Augusztus 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Annyit tehetünk, hogy felemelve tartjuk őket

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 949,660 forint, még hiányzik 2,050,340 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bármelyik nap jól indul, ha Orbán Viktor tökeire csodálkozhatok rá. Amit ő maga termesztett a csúti veteményesben, aztán személyesen cepelt az utcán ismeretlen okból és helyre. Biztosan vitt a szomszédoknak belőle. Szerencsére nem maradt magára a tökével, az önkéntes és a hivatásos rajongók – például fideszes parlamenti képviselők – ott őrjöngenek a poszt alatt, fényezik a főúri zöldséget. Jó, befejeztem. De annyira alacsony labda volt, hogy képtelen voltam kihagyni.

A nemzeti gázszerelő egy szép, hűvös estén megvilágosodott, hogy nincs még neki őrző-védő cége (sem), hát gyorsan megvette. Mert természetesen nem ő kezdte el felépíteni a semmiből, azt csak a prolik szokták. Hosszú évekig is eltarthat, ameddig veszteségesből kihozzák nullára, aztán további évek kellenek, mire nyereséges lesz. Egyszerűbb mindjárt megvenni – természetesen a legnagyobbat, nehogy Andi smucignak nézze -, telik rá. Sajnos az Átrium fenntartására már nem telik. Persze nem Lölönek, neki a művészetekhez, pláne a kultúrához semmiféle módon nincsen semmi köze, hanem a szomszédos kocafocistának sem telik. Pedig a kocafocista a mi pénzünkből hordja szerte a világba a magyar gyökérkultúra jó hírét – kézcsókdosástól a reumás gorillát is sárga irigységbe hajszoló hajlongásig kézfogás közben -, a mi pénzünkből eteti a nemzeti ló- és kétlábú színházakat. Természetesen nem az összeset, csak azokat, ahol a jobboldali kultúrfölény harsányan virágzik. Ahol nem virágzik, oda nem jut annyi sem, amennyi Ákosnak, Nagy Ferónak, Mága Zoltánnak, Mándokinak. Egyenként.

Azon agyalok, hogy vajon az a hatalom, amelyik ilyen engesztelhetetlenül gyűlöl bármit és bárkit, ami és aki nem azt a követ nyalja és segget fújja (vagy fordítva, nincs különösebb jelentősége a sorrendnek), amelyik zsákmányszerzésileg most éppen a helyes irányban áll, vajon Hofi Gézának adna-e egy kis levegőt, egy helyet, ahol felléphet. Áprilisban volt húsz éve, hogy… és itt nem találom a jó szót. Elment? Meghalt? Szerintem ma is tud bárki idézni tőle. Ma is röhögünk az ezerszer hallott műsorain, mert ma is érvényes, ami 20-30-40 éve érvényes volt. Tehát 20 éve nincs itt fizikailag, július 2-án lett volna 86 éves. Én nem tudok arról, hogy elöntötte volna a közpénztévét az emlékműsorok sora, máshol pedig nem lehet vetíteni, hiszen a tulajdonjog komoly dolog.

Sajnos már értelmetlen azon agyalni, hogy mi lenne ha, itt van nekünk a jelen. És itt van a mában az, hogy az az Átriumra nincs pénz, mert nem illeszkedik a jelenkori kulturális forradalom eszmeiségébe. Semmi gond, az ember ezredszer is belenyúl a már régebben is üres zsebébe, támogat a rommá adóztatott jövedelméből, mert mást nem tehet. Mostanra ott tartunk, hogy a rezsim kijelölt kultúrfelelősei döntik el, hogy mi a jó, mi a rossz. Mire jut a mi befizetett adónkból és mire nem jut. Gagyi áltörténelmi műmagyarkodásra jut, Alföldi Róbertre (és számtalan, nagyon tehetséges fiatal és lélekben fiatal művészre) nem jut. Tetszettek volna színdarabot rendezni a kereszténykonzervatívkicsitfasiszta magyarok hőstetteiről – a háttérben Kövér László játszik ezeréves tárogatón -, akkor most nem kellene küzdeni a túlélésért. Így pedig kell. Már tagadni sem lehet, mit akarnak elérni kegyelmesék. Az kevés nekik – mindig is kevés volt -, hogy a mangalicaszerelő nevére került a fél ország, a másik fele más strómanok nevére. Nekik minden kell. Minden is. Főként az kell, amit pénzért nem tudnak megvenni. Tehetség. Művészet. Kultúra. Igazi dolgok. A disznószerelő vehet malmot, biztonsági céget, ezeregy szállodát, de Hofit nem tud venni, Alföldit, Pintér Bélát, Esterházy Pétert, Koncz Zsuzsát, Enyedi Ildikót – és még nagyon hosszan sorolhatnám a neveket – nem tud venni. Senki nem tud venni, nem csak a rezsim vezére és szolgái, az ellenzék sem, a függetlenek sem, senki. A tehetséget nem lehet megvásárolni – a gerincet igen, de az más tészta -, mi, a közönség sem tudjuk megvásárolni. Annyit tehetünk, hogy felemelve tartjuk őket. A fejünk fölött, ha az kell. Ahol még van egy kevés levegő, ahol nem fulladnak bele a jobbanteljesítés nemzeti mocsarába.

Kell ez abban az országban, ahol a két tőmondattal és az anyanyelvvel reménytelenül küzdő vállalkozózseni tart előadást üzletembereknek és bankároknak, ahol akkor lehetsz sikeres – tök mindegy, hogy üzletember vagy, művész vagy -, ha tövig benyalsz a törpereaktornak. Kell ez abban az országban, ahol komoly tömeget mozgat meg a közülünkvalóvidékimirevitte minden surmósága a kolbásztöltéstől a tökcipelésig. Ha nem akarunk belefulladni a büdöstahók házibulijába, nincs más választásunk. Ameddig a társadalom egy jókora része rezsicsökkentéstől csirkefarhátig tankolja az olcsó benzint, közben üvöltve átkozza a buzi libsiket és a büdös migránsokat, miközben a szavak jelentésével sincs tisztában, addig ez van. Ez maradt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!