Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Boldogtalan iparosok és sodródó celebek

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! A pártpropaganda szalagmunkásainak jól indult a hét. Lehetett ünnepelni, hogy jó alaposan megbüntette a Ryanairt a magyar fogyasztóvédelmi hatóság. A bírságot az extraprofitadó áthárítása miatt kapta a cég, bár az Origo egészen hosszú eposzt írt arról, hogy milyen udvariatlanul beszélt a légitársaság elnöke a magyar kormánnyal, és persze úgy kell neki, amúgy is kőgazdag tahó. Namost ugye engem például egyáltalán nem zavar Micheal O’Leary vagyona, ellentétben például Mészárosék, Matolcsyék, Orbánék, Tiborczék, Rogánék, Lázárék és a többi, közpénz környékén sertepertélő pereputty vagyonával. Micheal O’Leary nem tőlem lopta ugyanis a pénzét, még az sem kizárt, hogy megdolgozott érte. Nem pontosan értem tovább, hogy a hatóság miért nem ilyen éber és határozott akkor, amikor marhára lenne ok bírság kiszabására, mert csomagok tűnnek el, utasok maradnak ellátatlanul a reptereken. Olyankor miért nincs bírság, ha van, azt miért az államkincstár kapja meg, miért nem a pórul járt utasok? Továbbá a pártmédiának nem kellene hülyének nézni mindenkit. Pontosan tudjuk, hogy az extraprofitadót minden érintett cég továbbhárítja a fogyasztókra, legfeljebb nem olyan egyértelműen és látványosan, mint a Ryanair. A Ryanair volt az egyetlen, amelyik nyilvánosan bejelentette, hogy tovább fogja hárítani, ők nem sunnyogtak ezzel, erre megbüntetik a vásárlók félrevezetéséért? Vicces. Több mondanivalóm nincs ebben az ügyben.

A kevesebb Adria, több Balaton szlogennel az ajakán nemzetünk vezére Horvátországban nyaralgat, és állítólag lerohadt a motorcsónakjuk az Adrián. Minő szerencse, hogy éppen arra bóklászott egy volt újságíró, aki aztán nem csak partra fuvarozta Orbánt, a feleségét és a testőrüket, de még meg is hívta őket egy étterembe tenger gyümölcseit falatozni. Az étterem személyzetének fogalma sem volt róla, milyen óriási megtiszteltetés érte őket, ezer szerencse, hogy a horvát sajtó tudomást szerzett az esetről és meg is írta – a magyar sajtó pediglen átvette -, milyen közvetlen, cukkancs ember a magyar miniszterelnök. Tisztára, mint bármelyikünk. Lerobban, kimentik, megköszöni a segítséget, elvegyül, beül kajálni, majd a feleségét kézen fogva andalognak elfelé a naplementében a testőrrel. Teljesen hihető, csak azt nem értem, ha ott ennyire oldott és kisimult a család, akkor miért görcsöl itthon drágaszép miniszterelnök úr, hogy még a saját hívei közé is csak testőrhordákkal mer menni? Vagy az van, hogy Orbán valamiért fél itthon, vagy az van, hogy Rogánnak jók a kapcsolatai a horvát sajtóval. A harmadik opció, hogy megint én vagyok a hülye. Remélem, holnap olyan hír is lesz, hogy a magyar miniszterelnök önnön élete kockáztatásával mentette ki a tengeren sodródó helyi erőt, dúsan illusztrálva a habokat hősiesen szelő békegalambbal. Lehetőleg pálmamintás ingben és rövidgatyában.

Ha már a térdcsapkodásnál tartunk, feltétlenül meg kell emlékeznünk Volner Jánosról. A politika színpadán igen nagy ívet leíró Volner – magyargárdás-jobbikos-mihazánkos-volnerpártos-huxitpártos – János azt mondta a szájával, pontosabban az ujjával, már amennyiben nem hangvezérelt a számítógépe, hogy roppantul örül annak, hogy már a baloldali ellenzék is belátja az unióból való kilépés szükségességét, de ennek Volner szerint nem most van itt az ideje, hanem majd akkor, ha Brüsszel ideadja azt a pénzt, ami jár nekünk. Tegnap óta mindannyiszor felnyüszítek, amikor eszembe jut a már mindenhol megfordult egyszemélyes párt kacifántos esze járása, amint a Jobbikot átsorolja a baloldali ellenzékhez, és legalább olyan pofátlanul tartja a markát, mint Orbán Viktor. Ha más időket élnénk, Volner akár miniszterelnök is lehetne. Ám nem lett miniszterelnök, bár ha tovább hülyül a társadalom, eljöhet még az az idő is. Remélem, én addigra már haló poraimmal gazdagítom az ökoszisztémát.

Végezetül sajtószemlézzünk egyet, mert olvasni jó. Kivételesen megelégszem egyetlen mérgezett kúttal, az Origo cíművel. Az egy dolog, hogy minden reggelre jut egy falrengető rendkívüli hírük. Ha azokból bármi igaz lenne, csak az elmúlt héten legalább négyszer ért volna véget a háború, ebből hatszor Putyin győz, és háromszor kirobban a világháború Zelenszkíj hibájából. Ezeket a bomba híreket speciel nem szoktam megnyitni, mindig félek, hogy elkapok valami csúf fertőzést, már a címük is éppen eléggé kommunikatív. Vesztemre azonban megnyitottam, és részben el is olvastam az indokolatlanul hosszú interjút Tóth Gabival. Alapvetően semennyire nem szokott érdekelni, de zavarni sem, ha egy celeb teszi a dolgát. Akinek annyi az összes tudománya, hogy ki van tömve szilikonnal, hangosan tud balhézni, bizonyos körön belül forog, ahol mindenki megfordul mindenkiben adott időkereten belül, az harsány, hiszen abból él, hogy foglalkozik vele a média. Ha az eszével és tehetségével nem tudja magára irányítani a figyelmet, dolgozni viszont nem óhajt, annak ez marad. Nincs vele gond, ameddig van fizetőképes kereslet, aztán úgyis eltűnik. Tóth Gabi hangi adottságai miatt lehetne jó énekesnő, bizonyára meg tudna élni fellépésekből, lemezeladásokból. Azt is megértem, hogy ezeket reklámozni kell, de azt már nem értem, miért ezt a beteges formáját választotta az önreklámnak. Idézek a cikk elejéből:

Erdélyben turnézott Tóth Gabi a nyár közepén, amelyről koncertfilm is készült – ezt láthatta már a közönség a televízióban. Az énekesnő az Origónak azt mondta: régi vágya volt, hogy visszaadja azt a tengernyi szeretetet az erdélyi magyaroknak, amit tőlük kapott, amikor támadások érték a hite, értékrendje miatt. „Tudtam, ez csak egy szűk réteg, viszont nagyon hangosak. Azt gondolom, hogy ők gyűlölködnek az interneten. A hétköznapokban egészen mást tapasztaltam: rengetegen jöttek oda hozzám, megöleltek és azt mondták, büszkék rám, hihetetlen szeretetet kaptam tőlük” – fogalmazott Tóth Gabi, aki az Origónak beszélt a hitéről, arról, hogy miért döntött úgy, hogy a miniszterelnök beszéde előtt Himnuszt énekel, és arról is, hogy augusztusban hol láthatjuk majd koncertezni. Interjú Tóth Gabival. (Origo)

Az a helyzet, hogy a jó hangi adottság nem tudja pótolni a valódi tehetséget. Sőt, számtalan példa van arra, hogy sokkal kevésbé jó hangú énekest imád a közönség, mert pontosan érzik azt a pluszt, amit nem lehet sem megtanulni, sem mesterségesen előállítani, egyszerűen úgy születik az ember. Vagy nem születik úgy. Ahogy van nagyon jó portréfestő iparos, úgy néha születik a világra Michelangelo, Picasso, van Gogh is. A két kategória nem csereberélhető. Akkor sem, ha az a bizonyos portréfestő iparos reggeltől estig azt üvöltözi, hogy ő a legjobb, de üldözik őt a vallása vagy a stílusa miatt. Közben nincs is stílusa, és senkit nem érdekel a vallása, mivel nem függ össze semmivel. Az interjú címéből az is kiderül, hogy Tóth művésznőt a liberálisok gyűlölik, ők a szűk réteg. Én ebben az országban egészen biztosan liberálisnak számítok, de ünnepélyesen megesküszöm, hogy nem gyűlölöm Tóth Gabit. Egyszerűen teljesen érdektelen számomra, nem hallgatom, mert nem tetszik, nem nézem, mert nem érdemes. Semmit nem tud adni nekem, az pedig elég fontos. Kár érte, mert a kurzusművészek mindig megkeserednek a végére, hiszen nem tart ki egy életen át az a rezsim, melyhez törleszkednek, amikor pedig elfogy mögülük a támogató politikai közeg, ott találják magukat a falunapon előzenekarként, pedig ők egész életükben Lear királyt akartak jáccni. Sajnálatos.

Hú, jó hosszúra nyúltam, veszem is a búcsúmat. Jó ébredezést kívánok, mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással.