptömegek számára. Felhívnám a figyelmüket, hogy ezúttal Kövér mintha nem egyeztetett volna a náculásnak indult főnökével. Most nem gyepálta Schmidt Máriába oltott Bayer Zsoltként az egész nyugati civilizációt, és megfeledkezett a fajkeveredés fölöttébb káros hatásairól. Mással nem magyarázható, hogy mostantól ő, vagyis mimagyarok mindig is híd akartunk lenni Nyugat és Kelet között. Az, bazmeg. Nem ti állítjátok szembe a fehéreket a feketékkel? Nem ti tartjátok az embereket menekültnek vagy terrorista migránsnak aszerint, hogy milyen színű a bőrük és honnan jönnek? Nem ti mentetek át pár év alatt a szélsőjobbos pöcegödör legaljára azért, hogy a rasszista uszításaitokkal elkenjétek a kormányzást helyettesítő nagyipari korrupciót? Nem ti tapsoltatok magatokból kifordulva, amikor a vezérürü külön fajként hivatkozott a fehérekre és feketékre? Kenjétek rá a transzhumanistákra, Soros szellemi bérgyilkosaira, globalista pénzügyi érdekcsoportokra és vonyítsatok, hogy ez a feslett, lókupec mentalitás és kultúra valami olyasmi, amit érdemes elvenni tőlünk.

De ne szedjük ízekre ezt a dörgedelmet, csak azért tettem ide, hogy majd megtaláljam évek múltán, ha keresném. Annyi lett volna a lényeg, hogy tizenkét éve nézzük, hogy ez a sötét alak semmi mást nem csinált, mint vérben forgó szemekkel terjesztette az összeesküvés-elméleteit a Nyugat döglődéséről. Amikor épp nem a nemzet egyik felét tagadta ki a nemzetből. És most, amikor tényleg nyakig ér a szar, amikor két és fél évtizedes csúcsot ostromol az infláció, lassan ezer forint a kenyér, amikor a palánkon átkúrt milliók rettegnek a hétszeresére drágult gázszámla miatt, amikor az iskolakezdés költségei már-már eltörpülnek ahhoz képest, hogy talán már iskolába se kell menni, mert tanár már most sincs, fűtés meg nem lesz, amikor csúcsra jár az üzemanyaghiány, az adócsökkentés kormánya meg adókat emel és extraprofit adót vet ki, és már a fáknak is nekiesik, miközben az uniós pénzek nem érkeznek, mivel foglalkozik Kövér László, mitől retteg Kövér László, mi az agybaja Kövér Lászlónak, miről delirál ez a kártékony erkölcsi vakondtúrás? Naná. Ugyanazt az identitáspolitikai moslékot terjeszti, mint amikor a választást kellett megnyerni és elég volt az alsóbivajbasznádi lakossági fórumon faszságnak nevezni a demokratikus fékeket és ellensúlyokat, alacsonyabbrendű embereknek bélyegezni a melegeket, és a kultúránkat, munkánkat, magyarságunkat, kereszténységünket fenyegető migránshordák ellen uszítani.

És nem tudják annyira megnyomorítani, lepusztítani és kifosztani ezt az országot, hogy Kövér László feladja, bocsánatot kérjen az elmúlt évtizedért, elvonuljon a balfenéken, és valahol meghúzza magát egy sarokban. A négy fal között. A szellemi zárt osztályon.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább