VENDÉG

Közveszély

Gyere Bodri kutyám, menjünk szart szagolni! Lett légyen csak egymás sétáltatásának megszokott rituáléja, lépten-nyomon belebotlunk a megtévesztések olfaktorikus (szaglási) univerzumába. Ugye nem hitted, te párnahajder, hogy csak a politika torzonborz világa leselkedik ránk, hogy jártunkban-keltünkben – egy fa vastag törzse mögül kiugorva – megrabolja tudatunkat, lelkünket? Óriási tévedés lenne ez részedről, kis kutyulim!

Ugyan a fejünk fölött épp egy totalitárius diktatúrát tolnak isteni alapokra, de rendben, legyen ahogy akarod! Hagyjuk hát most a nagy- és kisegyházak, egyesületekké degradált istenes képződmények sokéves blődségeit. Beleszülettünk, megszoktuk, elviseljük – bár nem mindig könnyen -, de fő a hitbéli meggyőződések valamint a vallások szabadsága!

Azonban a hatalmi és a religiós halászkodás hatókörén kívül jellemzőnek mondható már az istenhit nélküli „vallások”, a szándékos, tervezett, újabbkori megtévesztések elterjedése. Minap például rákattintottam magam egy jónak tűnő nőre a neten, próba-szerencse alapon. Mire pár perc múlva felocsúdtam, már megszerezte a személyes adataimat, az email-címemet, túl voltunk egy videochaten és tagja voltam valamiféle társaságnak. („Életed legjobb döntése a PPH közösségbe kerülésed.”) Azóta folyamatosan és letilthatatlanul érkeznek a meghívók valamiféle ingyenes képzésekre, amelyeket a legnagyobb tudású és tapasztalatú mester-coach és boldogság-specialista, a közvetlen forrású médium, a szervezet alapítója és vezetője, Hablacsek Artúr tart. (Nem így hívják, de ez lényegtelen.) Valamint számtalan video áll rendelkezésre youtube-ilag a Szellemi Vezető korábbi ámításaiból és az általa tolmácsolt közvetlen teremtői üzenetekből. Csak itt, csak most, csak nekem, Bodri barátom! Lettem hát a Kiválasztottak egyike! „Kerülj be hát Te is a béke, a szeretet és a boldogság korszakába, az Aranykorba!” – biztatnak mindenkit.

Nakérlekszépen, legkedvesebb fürgelábúm!

Sajnos vagy szerencsére: nem vagyok fogékony semmi ilyesmire. Nem érdekelnek „a díjmentes tudatosság és problémamegoldó készségek fejlesztése” típusú kurzusok, a „személyiségfejlesztő ember és életjobbító coach képzések”. Nem szeretnék tanuló lenni „a Holnap iskolájában”- tanultam már eleget, tanuljon már más is! Nem izgatnak az „Eltitkolt Tudások és az Elhallgatott Igazságok”, a kotyvalék ideológiák. Nem hálnék semelyik ügyeletes világmegváltó Lélekfogadójában, van nekem saját ágyikóm. Nem szerepelnek a bakancslistámon szakrális erdőmeditáció és túratábor, stresszoldó elmélkedések, észedzések, myself meetingek. Megelégszem azzal, hogy ép testben épphogy élek. Az alternatívnak mondott gyógymódok, az üzletszerű kuruzslás helyett a hagyományos orvoslásban hiszek – azzal is van épp elég baj! Egy Aranykorban már volt részem, a Ceauşescu-érát nevezte a Kárpátok Géniusza agitprop osztálya „Epoca de Aur”-nak – egy életben elég egy belőle, maradjunk ennyiben!

Politikán és krédón innen és túl, ahol a kurtafarkú kismalac túr, szervezetek, agitátorok, honlapok százai sorakoztak fel a mentális és pszichés meghódításunkra. Digitális tartalomkészítők, netes agymosodák, hírmanufaktúrák, zsebből muzsikáló influenszerek tév- és távképzeteinek seregszemléje zajlik, némi terrorveszély és messzi fegyverzaj kíséretében. A mézesmadzagok vadvilága, az édesmázak színkavalkádja, a cukrosbácsik eldorádója annak e táj, ki nem géppel száll fölébe. A pszeudotudományok örvényében enigmatikus okkultisták, a csillagTér lovagjai, lelketlen lélekkufárok, sóherségükből kigyógyult pénzhajhászok, mások bizalmából megélni akaró szélhámosok fenik a fogukat ránk. Megigénylik a figyelmünket, az időnket, a mindennapi tevékenységünket, szokásainkat – szabályozni akarván azokat. A „belső Fitness trénerek”, a „szeretetnyelv” önjelölt apostolai ott veszélykednek minden sarkon. Segítenek eligazodni az Élet sűrű, setét rengetegében, persze totál önzetlenül, csak mert nagyon ráérnek. Azzal kecsegtetnek hogy „felfedezhetjük önmagunk legnagyszerűbb változatát”. Egy a közös bennük: azt szeretnék, fulladjunk bele a precízen áramoltatott miazmáikba, lehetőleg máma még! 

Élő (live) ember- és életjobbítás, fényevésre tanítás, lélekfestő abrakadabrák, a Föld magjából fakadó kozmikus energiák transzponálása, paranormális aktivitás, UFO-k, porhintés és szemfényvesztés, ősökkel való kapcsolattartás, sámándobok dübögése – minden van itt, mint a vurstliban! (Nix elírás, fiatalok, nem a virslire gondoltam.) Rejtélyes megszállottak metafizikai magasságokba ragadnák az általuk buckalakóknak nézett, egyszem életüket a tudatlanság és kiúttalanság sarában tengető, szintipopon és mulatós zenén edzett lényeket. Hipp egy táltos, hopp egy látnok, kopp egy kristálykoponya, lámcsak egy magyar elődemberek által 34 000 évvel ezelőtt épített Nap-piramis. Kábulj, kobak, szédülj, szív! Áldozatok ők mind: a Földanya Kincsestárának fiai és lányai, a konteóhívők, az ártó hatalmi ármányokról rebesgetők, a jeges borzongást keresők, a „terápiás akadémiák” hallgatói.

Megannyi alapítvány mögött gátlástalan személyek állnak, akik nem egy jó ügyet, hanem csak egy jó ürügyet szolgálnak a mások megrövidítésére, lenyúlva az adományok 90 %-át saját maguknak. Mind ácsingózik az „állami támogatásokra”, a civilség leple alatt mind szeretne ellátni „állami feladatokat”, hogy aztán a rászorulók helyett ők zabálhassák degeszre magukat. A társadalom betegségének tünete ez, rosszabb mint a gyermekrák! Idetartozó a jogi szabályozatlanság tengerén való – szintén a legkiszolgáltatottabbakat megcélzó – kereskedelmi kalózkodás is: a csodatevő – nem mellesleg csillagászati áru – „étrendkiegészítő” termékek erőszakos propagálása, rátukmálása a csodákban hívőkre.

A fátum, az eleve elrendeltetés mítosza, a brainwash igéző illata körbeleng bennünket. Minden napunk már ájtatoskodásra termett vasár- vagy ünnepnap. Csak kapkodjuk a fejünket, az unatkozásnak, depressziónak már esélye sincs nálunk. A belvilági megvilágosodásunk címkéje alatt azonban az elsötétítésünk programja fut. A túl- és másvilági tanításokban való jóhiszeműségünk lassanként teljesen felülírja az evilágot. Észre sem vesszük: a paraziták beszippantanak, megcsócsálnak, agyilag – rosszabb esetben egyébként is – kisemmiznek, majd adománygyűjtő nagykövetté ütnek, sarkon támogatásért kuncsorgó, átszellemült arcú koldussá varázsolnak át bennünket. Még egy bankkártya-leolvasót is nyomnak a kezünkbe. A cél az önálló gondolkodásunk kiiktatása, a kontroll alatt tartásunk. Asszisztáljunk sótlanul ahhoz, hogy mások felélik az életünket. Még véletlenül se a Mindenséggel mérjük magunkat – arra ott a collstock az asztalfiában. Nézzük tétlenül, hogy a történelem megismétli legrosszabb önmagát.

Mindenütt elterjedtek ezek a praktikák, ne ugass má’! Nem nemzeti attribútumunk ez. A barlangi idők óta világjelenség a jótékonynak tűnő, verbálisan ajzott széplelkek tudatos, megtervezett hívő- és alattvalóképzése. Szájrúl szájra szállt az anyagon túli világ hirdetése az anyagi haszon érdekében, a mindenkori hatalomtól függetlenül vagy azzal nagyon is cinkosságban. Olvastam: tudományos tény, hogy az emberben genetikailag kódolt a misztikum iránti vonzódás, az elménkkel fel nem érhető jelenségek befogadásának vágya, a természetfeletti erőkben, a spirituális és ezoterikus megvezetésekben való bizodalom. Ahol az igény valós, ott kiszolgálója is terem. Mégcsak templom sem kell hozzá, mint ahogy zsidó sem kell egy kis jóízű zsidózáshoz. A hitetlenség. az irracionális állítások elfogadásának képtelensége csakcsupán valamilyen elhajlás a normálistól, mondhatni, deviancia…

Már ott tartok szégyenteljes eltévelyedésemben, hogy tisztelem a kurvákat. Ők legalább nyújtanak is valamit, ami nem pusztán lila ködök és csattanó maszlagok büdijátéka. Részemről inkább a szabad teret választom, mint a bármiféle instruktorok hókuszpókuszait, jellemi horizontját. Inkább a hamvasbélákat, mint a coelhokat. Sokan – még gondolkodó nagyjaink – bezzeg hiába hányják gyöngyeiket a disznók elé! Talán mert nem üvegből vannak… Össznépi a zombulás, egy púdertáskorban levő ország a miénk. Ahol – meglehet – orránál fogva vezethető tökfilkónak lenni jó – de szerintem hosszabb távon nem feltétlenül kifizetődő. 

Nap mint nap járkálunk együtt ide-oda, szimat kartársam, akarva-akaratlanul szagolgatjuk, ami utunkba kerül. Jól van ez így, elvégre országlani az orrtalanok fölött a legkönnyebb. Szaglásznak helyettük a szagló Szervek, hívják bár ÁVO-nak, Securitate-nak, KGB-nek, AVH-nak, NAV-nak. Kiszimatolják még a meg nem gondolt gondolatot is belőlük, annyi szent! Csak mi ketten bele ne lépjünk, csak a tömkelegbe ne! Nincs rosszabb annál, mint úgy élni, mint aki halkan belelépett – cipőnkön, tappancsunkon hordozva mindenhova annak nyomát… 

Persze, akinek nem inge, ne vegye mindezt magára. Jól tudod, Bodri, nem vagyok egy megrögzött tabudöntögető, egy magából kivetkőzött mindentudós! Nem török pálcát, nem ítélkezem – csak véleményképpen gyaurkodom. 

Úgy ám, kutyám!

Pandula Dezső

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább