VENDÉG

Dallamfoszlányok kintornára és a hiába-valóságra

A Jóisten kiválasztott népe és országa a miénk, nem vitás. Még „a kegyelem szavára épült életű” pápát is adunk rövidesen a Vatikán trónjának és az örökkévalóságnak! Hacsak – mint egykor tengerünket – el nem veszik e lehetőséget tőlünk zord pokolbéli miskulanciák. Csak fordulna már fel mielőbb az a libernyákos „demens vénember”! Eladdig a mi 70 éves ifjonc vadászunk ül hosszú, méla lesben, az alkalomra várva…

Itt van ugyan ez a Böjte Csaba-féle történet, elég snassz, ami azt illeti – és nem csak az egyházakba vetett bizalom megingása miatt. Az atya NEM TUDTA, hogy nevelőotthonainak egyik alkalmazottja, egy pap, 10 évig erőszakolta, bántalmazta a gondjaira bízott gyerekeket, mely oknál fogva a csíkszeredai bíróság 30 év börtönbüntetésre ítélte az illetőt. Semmi jelét nem látta, nem tapasztalt semmit – állítja Csaba testvér. Kicsit olyan ez, mint ha egy bűnöző azzal próbálná elhárítani a felelősségét, hogy nem ismerte a törvényt. A legsimlisebb delikvens sem annyira ostoba, hogy erre hivatkozzon. De Böjte szerzetes, a NER barátja, a szóban forgó – a mi adóforintjainkból is bőkezűen támogatott – Dévai Szent Ferenc Alapítvány tótumfaktuma vonogatja a vállát. Ő nem tehet semmiről, a gyerekek nem szóltak neki, hogy fajtalankodnak velük + még verik is őket, a bűnöst ugyebár utolérte az igazságszolgáltatás – ergo fátylat reá!… Márpedig én úgy gondolom, neki is van felelőssége az ügyben. Lehet, hogy büntetőjogilag nem, de morálisan mindenképpen! Még akkor is, ha igazat mond – ámbár eléggé köztudott, hogy az egyházi vezetők világszerte módszeresen leplezik a falaik mögötti pedofíliát. Ezt az utóbbi vélekedést erősíti e vonatkozásban is az a körülmény, hogy a Hargita Megyei Szociális- és Gyermekvédelmi Igazgatóság – konkrét eset kapcsán – már 2016-ban hivatalosan jelezte az alapítványnak az abúzusok gyanúját. Eléggé kizárható, hogy azt a személyt, aki minden szálat a kezében tartott az alapítvánnyal és intézményeivel kapcsolatban, elkerülte ez az információ. 

Az új országgyűlésben a képviselők megválasztották a munkájukat irányító tisztségviselőket (a házelnököt, az alelnököket és a háznagyot). A grémium tevékenységének színvonalára komoly fenyegetést jelent, hogy – az elmúlt negyedszázad számos sikertelen gyógyszerkísérlete után – a Manchesteri Egyetem kutatói végre áttörést értek el az Alzheimer-kór gyógyításában. Gondolok itt elsősorban Jakab István alelnök emlékezetes performanszára, akinek harmadik nekifutásra sem sikerült kihirdetnie a határozatot Szabó Tímea mentelmi ügyében.

Van aki akkor mond a legtöbbet, ha hallgat. Kósa Lajos azonban nem az a kifejezetten introvertált alkat. Legutóbb is nagyot szólt a Parlamentben: „Nagyon fontos axióma, hogy a több, az több, mint a kevesebb.” Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Nem is mondok erre többet, csak annyit: ezek után nem lehet kétséges, ki lesz az idei közgazdasági Nobel-díj várományosa! 

Kásler Miklós menesztett ember- és gumicsontügyi miniszter is hallatott magáról. A fáma szerint egy rendezvényen önfeledten dohányzott, ámde a hangulat tetőfokán csak-csak dalra fakadt ő is: „Piros volt a paradicsom, nem sárga, / Selyemzsinór, amit kaptam, nem spárga!” 

Az ellenzékről most nem szólnék külön, lévén hogy mi sem érdekeljük őket különösebben. Egy képviselő kivételével letették esküjüket, megkapták pluszjuttatásokkal járó pozícióikat, sok vizet nem zavarnak – nincs itt kérem semmi látnivaló! Jólértesült körökben rebesgetik: a kormánypártok valójában már megnyerték a 2026-os választásokat, csak tapintatból négy évre titkosították.

Az extraprofit bevezetése nem ment túl simán, a Ryanair légitársaságnál például hirtelen elpattant egy úr, és – oly váratlanul – zsinórban ötször idiótának minősítette a méltóságos gazdaságfejlesztési miniszterünket. Azt is mondta: a magyar miniszterek olyanok, mint Dumb és Dumber. Nem pontosan tudom, kiket takar e két név, de abból, hogy e kijelentésnek menten meglett a „következménye” heveny hatósági vegzálás formájában, feltételezem hogy nem dicséretnek szánta az elkövető.

Dúlták már fel ezt az országot ottománok, románok, germánok – most épp a gigantománok tördelik ripityára azt ami még megmaradt belőle. Hajánál fogva esmént előrángatta az olimpia megrendezésének ötletét a csicskahad. Való igaz egyébként: egy propagandacélokra felhasználandó, emberarcú olimpia nélkül nem lenne teljes az átvett náci repertoár. Jut eszembe: a berlini stadion záróünnepélyének pazar tűzijátékától mindazonáltal viszonylag egyenes út vezetett az Einsatzgruppenek gépfegyvereinek torkolattüzéig… 

Persze aggodalomra semmi ok, addig se maradunk petárdázás, durrogtatás, fényjáték nélkül. Bejelentették az illetékes országimázsosok: Európa legnagyobb tűzijátékát rendezzük meg augusztusban. Ejha, nagyobb buli lesz Budapesten, mint Ukrajnában?!… Ott ugyanis tudtommal nem aprózzák el: rakétáznak, ágyúznak, bombardíroznak rendesen!…

Erről jut eszembe: a minapi spanyolországi NATO csúcson – ahol az orosz biztonsági fenyegetés volt a téma – orosz salátát szervíroztak a résztvevőknek, amely annak rendje-módja szerint el is fogyott. A sajtó persze lecsapott a bizarrnak vélt szituációra – no de miért is? Mégcsak nem is orosz HÚSsaláta volt az étlapon! De ha az is lett volna, azt csakis helyi – Madrid tartományi – alapanyagokból, ellenőrzött körülmények között készítették volna el a séfek. Hiába, hogy az oroszok által megszállt területeken az emberhús – nem csak úgymond, hanem ténylegesen is – az utcán hever (ilyetén olcsóbb már nem is lehetne), de köztudott: az export-import nullára redukálódott a térségben!

Nem bírom szurka-piszka nélkül hagyni: az Operaház szervilitásáról ismert direktora imaláncot hirdetett a pesti házomlásban megsérült balett-táncosok megsegítésére. Bőven elég lett volna a társulat megrendülését, mély együttérzését kifejezni egy közleményben, esetleg valamilyen materiális segítséget nyújtani a szerencsétlen véletlen által a táncművészi pályától elszakított fiatal pár megnehezbedett életének megkönnyítésére. De az Égiek segítségéért folyamodni ebben e helyzetben legalább olyan szemforgatás mint egy parlamenti felszólalásban harcba hívni a rózsafűzéreket a főgonosz Soros ellen. Ha halottak is lettek volna a balesetben, akkor most szenteltvízre gyűjtenének? Vagy csak simán rákennék a „baloldalra”? (Csak Baló Györgyre ne, ha kérhetem!…)

A szólás- és sajtószabadság is a hatalom eszközévé vált. Az ellenzéki orgánumokat technikailag kiiktaták, felvásárolták, bedarálták. A közmédia OV magán-szócsöve. Azt hazudják minden hullámhosszon, hogy egy limóban utazunk 220 felett, pedig csak egy négyszögesített kerekeken vánszorgó (a világhíres magyar fifika, ugye!) halottaskocsin, cingár gyászhuszárok kíséretében. Aki a bakon ül: a NER komor nyikhaja, Harrach Péter. Az ő orcája bizonyult ugyanis a leggyászosabbnak a castingon. Mivel a Magyar Anyákat félévenkénti szülésre biztató Naccsasszony személye alaptörvényileg sérthetetlen, képzeljünk el helyette egy más NER-menyecskét, aki épp nyitott szájjal rohangál a faszerdőben. A médiamunkásaik akkor is persze hogy egy diplomáciai állófogadáson való részvételt kommunikálnának!

A világ legjobb dolga magyarnak lenni – ez most a kultúrpolitikai direktíva, aki nem ezt propagálja alkotásaiban, az ne is számítson állami támogatásra! A konnektoraddict Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár és kontakt-őr kijelölte az utat: a magyar kultúra feladata lesz stabil bástyaként megsegíteni Európát, továbbá mi lehetünk Európa kovásza. Feltételezem, a szerepzavarok elkerülése végett előtte konzultált Bástya elvtárssal valamint az Orbán Viktor által a Karmelitában körbehordozott kovászos ubikkal. 

„Olyan biztos nem lesz, hogy destruktív, utcai anarchistákat támogató okiratot aláírnék.” tette oda magát Hoppál a Pesti Srácok Pol-beat műsorában. Ez alatt konkrétan Molnár Áron noÁr színészt és aktivistát értette, akit szerinte eddig az EMMI „jelentős milliókkal” támogatott, és aki ennek ellenére „kisodródott a szélsőségesség ezen perifériájára”. A kultúrharchoz az arc már adott – ehhez képest teljesen mellékes, hogy a noÁr soha nem kért és nem is kapott állami támogatást, mint ahogy az is, hogy a destruktív, utcai anarchisták alatt a Tanítanék Mozgalom, az Oltalom Karitatív Egyesület és a klíma- és ökölógiai katasztrófa elkerüléséért síkra szálló „Fridays for future” csapata értendő. 

A Vidámpark sem a régi, lévén hogy évekkel ezelőtt felszámolták. Helyette a Biodomot kerülgeti az enyészet, mint engem most a hőguta. A jog uralma helyett az uralmon levők joga érvényesül. Az elidegenedés rémét felváltotta az elidegenítés valósága. Jómagam az elme és a jellem affektív kísérőjelenségét, a humort vélem a leghatékonyabb védekezésnek a múltbarévedés, az ordas eszmék visszacsempészése, az izzasztó paráztatás és a ránk váró nélkülözés ellen. Amíg nevetni tudunk a saját nyomorúságunkon, addig talán még nincs veszve minden.

Lehet hogy összességében még mindig jobban érzem magam mint Orbán Viktor a NATO-csúcs díszvacsoráján – amikor is (talán nem véletlenül) mellé ültették a luxemburgi miniszterelnök azonos nemű férjét -, de olykor olyannak látom magam, mint egy kintornást egy pesti bérház udvarán. Az iPad, a bluetooth világában kutyát sem érdekli, mit tekergetek-nyekergetek hanghatásilag a déli verőn. Az aprópénz sem hullik a függőfolyosókról. Hiába minden észérv, hiába minden tény, hiába a könyörtelen valóság: felesleges vagyok, mint egy nyári öltöny mellénye. 

Persze hogy tudom: van ebben a megállapításban némi áthallás. Méghozzá kettős! “Az életünk olyan, mint egy nyári ruha mellénye. Rövid és céltalan.” – írta Rejtő Jenő A szőke ciklonban. Karinthy Frigyes szerint pedig „Az élet olyan, mint egy nyári ruha mellénye: rövid és értelmetlen.” A legjobb tollforgatóknál is előfordul tehát ilyen utánérzés, nem nagy was-ist-das! 

A sifonérnál maradva, öltözködéssel összefüggő „axiómát” is írt a Mester: „Négy ruha, mégiscsak tovább tart, mint egy”. De hát ő mégiscsak a Karinthy volt. És nem az Országházban vicceskedett, mint Kósa Lajos teszi.

Pandula Dezső

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább