NEHAZUGGY

A vallás igenis legyen kritizálható

Lázár Gergő | 2022. Augusztus 13, Szombat | 18:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 388,704 forint, még hiányzik 2,611,296 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az iráni sajtó egy része boldogan írt arról, hogy az indiai születésű és egyébként muszlim vallású Salman Rushdie-t egy New York-i beszélgetés során egy férfi megpróbálta megölni. A többszörösen kitüntetett Rushdie-t nyakon, majd hasba szúrta, ami miatt jelenleg lélegeztetőgépen van, beszélni nem tud, és vélhetően a látását is el fogja veszíteni az egyik szemére. Még ha túl is éli a támadást, akkor is örökre annak következményeivel lesz kénytelen együtt élni. A támadó bizonyos Hadi Matar 24 éves férfi, aki a rendőrök vizsgálata alapján elmondhatóan támogatója a siíta extremistáknak. Ugyan biztosan nem jelenthető ki, de vélhetően azért késelte meg Rushdie-t ez az őrült, mert annak idején a Sátáni versek című regényével megsértette a muszlimokat, ami miatt az akkori ajatollah konkrétan arra szólította fel az irániakat, hogy öljék meg a férfit. Ez mostanig nem történt meg, az ajatollah pedig időközben meghalt, és bár az úgynevezett fatvát nem hajtották végre, az iráni vezetés mégsem vonta azt vissza soha.

Az, hogy az iráni média egy része isteníti az elkövetőt, tökéletesen mutatja, hogy milyen elvetemültek vannak fontos pozíciókban abban az országban. Bármit is írt Rusdhie az ő irodalmi művében, egyszerűen elfogadhatatlan, hogy bárki is ilyen módon reagáljon erre. Pontosan tudom, hogy a muszlimok többsége nem ért egyet a cselekedettel, de ameddig ilyen őrültek hasonló tetteket hajtanak végre, addig sajnálatos módon a közvélemény egyöntetűen el fogja őket ítélni. Én magam is beszélgettem egy muszlim ismerősömmel a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen végrehajtott terrorcselekményről, amely szerinte is elfogadhatatlan ugyan, de nem érti, miért kell provokálni bárkit is hitében. Csakhogy szerintem nem erről van szó. Arról van szó, hogy nem mindegy, hogy az ember esetleg nem ért egyet egy véleménnyel, könyvvel, kijelentéssel, vagy konkrétan kész megölni valakit ezen egyet nem értés miatt.

Én hiszek abban, hogy mindentől és mindenkitől függetlenül, kritizálhatóak legyenek a vallások. Az összes. Hogy lehessen a jóérzés keretein belül viccelődni a muszlim vagy épp a keresztény vallással, görbe tükröt tartani neki, még akkor is, ha pontosan tudom, hogy van akiket ez nem jól érint. A kritikus kijelentéseket azonban el kell fogadni, akár tetszik, akár nem, hiszen szólásszabadság van. Elvégre nem létező dolgokról beszélünk, nem arról van szó, hogy valakinek a szüleit vagy testvérét tesszük nevetség, gúny, netán megalázás tárgyává. Az, aki képes más véleménye miatt késsel nekirontani valakinek, az bizony menthetetlen. Erre nagyon nincs más kifejezés, hiszen bármi is legyen az oka, ilyet egyszerűen nem követ el senki, aki képes átgondolni a tettei következményét. Azok, akik hasonlók elkövetésére képesek (igen, például a terroristák), azok általában könnyen megvezethető, tájékozatlan emberek, akiket a legtöbbször mások utasítanak arra, hogy áldozzák fel magukat egy magasabb célért.

Akik kiadják az utasítást soha nem kockáztatnák a saját életüket, hiszen azt fontosabbnak tartják, mintsem hogy csak úgy eldobják azt. Ezek a „katonák” viszont képesek akár halálba is menni azért, hogy eleget tegyenek a parancsnak, amelyet követően úgy hiszik, hogy majd a mennyországba kerülnek. Az viszont nem kifogás, hogy valakit megvezettek, ostoba volt, vagy valamilyen elmebajban szenvedett. Az viszont más dolog, hogy egy bizonyos személy elkövet egy ilyen cselekményt és megint más az, hogy emiatt vélhetően a társadalom egy része konkrétan dicséretben részesíti. Olyan ez, mint annak idején az azeri baltás gyilkos kiadatását követő repülőtéri éljenzés. Egy gyilkost köszöntöttek úgy, mintha minimum nemzeti hős lett volna, ennek oka pedig az, hogy megölt egy örmény származású fiatalt.

A legijesztőbb tehát nem az, hogy vannak elvetemült egyének ezen a világon, hanem az, ha ezen emberek alá még adják is a lovat, ezzel elfogadhatóvá téve a gyilkosságot, vagy annak kísérletét. A kormányok felelőssége óriási ilyen esetekben és jól láthatóan egyes helyeken ezen felelősség számukra nem fontos, hiszen elvakult gyűlöletük fontosabb, mint hogy elfogadják mások véleményét. A vitának mindig is helye volt a különböző társadalmakban, de legyen bármi is a vita tárgya, egyszerűen elfogadhatatlan az, hogy valaki fegyverrel vegyen elégtételt a másikon. Ahogy a keresztényeknek, úgy a muszlimoknak is le kellene nyugodniuk, és el kellene fogadniuk azt, hogy igenis kritizálható az általuk olyannyira imádott teremtő is, ugyanis már nem a középkorban élünk, amikor még létezett istenkáromlás, amiért akár ki is végezhettek valakit. Azóta elviekben fejlődtünk, felnőttünk, a szekularizáció teret hódított, és a vallás mindenkinek a magánügyévé vált. Mégis jól látható, hogy ez nem teljesen igaz mindenhol, ugyanis addig, ameddig az állami média megdicsérhet valakit egy gyilkossági kísérletért, addig van még min változtatni.

A legnagyobb veszélyt a társadalomra nem a gyilkosok jelentik, hanem azok a vezetők, akik istenítik a gyilkosokat. Az ilyen viselkedés bátorítása, legitimálása vezet oda, hogy újabb súlyos tragédiák fordulhatnak elő. Pár éve a Charlie Hebdo szerkesztősége, most Salman Rushdie. Ki lesz a következő?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!