Augusztus 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Dallamfoszlányok kintornára és a hiába-valóságra

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 949,660 forint, még hiányzik 2,050,340 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Jóisten kiválasztott népe és országa a miénk, nem vitás. Még „a kegyelem szavára épült életű” pápát is adunk rövidesen a Vatikán trónjának és az örökkévalóságnak! Hacsak – mint egykor tengerünket – el nem veszik e lehetőséget tőlünk zord pokolbéli miskulanciák. Csak fordulna már fel mielőbb az a libernyákos „demens vénember”! Eladdig a mi 70 éves ifjonc vadászunk ül hosszú, méla lesben, az alkalomra várva…

Itt van ugyan ez a Böjte Csaba-féle történet, elég snassz, ami azt illeti – és nem csak az egyházakba vetett bizalom megingása miatt. Az atya NEM TUDTA, hogy nevelőotthonainak egyik alkalmazottja, egy pap, 10 évig erőszakolta, bántalmazta a gondjaira bízott gyerekeket, mely oknál fogva a csíkszeredai bíróság 30 év börtönbüntetésre ítélte az illetőt. Semmi jelét nem látta, nem tapasztalt semmit – állítja Csaba testvér. Kicsit olyan ez, mint ha egy bűnöző azzal próbálná elhárítani a felelősségét, hogy nem ismerte a törvényt. A legsimlisebb delikvens sem annyira ostoba, hogy erre hivatkozzon. De Böjte szerzetes, a NER barátja, a szóban forgó – a mi adóforintjainkból is bőkezűen támogatott – Dévai Szent Ferenc Alapítvány tótumfaktuma vonogatja a vállát. Ő nem tehet semmiről, a gyerekek nem szóltak neki, hogy fajtalankodnak velük + még verik is őket, a bűnöst ugyebár utolérte az igazságszolgáltatás – ergo fátylat reá!… Márpedig én úgy gondolom, neki is van felelőssége az ügyben. Lehet, hogy büntetőjogilag nem, de morálisan mindenképpen! Még akkor is, ha igazat mond – ámbár eléggé köztudott, hogy az egyházi vezetők világszerte módszeresen leplezik a falaik mögötti pedofíliát. Ezt az utóbbi vélekedést erősíti e vonatkozásban is az a körülmény, hogy a Hargita Megyei Szociális- és Gyermekvédelmi Igazgatóság – konkrét eset kapcsán – már 2016-ban hivatalosan jelezte az alapítványnak az abúzusok gyanúját. Eléggé kizárható, hogy azt a személyt, aki minden szálat a kezében tartott az alapítvánnyal és intézményeivel kapcsolatban, elkerülte ez az információ. 

Az új országgyűlésben a képviselők megválasztották a munkájukat irányító tisztségviselőket (a házelnököt, az alelnököket és a háznagyot). A grémium tevékenységének színvonalára komoly fenyegetést jelent, hogy – az elmúlt negyedszázad számos sikertelen gyógyszerkísérlete után – a Manchesteri Egyetem kutatói végre áttörést értek el az Alzheimer-kór gyógyításában. Gondolok itt elsősorban Jakab István alelnök emlékezetes performanszára, akinek harmadik nekifutásra sem sikerült kihirdetnie a határozatot Szabó Tímea mentelmi ügyében.

Van aki akkor mond a legtöbbet, ha hallgat. Kósa Lajos azonban nem az a kifejezetten introvertált alkat. Legutóbb is nagyot szólt a Parlamentben: „Nagyon fontos axióma, hogy a több, az több, mint a kevesebb.” Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Nem is mondok erre többet, csak annyit: ezek után nem lehet kétséges, ki lesz az idei közgazdasági Nobel-díj várományosa! 

Kásler Miklós menesztett ember- és gumicsontügyi miniszter is hallatott magáról. A fáma szerint egy rendezvényen önfeledten dohányzott, ámde a hangulat tetőfokán csak-csak dalra fakadt ő is: „Piros volt a paradicsom, nem sárga, / Selyemzsinór, amit kaptam, nem spárga!” 

Az ellenzékről most nem szólnék külön, lévén hogy mi sem érdekeljük őket különösebben. Egy képviselő kivételével letették esküjüket, megkapták pluszjuttatásokkal járó pozícióikat, sok vizet nem zavarnak – nincs itt kérem semmi látnivaló! Jólértesült körökben rebesgetik: a kormánypártok valójában már megnyerték a 2026-os választásokat, csak tapintatból négy évre titkosították.

Az extraprofit bevezetése nem ment túl simán, a Ryanair légitársaságnál például hirtelen elpattant egy úr, és – oly váratlanul – zsinórban ötször idiótának minősítette a méltóságos gazdaságfejlesztési miniszterünket. Azt is mondta: a magyar miniszterek olyanok, mint Dumb és Dumber. Nem pontosan tudom, kiket takar e két név, de abból, hogy e kijelentésnek menten meglett a „következménye” heveny hatósági vegzálás formájában, feltételezem hogy nem dicséretnek szánta az elkövető.

Dúlták már fel ezt az országot ottománok, románok, germánok – most épp a gigantománok tördelik ripityára azt ami még megmaradt belőle. Hajánál fogva esmént előrángatta az olimpia megrendezésének ötletét a csicskahad. Való igaz egyébként: egy propagandacélokra felhasználandó, emberarcú olimpia nélkül nem lenne teljes az átvett náci repertoár. Jut eszembe: a berlini stadion záróünnepélyének pazar tűzijátékától mindazonáltal viszonylag egyenes út vezetett az Einsatzgruppenek gépfegyvereinek torkolattüzéig… 

Persze aggodalomra semmi ok, addig se maradunk petárdázás, durrogtatás, fényjáték nélkül. Bejelentették az illetékes országimázsosok: Európa legnagyobb tűzijátékát rendezzük meg augusztusban. Ejha, nagyobb buli lesz Budapesten, mint Ukrajnában?!… Ott ugyanis tudtommal nem aprózzák el: rakétáznak, ágyúznak, bombardíroznak rendesen!…

Erről jut eszembe: a minapi spanyolországi NATO csúcson – ahol az orosz biztonsági fenyegetés volt a téma – orosz salátát szervíroztak a résztvevőknek, amely annak rendje-módja szerint el is fogyott. A sajtó persze lecsapott a bizarrnak vélt szituációra – no de miért is? Mégcsak nem is orosz HÚSsaláta volt az étlapon! De ha az is lett volna, azt csakis helyi – Madrid tartományi – alapanyagokból, ellenőrzött körülmények között készítették volna el a séfek. Hiába, hogy az oroszok által megszállt területeken az emberhús – nem csak úgymond, hanem ténylegesen is – az utcán hever (ilyetén olcsóbb már nem is lehetne), de köztudott: az export-import nullára redukálódott a térségben!

Nem bírom szurka-piszka nélkül hagyni: az Operaház szervilitásáról ismert direktora imaláncot hirdetett a pesti házomlásban megsérült balett-táncosok megsegítésére. Bőven elég lett volna a társulat megrendülését, mély együttérzését kifejezni egy közleményben, esetleg valamilyen materiális segítséget nyújtani a szerencsétlen véletlen által a táncművészi pályától elszakított fiatal pár megnehezbedett életének megkönnyítésére. De az Égiek segítségéért folyamodni ebben e helyzetben legalább olyan szemforgatás mint egy parlamenti felszólalásban harcba hívni a rózsafűzéreket a főgonosz Soros ellen. Ha halottak is lettek volna a balesetben, akkor most szenteltvízre gyűjtenének? Vagy csak simán rákennék a „baloldalra”? (Csak Baló Györgyre ne, ha kérhetem!…)

A szólás- és sajtószabadság is a hatalom eszközévé vált. Az ellenzéki orgánumokat technikailag kiiktaták, felvásárolták, bedarálták. A közmédia OV magán-szócsöve. Azt hazudják minden hullámhosszon, hogy egy limóban utazunk 220 felett, pedig csak egy négyszögesített kerekeken vánszorgó (a világhíres magyar fifika, ugye!) halottaskocsin, cingár gyászhuszárok kíséretében. Aki a bakon ül: a NER komor nyikhaja, Harrach Péter. Az ő orcája bizonyult ugyanis a leggyászosabbnak a castingon. Mivel a Magyar Anyákat félévenkénti szülésre biztató Naccsasszony személye alaptörvényileg sérthetetlen, képzeljünk el helyette egy más NER-menyecskét, aki épp nyitott szájjal rohangál a faszerdőben. A médiamunkásaik akkor is persze hogy egy diplomáciai állófogadáson való részvételt kommunikálnának!

A világ legjobb dolga magyarnak lenni – ez most a kultúrpolitikai direktíva, aki nem ezt propagálja alkotásaiban, az ne is számítson állami támogatásra! A konnektoraddict Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár és kontakt-őr kijelölte az utat: a magyar kultúra feladata lesz stabil bástyaként megsegíteni Európát, továbbá mi lehetünk Európa kovásza. Feltételezem, a szerepzavarok elkerülése végett előtte konzultált Bástya elvtárssal valamint az Orbán Viktor által a Karmelitában körbehordozott kovászos ubikkal. 

„Olyan biztos nem lesz, hogy destruktív, utcai anarchistákat támogató okiratot aláírnék.” tette oda magát Hoppál a Pesti Srácok Pol-beat műsorában. Ez alatt konkrétan Molnár Áron noÁr színészt és aktivistát értette, akit szerinte eddig az EMMI „jelentős milliókkal” támogatott, és aki ennek ellenére „kisodródott a szélsőségesség ezen perifériájára”. A kultúrharchoz az arc már adott – ehhez képest teljesen mellékes, hogy a noÁr soha nem kért és nem is kapott állami támogatást, mint ahogy az is, hogy a destruktív, utcai anarchisták alatt a Tanítanék Mozgalom, az Oltalom Karitatív Egyesület és a klíma- és ökölógiai katasztrófa elkerüléséért síkra szálló „Fridays for future” csapata értendő. 

A Vidámpark sem a régi, lévén hogy évekkel ezelőtt felszámolták. Helyette a Biodomot kerülgeti az enyészet, mint engem most a hőguta. A jog uralma helyett az uralmon levők joga érvényesül. Az elidegenedés rémét felváltotta az elidegenítés valósága. Jómagam az elme és a jellem affektív kísérőjelenségét, a humort vélem a leghatékonyabb védekezésnek a múltbarévedés, az ordas eszmék visszacsempészése, az izzasztó paráztatás és a ránk váró nélkülözés ellen. Amíg nevetni tudunk a saját nyomorúságunkon, addig talán még nincs veszve minden.

Lehet hogy összességében még mindig jobban érzem magam mint Orbán Viktor a NATO-csúcs díszvacsoráján – amikor is (talán nem véletlenül) mellé ültették a luxemburgi miniszterelnök azonos nemű férjét -, de olykor olyannak látom magam, mint egy kintornást egy pesti bérház udvarán. Az iPad, a bluetooth világában kutyát sem érdekli, mit tekergetek-nyekergetek hanghatásilag a déli verőn. Az aprópénz sem hullik a függőfolyosókról. Hiába minden észérv, hiába minden tény, hiába a könyörtelen valóság: felesleges vagyok, mint egy nyári öltöny mellénye. 

Persze hogy tudom: van ebben a megállapításban némi áthallás. Méghozzá kettős! “Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye. Rövid és céltalan.” – írta Rejtő Jenő A szőke ciklonban. Karinthy Frigyes szerint pedig “Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és értelmetlen.” A legjobb tollforgatóknál is előfordul tehát ilyen utánérzés, nem nagy was-ist-das! 

A sifonérnál maradva, öltözködéssel összefüggő „axiómát” is írt a Mester: „Négy ruha, mégiscsak tovább tart, mint egy”. De hát ő mégiscsak a Karinthy volt. És nem az Országházban vicceskedett, mint Kósa Lajos teszi.

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!