Augusztus 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ez így nagyon nincsen jól

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 949,660 forint, még hiányzik 2,050,340 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kormány, külön Orbán Viktor – és akkor Németh Szilárd rezsiszázezredest még nem is említettem – nagy erőkkel küzd mimagyarok megvédése érdekében. Benzinársapka, rezsicsökkentés csökkentés (magyarul brutális rezsiemelés), kamatemelés, ropi, szotyi, gémeskút. Miközben érzem a saját bőrömön, látom magam körül, belefutok vásárlás közben a bomlás látható és érezhető jeleibe, sokszor kissé talán túlságosan hosszúra sikerült, de mindenképpen érdekes cikkeket olvasok több, bár limitált számú gazdasági szakemberrel. Mostanában vannak felkapott szakértői a gazdasági folyamatoknak, hol egyik, hol másik igen népszerű a média körében. Nagyjából az az érzésem, mint amikor a járványidőszakban 2-3 szereplő végighaknizta a komplett sajtót a jóslataival – igaz, közülük talán egy volt, akinek szakterületébe vágott a dolog -, és szemrebbenés nélkül állítottak egy csomó dolgot, majd annak az ellenkezőjét, néha ezek különféle variációit.

A mostanában sűrűn nyilatkozó közgazdászok és banki szakemberek közül bizonyára egyik sem ez a kategória, ők valószínűleg értenek is ahhoz, amiről beszélnek. Mégis nagyon rossz érzéssel olvasom végig ezeket a cikkeket, és minden feltételezett (nem megkérdőjelezett, de miután én nem értek az ő szakmájukhoz, meg sem tudom pontosan ítélni, ki mennyire jó szakember) hozzáértésük ellenére a hideg borsóleves futkos a hátamon annak akár csak a gondolatától is, hogy ilyen emberek politizálni kezdjenek. Ezen a ponton el is engedek bármilyen konkrét személyt, mert borzasztóan igazságtalan lenne, egyáltalán nem egy gazdasági szakember személyéről, tudásáról, bármilyen jellemzőjéről vagy tulajdonságáról van szó, hanem egy olyan jelenségről, amiről talán nem árt szót ejteni.

A számok, adatok, tankönyvi példák, bizonyára alaposan alátámasztott elméletek mellől egyetlen egy dolog marad ki; az ember. Olyan ez, mint általában és jellemzően a magyar orvoslás. Hiába vannak valóban világszínvonalú orvosaink, mindenki csak azzal a területtel foglalkozik, amelyik rá tartozik. Ha például egy embernél rosszindulatú daganat alakul ki mondjuk a hólyagban, akkor azt kezelni fogja a szakorvos. Kap sugárkezelést, hormonterápiával kombinálva. Hogy ez majd vérzéseket okoz később, és súlyos vérszegénységet a csontvelő működési zavara miatt, az már nem érdekli az urológust. Ha valakinek a vérnyomásával van gond, arra kap gyógyszert, de a szakorvos figyelmen kívül hagyja, hogy az adott gyógyszer milyen hatással van más szervekre, esetleg meglévő, diagnosztizált és kezelt betegségekre adott gyógyszerekkel milyen kölcsönhatásba lép. Minden szakorvos csak a maga terültét kezeli, elfeledve, hogy az ott egy egész ember, és nem jobb neki, ha nem rákban hal meg, hanem szívrohamban, agyvérzésben vagy összeomlik a keringése.

Minden hatással van mindenre, éppen úgy, ahogy a gazdaság sem adatok halmaza. A számok és grafikonok mögött emberek, családok vannak. Lehetséges, hogy gazdaságilag jajdejó, ha elszabadulnak az árak, az embereknek nem lesz pénze vásárolni, a munkáltató nem emel bért, mert mindenki félti a munkahelyét, és nem lázong, elfogadja a kevesebbet, ez pedig majd megfékezi az inflációt, és néhány év alatt beáll egy egészséges egyensúly. Emberi oldalról addigra sokan teljesen lepusztulnak a stressztől, családok szakadnak szét, életek dőlnek romba, egzisztenciák törnek derékba, sokan öngyilkosságba menekülnek. Az emberi élet véges, senki sem képes távlatokban szemlélni a saját pillanatnyi nyomorát. Senkit nem vígasztal, hogy majd 3-5-8 év múlva felívelő szakasz következik, a görbe nem zuhan, hanem emelkedik. Az emberek nem 3-5-8 év múlva akarnak enni, fűteni, gyógyszerhez jutni, iskoláztatni a gyerekeiket, hanem akkor akarják, amikor annak itt van az ideje. Ha valaki az éhenhalás és a fagyhalál között választhat, az azért nem igazi döntési helyzet.

A politikai és a gazdasági döntéseket úgy kellene meghozni, hogy a legfontosabb szempont az emberek élete legyen. Nem vagyok naiv, semmi gondom nincs azzal, hogy vannak jómódú emberek és vannak szegényebbek. De Európa közepén a nyomor, az éhezés, az alapvető létszükségletekhez való hozzá nem férés egyáltalán nem elfogadható. Akkor sem az, ha válság van, és akkor sem, ha recesszió van. A kormány alapvető feladata, de nem csak feladata, kötelessége is az, hogy a szociális minimumot biztosítsa a polgárainak. Ezért fizetjük az adókat és különféle hozzájárulásokat, hogy ne fordulhasson elő semmilyen esetben az, hogy valaki kiszorul az emberi léthez szükséges javakhoz való hozzáférésből. Egy társadalom éppen annyira komplex rendszer, mint az emberi test. Nem lehetséges külön-külön kezelni egy részét a másik elpusztítása árán. Közgazdasági szempontból biztosan igaz az, hogy a száguldó inflációt a fogyasztás visszaesése tudja megfékezni. Az is igaz, hogy akkor lesz alacsonyabb a fogyasztás, ha az emberek kevesebbet költenek. Ezek befolyásolható folyamatok. Megfelelő programokkal tudatosabb fogyasztóvá nevelhető a társadalom.

Az a baj, hogy a kormány éppen ennek az ellenkezőjét tette. Arra bátorította az embereket szóban is, de különféle intézkedésekkel is, hogy a lehető legtöbbet fogyasszanak, hiszen az az államkasszába bevételt jelent, és a statisztikákban is jól mutat, a gazdaság fejlődésének egyik fokmérője. Százmilliárdok mentek el propagandára. Ha ezt a pénzt nem arra költötte volna a kormány, hogy Soros, Gyurcsány, az ellenzék, Brüsszel, a migránsok ellen uszítson, hanem felvilágosító és oktatóanyagokkal terelgette volna az embereket a tudatosabb fogyasztás irányába, az megoldást jelenthetett volna. Mert ez most kényszer, nem azért vásárolnak kevesebbet, mert okosabban osztják be a pénzt, mert megváltozott az értékrendjük, mert a legújabb trend szerinti telefonok, ruhák és elektronikai kütyük helyett a lakásaikat szigetelték – ami később térül meg, de bizonyosan megtérül -, most pedig egyszerűen nem telik ilyesmire. Egy bizonyos jövedelmi szint fölött ez csupán annyit jelent, hogy ügyelnek a feleslegesen égve hagyott lámpákra, nem cserélődik a ruhatár minden szezonban, két hét helyett egy hét lesz a nyaralás. De sokaknak ez nem ezt jelenti, hanem azt, hogy éhezni, fázni fognak, nem tudják kiváltani a gyógyszereiket, nem tudják befizetni a számláikat. Őket kell elsősorban a középpontba helyezni, nem szabad megengedni, hogy a gazdaság kontroll nélkül álljon helyes irányba, be kell avatkozni. Mert hiába éli túl a magasabb jövedelmű réteg a válságot, ha az alacsony jövedelműek belerokkannak, esetleg belepusztulnak. Ez a kormány feladata, a kormány felelőssége és ebben az esetben a kormány bűne. Ez így nincsen jól.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!