NEHAZUGGY

Meg kellett szavazni, mert ez arról szól, ki az erősebb

Swan Edgar | 2022. Július 13, Szerda | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! A nyugdíjasoknak tegnap kellett örülni, mert megérkezett a számlájukra a bőkezű nyugdíjemelés. Ezt – ha máshonnan nem, mert mondjuk a világon semmit nem olvas az ember, csak Orbán Viktort – legkésőbb a főni közösségi oldaláról meg lehetett tudni reggelt, mert jó vezérhez méltóan tájékoztatta az ő szeretett népét.

A mai napon érkezik az évközi nyugdíjemelés. Teljesítjük amit vállaltunk: megvédjük Magyarországot, megvédjük az időseket! (három zászlócska)

A kommentekből egyből kiderül, hogy kétféle ember él Magyarországon. Az egyik minden körülmények között éljenez és boldog – tényleg csak egy picit von le a dolog értékéből, hogy többnyire aktívkorú fideszes politikusok örvendeznek -, ők lelkesen hálálkodnak. A másik típus háborog. Leginkább azt nehezményezik, hogy nekik 52 ezer forintot igért a propaganda, de csak 20 ezret, olyan is volt, aki 10 ezret kapott, és most ez akkor hogy van? Ebből is látszik, hogy micsoda komoly oktatási tevékenységet folytat a vezér (közösségi oldalát kezelő személyzet), hiszen aki eddig nem értette, mit jelent az átlag szó, az most a gyakorlatban megtapasztalhatta. Az átlagnyugdíj olyan, mint az átlagfizetés. Benne van Pintér Sándor, Harrach Péter, az Orbán szülők és más, keményen dolgozó kisemberek nyugdíja, és benne van a reklamáló nyugdíja is. Így jön ki az egy főre jutó 164 102 forint átlagban. A Magyar Államkincstár számításai szerint 1 millió 165 ezer ember kap átlag alatti nyugdíjat, 114 ezer ember pedig 300 ezer forint felettit. A többiek a két sáv közé esnek. Na, ebből jön ki az átlagemelés, ami nem azt jelenti, hogy minimum 52 ezer forintot kap mindenki, hanem azt, hogy akinek alacsonyabb az átlagnál a nyugdíja, az kevesebbet kap. Őket vígasztalhatja az a tudat, hogy például Pintér Sándor alighanem több emelést kap egymaga, mint egy nyugdíjas házaspár teljes ellátása összesen. Hát mi ez, ha nem jó hír? Na ugye.

Ha nem a mi bőrünkre menne, egészen szórakoztató lenne, amikor megjelenik a portálok címlapján, hogy kedd reggel jó hangulatban ébredt a forint, erre már délelőtt tízkor 412 forint fölött járt az euró. Nincs mese, Matolcsy Györgynek kellett közbelépnie. Az eddig is nagyon hatásos volt. Miközben délre a 414 forintot is átlépte az euró árfolyama – valahol felsír az ország devizatartaléka -, a Parlament épületében éppen keményen beleálltak egymásba a honatyák és honanyák. Megtörtént a kamatemelés, aminek bizonyára nagyon fognak örülni azok, akik hitelt vettek fel, kicsit később csökkenni kezdett az árfolyam, majd ismét emelkedésnek indult. Amikor ezeket a sorokat írom (reggel fél hat van), 408 forint körül járkál. A Parlament épületén kívül a szavazópolgárok mondták el a véleményüket a kormány átgondolt gazdaságpolitikájáról, ezen belül is a kata jól előkészített, szakmailag teljesen megalapozott módosításáról, melyet szokás szerint az univerzális, mindenféle célokra hasznosítható Semjén Zsolt nyújtott be a kormány nevében hétfőn. Előtte senki, még Gulyás Gergely sem tudott róla. Biztosan meglepinek szánták, kedden elfogadták a bátrak, szeptemberben hatályba is lép. A parlamenti vitára sajnos egyetlen miniszter sem tudott befáradni, annyira el vannak ők foglalva. Utólag sem tudták megindokolni, miért kellett egy mozdulattal kibelezni ezt az adónemet. Főként miért ennyire hirtelen, egyik napról a másikra, év közepén. Bőven lett volna ideje a kormánynak finomítani, alakítani, hogy kiszűrje azokat, akik visszaélnek vele. Semmit nem tettek, majd hirtelen belecsaptak. Ha bármiféle előkészítő munka folyt volna ezzel kapcsolatban, csak tudott volna róla Gulyás Gergely. Legalább a büfében, a folyosón hallott volna róla, ha már vele semmit nem beszél meg a főnöke, csak utasításokat ad.

Abban a pillanatban, amikor Semjén benyújtotta – és ismét el lehet gondolkodni azon, miféle embernek kell ahhoz lenni, hogy bármit a világon a nevére vegyen, bármilyen tervezetet benyújtson, miközben 320 százalékban biztos, hogy nem csak nem ő írta, de nem is olvasta, azt sem tudta, mi van benne -, már nem lehetett visszakozni. Nyilván nem véletlen volt az sem, hogy a benyújtás másnapján már parlamenti bohóckodás volt – a fideszesek be sem mentek a vitára, az ellenzékinek nevezett pártok magukban beszéltek, a bátrak a szavazásra kerültek elő -, és nyomban meg is szavazták. Amikor megtörtént, amit el akartak volna kerülni, sok dühös ember kiabált az utcán, akkor már nem lehetett azt mondani, hogy bocsi, átgondoljuk még egy kicsit. Meg kellett szavazni, mert ez arról szól, ki az erősebb. Hogy bármi egyéb oka, célja, értelme volt-e azon kívül, hogy üzent a kormány(fő) a társadalomnak, azt nem hiszem. Az üzenet egyértelmű: bármit megtehetek veled, akár van értelme, akár nincs, akár jó neked, akár rossz. ÉN döntöm el, hogy mi lesz, és TE semmit nem tehetsz ellen. Hát így valahogy.

Jó ébredezést mindenkinek! Mi hamarosan jövünk az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!