Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mert sok mindenben különbözünk

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sokszor felvetődik, pláne idehaza, hogy mennyire különböző kultúrájú népek élnek a világban. Ez azért is vetődik fel nyilván politikai haszonszerzési célzattal elsősorban, mivel egyre többen hagyják el az otthonukat háború, szegénység, politikai üldöztetés miatt, ezért a bevándorlók száma egyre növekszik világszerte. A magyar kormány szerint vannak jó és rossz bevándorlók. Aki fehér, keresztény emberként érkezik Magyarországra, az elvileg minden támogatást megkap, azok viszont, akik esetleg muszlim vallásúak, pláne nem fehér bőrűek, azokkal csak a baj van. Őket migránsoknak nevezik, bennük nem látják a lehetőséget, őket mint problémát látják csupán. Pont ezért beszélt nemrégiben Orbán a kevert fajokról, még ha később próbálta is árnyalni a mondanivalóját. Aki érteni akarta a szavakat, az értette, nem lehet őket kimagyarázni.

A helyzet azonban az, hogy nem csak a muszlim kultúra tér el a kereszténytől, hiszen Európában sem élnek azonos népek más országok területén (vannak persze kivételek), ezért nem lehet azt mondani, hogy az olaszok, spanyolok, vagy éppen a lengyelek mindenben hasonlóak lennének. Aztán eleve nagy a különbség Nyugat és Kelet között is, hiszen Nyugat-Európában nem volt kommunista megszállás, odáig nem ért el a vasfüggöny, ők a demokráciát már jóval több ideje élvezhetik, ezért a felfogásuk is teljesen más. Mi itt Keleten másképpen gondolkodunk, más a mentalitásunk, mások az igényeink. Lehet, hogy mi is fehérek vagyunk, meg papíron keresztények, de ez alapvetően nem sok mindent jelent.

Hogy most miért is hozom fel ezt a témát? Nemrégiben beszélgetésbe elegyedtem egy spanyol nemzetiségű emberrel, aki vérig sértődött azon a tényen, hogy a spanyolok úgy általában hangosak. A bárokban, a szórakozóhelyeken, de még akár a kávézókban is hangosak, legalábbis egy kelet-európai személy számára. Ebben véleményem szerint nincs semmi sértő, egyszerűen ez hozzátartozik a kultúrájukhoz, amivel nincs mit tenni, nem erény és nem bűn. De a magyar sem jobb, csak mi nem ordibálunk, hanem mondjuk kevésbé tűnünk barátságosnak, ami aztán megváltozik idővel, és aki barátságot köt egy kelet-európaival, az vélhetően egy életre köti. A spanyolokról a külföldiek véleménye az, hogy első perctől kezdve nyitottak, és nagyon könnyen lehet barátságot kötni velük. Ám ez csak a felszín.

A valóság az, hogy még ha első látásra így is tűnnének a dolgok, az az igazság, hogy ha csak nincs szerencséje az embernek, akkor nagyon nehezen fog csak tudni valódi barátságot kialakítani egy spanyollal. Ez egy kulturális különbség, amelyet nem kell senkinek sem a szívére vennie, ehhez alkalmazkodik az ember és elfogadja. Mint ahogy elfogadja, hogy hangosak az emberek, vagy épp nehezen nyílnak meg. Pont erről szól a beilleszkedés, hogy az ember elfogadja az egyes kultúrák hibáit, és inkább a pozitívumokkal törődik. Semmi értelme sincs meglepődni azon, hogy az egyes országok népei eltérőek, pont ez a dolog szépsége. Európa egy kulturális olvasztótégely, ahol aztán tényleg minden megtalálható.

Ezen az ideérkező muszlim vallásúak nem rontanak, egyszerűen egy más kultúrát hoznak ide. De azzal, hogy egyes vezetők – mint Orbán – arról hadoválnak, hogy mi nem akarunk kevert fajú nemzetté válni, mást sem tesznek, mint felsőbbrendűként állítják be az európai kultúrát, vagy ha jobban tetszik, népet. De miben vagyunk mi jobbak? Szerencsésebbek vagyunk, az bizonyos, hiszen olyan országba születtünk, amely szabad, ahol véres háborúk sem tizedelik a lakosságot. (Jó, ma már ez sem igaz, de február 24-ig nagyjából igaz volt.) Mi ezért nem tettünk semmit, egyszerűen szerencsénk volt és ide születtünk. De őseink között vannak olyanok, akik egy másik országból, esetleg kontinensről érkeztek, idehozták kultúrájukat, beilleszkedtek és hozzátették a részüket a társadalom fejlődéséhez. Őket nem ítélték el azért, mert esetleg nem európai gyökerekkel rendelkeztek.

Most ebbe az irányba megyünk, amikor ujjal mutogatunk a másikra és feltételezzük, hogy csak azért, mert nem fehér keresztények, akkor képtelenek lesznek a beilleszkedésre. Ez viszont óriási önbecsapás, hiszen én magam is ismerek olyanokat, akik európaiként képtelenek voltak más országban beilleszkedni. Idővel hazatértek, hiszen a honvágy és barátaik erősebbnek bizonyultak, mint az új élet ígérete, de nekik volt annyi szerencséjük, hogy a sikertelen kitérőt követően hazatérjenek, hiszen ott nem tombolt háború, és a politikai véleményük miatt nem üldözték őket. Ezzel együtt butaság lenne azt hinni, hogy az európai ember bármely országban képes beilleszkedni, hiszen ez egyszerűen nem így van. Különböző mentalitással rendelkezünk, más a történelmünk, más a felfogásunk, természetes, hogy nem mindenki képes ezen változtatni.

De erre nem az a megoldás, hogy a kormányok megtiltják az egyes országokból érkezők beutazását, akkor is, ha teljesen legálisan jönnek, hanem az, hogy esélyt adunk mindenkinek, hogy megpróbálkozzon a beilleszkedéssel. Ha nem megy, akkor nem megy, nem kell erőltetni a dolgot, de ha sikerül a beilleszkedés, akkor nem teljesen mindegy, hogy egy fehér, keresztény illetőről van szó, vagy egy sötét bőrű muszlimról? Mégis mit számít? Már csak ezért is érzem romboló erejűnek Orbán tusványosi beszédét, mert szavazók millióival hitette el, hogy mi itt Európa közepén jobbak vagyunk, mint azok, akik máshonnan érkeztek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.