Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Népszavi

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olvasom a hírekben, hogy az a Jobbik, amelynek hangadói még nem oly régen nyilvánosan EU-s zászlót égettek vagy dobáltak ki az Országház ablakán, népszavazási kezdeményezést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottságnak hazánk uniós tagságának megerősítése érdekében. Történt ez egy nappal azután, hogy a véglapjait virító MSZP bejelentette ebbéli szándékát. Utóbbi visszavonta ezt az intencióját, miután előbbi ily hirtelen tettleg megelőzte. 

A hitelesség kedvéért meg kell említenem, hogy a kezdeményezést Gyöngyösi Márton, a Jobbik megválasztott elnöke technikai okokból valójában magánszemélyként lanszírozta – a Jobbik vezérkarának egyetértésével. Az MSZP-t pedig ez ügyben Ujhelyi István, az MSZP-Párbeszéd EU-s képviselője képviselte. De hagyjuk a zavaró részleteket, valójában oda akartam kilyukadni, hogy a tagsággal történő előzetes egyeztetés egyik pártnak sem erőssége, még kardinális kérdések feltevésekor sem. 

Kis magyar kutyakomédia ez, amelyen a legjobban a kormány szórakozik. Nyerni is csak ők nyerhetnek ezen, ezért tartok attól, hogy át fogják engedtetni a kérdést a nemzeti választási bizottságukon. Borítékolható, hogy a fotelmagyar-többség nem fog elmenni a voksolásra, ezért – ha kiírják – a népszavi valszeg eredménytelen lesz. Ez az egyébként nagy horderejű kérdés totális elbagatellizálódásához vezet. Másrészt kiváló hivatkozási alap lesz a miniszterek elnökének arra, hogy pányván vezesse ki az országot az EU-ból, ami hatalma és személyes szabadsága megtartásának szempontjából – mondhatni – létérdeke. 

2003-ban már volt erről egy eredményes népszavazás – minek akkor „megerősítő” voksolást tartani olyan időszakban, amikor mindenkit főként a rezsi- és rizsaszámlák kifizetése, valamint a megfékezhetetlennek tűnő infláció érdekel? Amely jelenségeket nem kis mértékben épp a hebehurgya uniós szankciók, az ásatag brüsszeli tévelygések következményeiként mutat be a kormányzati médiakóceráj… 

Az ellenzéknél se pénz, se prosztó… izé, posztó! Minden a másik fél zsebéből cincog. Tán az április 3-i népszavazáson az óvodások nemváltó műtétje ellen szavazó, agyilag halmozottan hátrányos helyzetű milliók felelősségteljes voksaira számít a két párt vezetése? Mitől lenne ez a problémafelvetés éppeg most aktuális, halasztást nem tűrő? Kinek hiányzik egy újabb politikai gumicsont? Nem félő-é, hogy megismétlődik a Brexitet kiváltó jelenség – amelyet éppenséggel az azt ellenzők indítottak útjára, ellenkező célzattal, de rém rosszul időzítve?…

Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés ne támogathasson olyan javaslatot vagy indítványt, amely Magyarországnak az Európai Unióból való kilépését eredményezheti?” Már maga a jobbikos feltett kérdés is egy szűkkeblű megközelítése a témának. Ha a referendumon – nem lévén ügydöntő jellegű – valamely csoda folytán az igenek kerülnének többségbe, akkor bizony az sem kötelezné semmire a parlamenti többséget. Mint ahogy az elkeseredett hídi tüntizés is lepereg róluk. Csak a szektatagok fogatlan vihogására és a hazaigyekvők bosszankodására adnak lehetőséget. Az OV kávéja nem lesz keserűbb tőle. Érzéketlen országnak olyanok a vezetői is!

„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt Magyarország Európai Uniós tagsága iránti elkötelezettségéről?” Ez lett volna a legbaloldalibbak által tervezett eldöntendő kérdés. Ha jól értem, egyfajta – törvénynek álcázott – politikai nyilatkozat szükségessége mellett ágáltak volna, az önmagát korlátozó Fideszről szőtt ábrándjaik lázában égve. Túl azon, hogy a politikai nyilatkozatok elrendelése védendő orbáni műfaj, politológiai hungarikum, mit is mondott Varga Judit miniszter Tusványoson, korábbi bonmotját röptetve? „ Ha szétesik az EU, az utolsó gerendát a magyarok fogják tartani!” Nos, aki ennél szebben hangzó hazugságot szeretne hallani, húzassa muzsikussal! De legalábbis ne akarjon törvényt alkotni róla…

Amennyiben átpasszírozzák a szűrön a népszavazási kérdést, részemről nincs több kérdés. Még annak előtte kellene mindenki megválaszolja maga magának: tagok legyünk vagy szavazók?… Ne engedjük, hogy megélhetési politikusok hazárdjátékot űzzenek valóban fontos ügyekben! Nemhogy illékony tűzijátékokat, de tűzzel játszó politikusokat sem akar a józan kisebbség. A párthülyeség általában mindig ellenünk van, sosem értünk. Mekkora harakiri már ez a tehetetlen vonaglás és árnyékbokszolás az ellenzékként ismert tehetségtelen és korrumpált bagázsnak!… Nem volt dosztig elég a sok bukta, a rengeteg elégtelen osztályzat?!… De hagyján a vérciki, az önmarcangolt renomé – egy sikertelen voksoláson az ország veszítene elképzelhetetlenül sokat!… 

Az egyáltalán nem valószerűtlen kiléptetést követően – amelyre a kétharmadosnak hazudott parlamenti többségnek minden lehetősége megvan, gyakorlatilag csak a vezéri ukáz hiányzik hozzá – a jelenlegi és majdani schengeni határokon belüli enklávéként Magyarország biztos támaszpontja lészen majd az orosz expanziós politikai és gazdasági érdekeknek. Ilyetén módon tekintve a Vezérnek kár volt – arra a kis időre – lángpallosával kiűznie a Paradicsomból az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet kontingenst. 

Gerjesztettük anno a sok hűhót és csinnadrattát – a semmiért.

Volt egy rendszerváltásunk – a senkikért.

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.