NEHAZUGGY

Nem fér bele, hogy bárki tényekkel összezavarja a propagandával zsibbasztott közönséget

Molnár Bálint | 2022. Július 22, Péntek | 10:33

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most, hogy már tudjuk, hogy néz ki pontosan és részletesen az unortodox rezsicsökkentés, miközben látjuk, hogy a rezsicsökkentett népnemzeti sanyargatás részleteinek benyögése közben a NER Tiborcz Istvánostul hogyan rázza a rongyot és osztja az észt Tusványoson, és a Brüsszelbe asztalt borogatni járó Szijjártó kéjesen vigyorgó ábrázatát is megszemlélhettük Szergej Lavrov oldalán Moszkvában, amint intézi nekünk a gázt és toporzékol a békéről, apróságnak tűnik arról szólni pár szót, hogy Magyarország egyik legfelkészültebb (ha nem a legfelkészültebb) Oroszország-szakértőjét kirúgták a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről. Eufemisztikusan – ahogy maga a szakember is fogalmazott egy két nappal ezelőtt közzétett posztjában, már tényleg nem dolgozik az említett intézményben, a június 30-án lejáró szerződését nem hosszabbították meg. Mint írja:

„Nem az én döntésem volt tehát. A pontos okot nem tudom. A munkámmal szemben felmerült szakmai kifogásról én nem tudok. Azt tudom, hogy a közvetlen vezetőim nagyot küzdöttek értem; nem rajtuk múlt”.

A médiában (nem az orosz dezinformációs propagandát terjesztő fideszes közmédiában) sokszor megszólaló, az orosz-ukrán háborúról minden esetben vérprofihoz méltó módon nyilatkozó Rácz András maximálisan korrekt és elegáns tájékoztató posztjában azt is leírta, hogy pletykák ugyan vannak az okokról, amelyek viszont „a végeredményt tekintve alapvetően lényegtelenek”, a továbbiakban a Német Külpolitikai Társaság külsős munkatársaként lehet rá hivatkozni. Ennyi a sztori, ránézésre egyetlen ember félállású szerződéséről és munkájáról van szó, mégis azt hiszem, hogy miközben Szijjártó Moszkvában bokázik és háborús bűnösöknek gazsulál (értsd: azért ment oda, hogy elintézze, hogy legyen földgáz a magyarembereknek és hogy nyomatékosítsa – mert ő és a cinkostársai a rezsiátverésben nem tették meg még elégszer, és mert mások hülyék, debilek és kretének, ezért még nem jutott eszükbe ezzel kampányolni -, hogy minél előbb békét akarunk) ez a lényegtelennek látszó történet túlmutat önmagán. Például azért is, mert ahogy az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának volt munkatársa írja volt kollégáiról szóló elismerő soraiban, „sok csúfság van még hátra ebből a háborúból, és nem is lesz vége egyhamar, úgyhogy fontos, hogy hozzáértő emberektől tudjatok tájékozódni”.

Távol álljon tőlem, hogy pletykálni akarjak, de hát pont ez a probléma. Hogy Európa egyetlen háborús veszélyhelyzettel megvert országában, ahol a kormány reggeltől estig a békéről pofázik, holott a világon semmilyen befolyása nincs arra, hogy a moszkvai mészáros és sleppje jobb belátásra térjen és befejezze az értelmetlen pusztítást (nem hallottam, hogy tegnap Szijjártó Lavrov arcába mondta volna, hogy be kéne fejezni, elvtársak), a kormánynak nem érdeke, hogy a lakosság hozzáértő emberektől tudjon tájékozódni. Ami a rezsiátverés kontextusában egyáltalán nem lényegtelen. Tudom, hogy ez nem magyarázat Rácz szerződésének nem meghosszabbítására – hiszen én a önkényuralkodó maffiával ellentétben ismerem a hónapok egymásutániságát, és nem hazudom azt a 2021 utolsó negyedévében elszabadult energiaárak kapcsán, hogy a brüsszeli szankciók miatt kell ezután az átlagnál többet fogyasztó magyaroknak kétszer annyit fizetni az áramért és hétszer annyit a gázért, mint korábban -, de több mint érdekes, hogy négy nappal ezelőtt Rácz András tényekkel alátámasztva ezt írta:

Én őszintén nem értem, miért gondolja bárki, hogy hogy a szankciók jobban fájnának Európának mint Oroszországnak. Az eddigi adatok ugyanis az ellenkezőjét támasztják alá. Az orosz gazdaság visszaesését az első negyedéven az Orosz Állami Statisztikai Hivatal még 3,5% környékére várta. A májusi visszaesés végül rosszabb lett, 4,3%. Aztán június végén orosz gazdaságfejlesztési minisztérium a 2022-es év egészére vetítve már 7,8%-os (!) GDP-visszaesést várt, május közepi adatok alapján számolva. Másképp fogalmazva: a helyzet gyorsan romlik. A Világbank pedig már 8,9%-os orosz visszaeséssel számol. Ehhez képest az Európai Unió egészét tekintve a Magyar Nemzet szerint is 2,7%-os növekedés várható, Magyarország vonatkozásában pedig 5,2%. Csak én nem értek valamit…? Miből gondoljuk, hogy ezek a trendek gyökeresen megváltoznának? Másképp fogalmazva: mire alapozza bárki, hogy a szankciók az EU-nak jobban fájnának, mint az oroszoknak….? Nekem úgy tűnik, hogy az orosz gazdaság van éppen masszív recesszióban, nem pedig az EU, és nem nagyon látom, hogyan tudnának ebből kimászni. Összességében, azt hiszem, célszerű volna a szankciók hatásának megítélésekor a szubjektív percepciók mellett kicsit több teret adni az adatoknak is.

Se pletykálni nem akarok, se összeesküvéseket kreálni és terjeszteni nincs kedvem, de azt hiszem, tudok mondani egy bitang erős példát arra, hogy ki gondolja ezt így, kinek elemi érdeke, hogy mindenféle konkrétumok, tények, adatok, statisztikák hiányában ezt a brüsszeli szankciós narratívát ugyanúgy lenyomja a magyar társadalom torkán, mint azt, hogy ha az átlagfogyasztás fölött kétszer annyit kell fizetni az áramért és hétszer annyit a gázért, mint korábban, az azt jelenti, hogy a rezsicsökkentés meg van védve. Nem hiszem, hogy különösebb magyarázatra és bizonyításra szorul, hogy akinek a hatalma függ attól, hogy a magyar társadalom elhiggye, hogy Európában már gyertyával fűtenek és hideg vízben fürdenek egyszer egy héten a hanyatló nyugatiak – bezzeg mimagyarok, akik a Moszkvától való energiafüggetlenedés helyett megmagyarázzuk, hogy miért nem szabad a háborús agresszort felhergelni, az az Orbán-kormány. Az az Orbán-kormány, amelyik kiüresítette az államkasszát a választási kampányban, lehazudta a csillagokat az égről az olcsó orosz gázzal kapcsolatban, és most minden választási ígéretét leköpve farol ki a fenntarthatatlanná vált nyomorúságból.

Szóval igen, egyvalaki van, akinek a hatalma és az érdeke közvetlenül függ ettől a hazug narratívától, aki ezzel hülyíti hosszú hetek óta a híveit: a bűnös, korrupt döntéseiért felelősséget vállalni nem hajlandó, cserébe az orosz dezinformációs propagandát főállásban terjesztő Orbán-kormány. Amelynek a tények és a tényeket profi módon, tudományos igénnyel kezelő és azok alapján a nyilvánosságot tájékoztató szakemberek az ellenségei. Amely kormány jelenleg egy olyan kényszerpályán mozog, amibe nem fér bele, hogy bárki tényekkel összezavarja a közönséget. Mondjuk olyan tényekkel, hogy ha Putyin netán leállítaná az európai gázszállításokat, még az orosz energiának leginkább kitett Németország visszaesése is elhanyagolható lenne ahhoz képest, amennyire ez hazavágná Oroszországot. Hogy ha Putyin leállítaná teljes egészében a gázszállításokat, akkor az belátható időn belül hatalmas előrelépés lenne az oroszoktól való függetlenedést, a nemzetközi gázpiac egyensúlyának helyrebillenését illetően, ami belátható időn belül értelemszerűen az árak csökkenéséhez fog vezetni. Nem kell tudniuk a hétszeres gázárat fizető szektásoknak, hogy Oroszország az Európának eladott csilliárd köbméter gázra nem fog vevőt találni már csak azért sem, mert nincs meg hozzá a szükséges infrastruktúrája. Ergo nem látszik az a forgatókönyv, ami szerint nem a hódító háborús gyilkos fázik rá erre a történetre.

Az viszont kristálytisztán látszik, hogy mennyire létkérdés az orbánizmus számára az orosz propaganda, és mennyire alapvetés, hogy minden szakértelmet, szakmaiságot, tudományos objektivitást el kell taposni, ami ellentmond a pártállami diskurzusnak. Ezért itt nem egy félállású szakember egyszerű lábjegyzetet sem érő menesztéséről van szó, hanem arról, hogy semmilyen, a Rogán-kottának ellentmondó, adatokra alapozó tevékenység nem fér bele. Igen, egyetértek Rácz Andrással: célszerű volna a szankciók hatásának megítélésekor a szubjektív percepciók mellett kicsit több teret adni az adatoknak is. Normális helyeken igen. A Moszkva-csatlós magyar kormány által foglyul ejtett országban, az orbánizmus közvetlen befolyása alatt álló Nemzeti Közszolgálati Egyetemen nem az. Itt a párthűségbe nem fér bele a szakmai kiválóság, viszont minden egyes ilyen esettel eggyel szarabb hely lesz az ország.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!