Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


A vezérkar vödrökkel és dugókkal rohangál ész nélkül, mert a vezérhajóba minden létező irányból ömlik befelé a víz

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lehet szépen megnyugodni. Ez az a csodálatos ország, ahol egészen egyszerűen imádja a nép az uralkodót. Komolyan, fel van mérve, tehát igaz. Persze nem lehet így leírni (még), itt nincsen hivatalosan uralkodó, mert illiberális demokrácia van. Így hívjuk azt a rendszert, ami egy kollégiumi szobában szerveződő bűnbandából beazonosíthatatlan – én legalábbis el nem tudom dönteni, hogy inkább nácira, fasisztára, vagy kommunistára hasonlít jobban – politikai rendszernek látszó bűnszervezetet hozott létre. Pártnak indult, de azt gyorsan lepusztította a vezér, majd saját elképzelései szerint átalakította – mostanra lényegében szektaként működik -, amikor megvolt a szükséges háttér, akkor az országot is szépen átfaragta. Ez már nem ország, hanem üzleti vállalkozás.

Na, ezt a vezért díjazza nagyon az alattvalók tömege, legalábbis ezt sikerült kiderítenie a Nézőpont Intézetnek. Nem mondom, Mráz Ágoston Sámuel, Boros Bánk Levente, Georg Spöttle, és a többi evolúciós csúcstermék nem is nagyon juthatott más eredményre, nem azért kapják a fizetésüket. Még a kétharmados győzelem (ami persze nem kétharmados győzelem, hanem kétharmados parlamenti térfoglalás) is a fasorban van csak ahhoz képest, amennyire most szeretjük nagyon a vezért. A szerbek állnak még hasonlóan, a többi országban elégedetlenek az emberek a kormányukkal. A Fidesz–KDNP történelmi győzelmet aratott, és a friss felhatalmazással élve is válságállónak tűnik a magyarok kormányzattal való elégedettsége. (Magyar Nemzet)

Az lehet, hogy a szektások vezér iránti imádata válságállónak tűnik, de az ország gazdasága már nem annyira. Ha lenne egy normális ellenzéki párt – vagy inkább több -, az nagyot lendítene a választók gondolkodásán. Jelenleg nincs ilyen, de a dolgok mindig változnak. Most nem látszik ellenzéki mozgolódás, de szerintem a választópolgárok már régebben lemondtak a jelenlegi pártokról, ám arról, hogy egyszer le lehessen kaparni az ország trónjáról Orbán Viktort, nem lehet lemondani. Nekem úgy tűnik, a vezérkar vödrökkel és dugókkal rohangál ész nélkül, mert a vezérhajóba minden létező irányból ömlik befelé a víz, olyan lyukas, mint egy rendesebb ementáli sajt. A szánalmas kis nyugdíjemelés csak rövid ideig, és csak egy meghatározott körben tudja csitítani a kedélyeket. Aki nem nyugdíjas, azt elve nem érinti, aki nyugdíjas, az talán 2-3 hétig úgy érezheti, nem romlott az életszínvonala, de az az egy összegben kézhez kapott kis pénz hamar elfogy ám, a néhány ezer forintos emelés pedig a közelében sincs annak, hogy a 20 százalékot bőven meghaladó élelmiszeráremelkedést el tudja sminkelni.

Mindezekkel együtt tételezzük fel, hogy a lakosság 60 százalékánál is többen elégedettek a kormány intézkedéseivel. Ennek mi lehet a folytatása? Tegyük ide mellé azt is, hogy Népszava megrendelt egy kutatást a Publicustól (nem leltem erről cikket a Népszaván, azért nem linkeltem be), az volt az egyik kérdés, hogy amennyiben lehetne vásárolni 9 euróért olyan havi bérletet, amivel minden tömegközlekedési eszköz használható, akkor a népek kiszállnának-e az autóból. A válasz: nem igazán. A fideszesek – és persze az őhazájukosok – majdnem teljes egészében ragaszkodnak a sofőrüléshez, az ellenzékiek többsége lemondana róla. Egyrészt nem feltétlenül tartom jó ötletnek pártpreferencia alapján mérni bármit. Szektáról lévén szó, ameddig a vezér meg nem mondja, hogy miről mit kell gondolni, addig az előző parancs van érvényben. Az pedig így festett: a rohadék baloldal már az autózás örömét is el akarják venni az emberektől! Ezt idő lesz átprogramozni, azonban talán nem lesz más megoldás. Ha kénytelenek lesznek elengedni az ársapkát, fel kell valamit mutatni helyette, amit adnak cserébe. A gond csak az, hogy ez éppen a gyűlölt fővárosnak szól, a vidék pontosan úgy le lesz szarva, ahogy eddig is. Még ha ki is találnak valami országos bérletet, ami olcsó és mindenre érvényes – bár én ezt nem tudom elképzelni sem -, attól még nem lesz jobb az ország tömegközlekedése. Hiába van olcsó bérlet, ha busz vagy vonat meg nincs, ha van, az is lassú és késik. Aki el akar jutni a legközelebbi városba, és mondjuk autóval ez fél óra, tömegközlekedéssel pedig két óra, napi egy járat indul – ha egyáltalán -,aligha lesz boldog ettől.

Dicső kormányunk saját magát ejtette csapdába, ebből már nem lehet szabadulni. Úgy tűnik, ők sem nagyon lelnek kiutat, ezért aztán elkezdték a riogatást a csordában támadó migránsokkal, akik üveggolyókkal dobálják a határőröket, de a jó kormány mindenképpen meg fogja védeni tőlük az ő imádott népét. Nem tudom, mennyire fog működni ez a leporolt csodafegyver. Annyi mindennel riogatta már a rezsim ezt az országot, hogy szerintem immunisak lettek sokan. Márpedig alapvető cél, hogy kezdjünk rettegni, mert aki az életét félti, az nem foglalkozik azzal, hogy drága az élelmiszer, szar az oktatás, nincs háziorvos, fél évig kell várni egy szakorvosi vizsgálatra. Orbán megint a túlélési ösztönre apellál – és persze ehhez kell a gyűlölet folyamatos szítása is -, de hogy ez mire lesz elég, az alighanem még az idén ki fog derülni. Valószínűleg nem a Nézőpont felméréséből.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.