Napsugaras szép reggelt! A kedvenc propagandalapom azt harsogja bele a világba: Egyre nagyobb a pánik Nyugat-Európában, kemény télre és gazdasági összeomlásra készülnek. Elég baj az nekünk, hogy a magyar kormány nem készül, és nem készíti fel az embereket. A létező, és bizonyosan minket is érintő problémákat elmaszatolják, helyette ezerrel keltik a pánikot valótlanságokkal. Nagyszerű példa erre a Vasárnap címen futó portál mindösszes írása, de az én jelenlegi kedvencem ez. Az ismeretlen szerző arról mesélget, hogy miközben ők Istent óhajtják dicsőíteni az Ez az a nap! című rendezvényen, és még gyönyörű Jézus-Bibliát is kapnak ajándékba a résztvevők, a halál kultúráját hirdető LMBTQ fesztivál ugyanakkor és ugyanott zajlik majd. Vagy ugyanazokon az utcákon vonulnak, ahol ők. Vagy ahol más vallásosok vonultak valamikor. Első körben nem is értem, mi a francos bánat köze van az LMBTQ-nak a halálhoz. Már mi a lófaszért hirdetnék ők a halál kultúráját? Hiszen a Pride éppen ennek az ellenkezőjéről szól. Szeretetről, elfogadásról, az élet ünnepléséről.
A keresztény találkozó szervezőinek célja, hogy az imaalkalmon résztvevők felbátorodva, újult lelkesedéssel és hitben megerősödve térjenek haza, és a Szentlélek segítségével építsék tovább helyi közösségeiket. Hogy a másik rendezvény célja mi lehet? Abba jobb bele sem gondolni. A szellemi küzdelem világos. Nekünk már csak annyi maradt, hogy eldöntsük: melyik csapatba akarunk tartozni. A döntéshez pedig bátorságra lesz szükségünk.
Nekem azért csak leégne a pofámról a bőr, ha azt hazudnám, hogy a szeretet és Jézus nevében az lenne az üdvös, ha a hívek rohadtul rettegnének azoktól, akik nem suttyomban szeretik a párjukat, hanem vállalják a társukat, és helyet kérnek maguknak a Nap alatt. De annyira azért mégse rettegjenek, mert fel kell venniük a küzdelmet. Mert a halál kultúrája támad, ugyanazokon az utcákon, ahol a keresztények összejönnek – nem vagyok Budapest-szakértő, de szerintem a Puskás Aréna helyszíne és a Pride útvonala ( Dráva utca sarkától a Carl Lutz és az id. Antall József rakparton halad végig, elhalad a Parlament mellett, majd a Zoltán utca és a Szabadság tér) nem igazán esik egybe. Akkor sem esett volna egybe, ha a nagyon éber őhazájuk nem foglalja le az Andrássy utat csak azért, hogy nehogy arra menjen a felvonulás. Mert ők – az őhazájuk, és nyilván a Vasárnapba az uszító cikket körmölő firkász (változatlanul bízom abban, hogy a valódi hívők nem ilyen habzószájú gyűlölködők) a normálisak, a Pride résztvevői pedig, akik között biztosan vannak hívők is, ők az abnormálisak. Semmi mást nem kellene tenni az Arénában gyülekező keresztényeknek, mint békében hagyni a másik csoportot. És még ennyire sem képesek.
Igaz, ennél egy kicsit nagyobb baj az, hogy egyre tisztábban látszik: a magyar kormánynak és Matolcsynak püspöklila fingja nincs arról, hogy mit kellene kezdeni azzal a helyzettel, ami hosszú évek szorgos hozzá-nem-értése, propagandakormányzása és minden mértéket meghaladóan pofátlan rablás-sorozata után éppen a fejünkre készül szakadni. Az aligha hozza őket lázas izgalomba, hogy mi lesz azokkal, akik nem tartoznak a szorosan vett NER-elithez, hogy lesz pénzük megélni, vagy nem lesz. Sokkal aggasztóbb az a kilátás, hogy az ország lakossága esetleg nem fogja tudni megtermelni a NER fenntartásához szükséges anyagi fedezetet, máshonnan sem érkezik külső forrás, és össze talál dőlni az egész szar. Nem arról van szó, hogy koldusbotra jut bármelyikük, tartalékoltak már több generációnak elegendő zsákmányt. Azonban a politikai bukásnak nagyon ocsmány velejárói szoktak lenni, amit ők nem óhajtanak végigélvezni. Úgy tűnik, egyre inkább az marad a legvágyottabb kimenet, hogy Putyin valahogy győz, és vissza lehet kucorodni a lábához, ő majd dob néha egy húsosabb cupákot.
Az euro árfolyama vidáman emelkedik, az élelmiszerek inflációja bőven meghaladja a környező országok áremelkedését. Az üzemanyagárak és néhány élelmiszer árának hatósági árassá tétele még fenn tudja tartani a látszatot egy rövid ideig, de ez sem tartható fenn sokáig. Most az összes NER-huszár azt üvölti, hogy béke kell, meg kell erősíteni a hadsereget, a határvédelmet, a kerítést, a nem-tudom-micsodát, mert majd az hozza helyre a dolgokat. Nem fogja helyrehozni. Magyarország nem képes az önellátásra, soha nem is volt. Magyarország nem képes arra, hogy háború esetén megvédjen bármit vagy bárkit. Ez egy kicsi ország, pontosabban egy kicsi, lerabolt, összeszerelőüzemekre épült ország. Csak szövetségben az Európai Unióval és a NATO-val képes talpon maradni, nemhogy fejlődni. Ha azonban ezt elismeri a kormány, akkor meg kell valahogy magyaráznia az eddig az unióval szemben folytatott folyamatos küzdelmet is. Kissé szétesett a kormányzati kommunikáció. Nem először, de nem is volt még soha ilyen súlyos a helyzet, mint amilyennel most szembe kell néznünk. És ez még csak a kezdete a válságcsokornak, és még nincs is benne az, hogy alighanem hamarosan a covid is elkezdi szedni az áldozatait. Más országokban már készülnek erre, felkészítik a lakosságot is, nálunk azon megy a csevej, hogy 1200 vagy 2500 forint egy lángos a Balatonnál, hogy ember-e az, aki nem jár templomba, és hogy van-e joga mimagyaroknak autóval járni, és abba az autóba olcsó benzint tankolni. Közben az kevés figyelmet kap, hogy a szisztematikusan lerohasztott rendszerek kezdenek összeomlani, sok helyen nem jött víz a csapból a tomboló kánikula közepén, sok benzinkúton korlátozzák a kiadható üzemanyag mennyiségét, és még így is hiány van, az üzletek limitálják egyes cikkek megvásárolható mennyiségét, sem a fizetések, sem a nyugdíjak nem képesek követni a pénzromlás és az infláció mértékét. Ne feledjük, hogy még nyár van, meleg van és sokáig világos van, most van dömping a szezonális zöldségekből és gyümölcsökből, munkaerőhiány van. Ha tovább romlik a helyzet, ez átfordulhat, ha csikorogva leáll a gazdaság – ami nagyrészt a német autógyárak működéséhez köthető -, akkor kibaszottul nagy baj lesz. Sem kidolgozott terv, sem pénz nem lesz arra, hogy a családokat, az egyes embereket átsegítse az állam a nehéz időszakon, mert lényegében az államot kirabolta a kormány. Ezt baromira nehéz lesz Sorosra, Bidenre, Gyurcsányra, az LMBT-re, a liberálisokra, Brüsszelre vagy a békaemberekre kenni. Ettől persze meg fogják próbálni, mert máshoz nem értenek. Nincs mese, itt már csak egy Békemenet segíthet.
Jó ébredezést, kellemesen hűvös napot mindenkinek! Mi szokásunk szerint hamarosan jövünk az első beszólással.