NEHAZUGGY

Ez az összeszerelőüzemekre épülő munkaalapú társadalom velejárója

Swan Edgar | 2022. Július 2, Szombat | 7:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,290,098 forint, még hiányzik 709,902 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras (esős, szeles, hűvös) szép reggelt kívánok mindenkinek! Olvastam a másodlagos Origón, hogy most aztán megvannak a rezsicsökkentés vesztesei. Fel is kaptam a fejemet, mert mostanában nem kimondottan a kritikus hang és a tényfeltárás jellemezte az Index helyén futó portált, na de majd most! Hamar rájöttem, hogy ők azokra gondoltak, akik egészen mostanáig rezsicsökkentett áron jutottak energiához, na de mostantól – hogy jusson a mindennél fontosabb polgároknak – már nem jutnak hozzá. Vállalkozásokról van szó. És akkor ezek szerint ők a rezsicsökkentés vesztesei, pedig egyáltalán nem ők. A vesztesek konkrétan mi vagyunk, mindannyian. Van, aki már érzi, a szerencsésebbek nem, de előbb vagy utóbb mindenki örvendezhet majd neki. Be fog kopogtatni áramkimaradás, gyakori csőtörés, vagy éppen vízhiány formájában. Több település most ez utóbbitól szenved, de a főváros környékén lévők nyilván nagyobb hírértékkel bírnak. Semmi vicces nincs abban, amikor a negyven fokos kánikulában nem folyik víz a csapból. Máskor sem nagy öröm, de ilyenkor kimondottan életveszélyes, ha kicsi gyerekek, idős emberek nem jutnak vízhez. Lehet persze kapni a boltban ásványvizet, de az a 70-80 éves ember, aki már eleve kiszáradt az izzó lakásban, nem feltétlenül tudja elvonszolni magát a tűző napon a boltig, majd hazacipelni a vizet. A kisgyerekes szülő is meg van lőve, mert sem otthon nem hagyhatja a gyereket, sem a pokoli hőségbe nem akarja kivinni. A megoldás az lenne, ha folyna a víz a csapból üzemszerűen, de helyenként nem folyik, mert nincs megfelelő nyomás. És nem azért nincs nyomás, mert megette a gonosz Gyurcsány, hanem azért, mert a települések lakosságszáma megnőtt, azonban a rezsicsökkentés örömére nemhogy fejleszteni, még karbantartani sem tud az üzemeltető. Annak pedig pontosan ez a következménye, és még csodálkozni sem érdemes, minden szakértő, és minden józan ésszel gondolkodni képes ember megmondta, hogy ez lesz. És most ez van. De legalább van sok szép stadion, csecse térkő, repülőflotta a fontos embereknek, közpénzmédia, templomok, szupergazdag kevesek. Őszintén remélem, hogy Szijjártóék, Mészárosék és a többiek fel tudják tölteni a medencét, megy a locsolórendszer a kacsaláb parkjában, zümmög a légkondi rezsicsökkentett árammal, az összes luxusautót meg tudják tankolni, sorakoznak a szekrényben a 15-20 milliós táskák, cipellők, jól pörögnek a nulla teljesítménnyel is százmilliós nyereséget termelő cégek. Demagógia? Meg sem közelíti azt, hogy mibékétakarunk, habékelesznemleszinfláció, miabékétakarjukmegnyerninemaháborút. A kanyarban nincs az ezeréves tárogatóhoz, az ősi keresztény gyökerekhez és a többi tartalmatlan faszsághoz képest.

Van miniszteri biztosa a mohácsi csata 500. évfordulójának. Hargitai János az ő neve, nem új szerzemény, eddig is volt. Csak most az újradelejezett kormány meghosszabbította Bicskéig. „A mohácsi csata mint a magyar nemzet és a keresztény Európa történelmének meghatározó eseménye 500. évfordulójával összefüggő történelmi, kulturális, nemzet- és külpolitikai, illetve térségfejlesztési szempontból kiemelkedő jelentőségű megemlékezés megszervezésével és az ahhoz kapcsolódó fejlesztések koordinálásával.” Ez a hivatalos indoklás. Bele sem merek gondolni, hány milliárd forintunk fogja bánni a dolgot. Amikor Dózsa Lászlót (1942-) ünnepeltük, akkor is jutott bőséggel mindenhová, a PestiSrácok kocsmájára is, és más, kulturálisan, társadalmilag és történelmileg rendkívül fontos területre is. Ha nem akarok ennyire kacifántosan fogalmazni, azt is mondhatnám: kurvasok pénzt el lehet lopni az ilyen jeles alkalmakkor.

Ha már pénz! Olvasom valamelyik portálon – igazából napok óta és mindenhol -, hogy be kellett zárnia egy patinás étteremnek egy vidéki nagyvárosban, mert nettó 450 ezer forintért sem talál szakképzett szakácsot. Tudom, melyik étteremről volt szó. Soha nem jártam ott, nem ismerem a tulajdonost. Ezért feltételezem, hogy jó a kaja, kulturált a hely, a tulaj a világ legrendesebb főnöke. Feltételezem, hogy a szakácsnak nem reggel hattól éjfélig szól a munkaideje, nem neki kell elvégeznie még három ember munkáját a sajátja mellett – sok esetben azért nem bírják a szakácsok, mert az előkészítéstől a takarításig mindent nekik kell csinálni a pokolforró konyhában, és nincs hétvége, sem 8 órás műszak, inkább annak a duplája -, hanem napi nyolc óra, heti öt nap és nettó 450 ezer. Ez az itteni bérek mellett nem tűnik rossznak, sőt, kifejezetten jó. Amit nem értek: ha veszek egy angol nagyvárost – nem Londont, mert az említett étterem sem budapesti -, ott egy séf kezdő fizetése 2200-2300 font. A 450 ezer forint 977 fontnak felel meg. Abban az angol étteremben egy fél sült csirke sült krumplival, aiolival és salátával 15 font (6930 forint). A cikkekben említett magyar étterem honlapját nem leltem, egy régebbi étlapot találtam – dátumot nem tudok, de azt írják, frissen újították fel, tehát nem mostani lehet -, ott egy csirkemell vegyes körettel (saláta nélkül) 2200 forint volt akkor. Valamikor. Most egy átlagos csirkeétel ára köret nélkül a környéken 3000 körül van, inkább fölötte. És az nem fél csirke, csak egy fél mell. Összességében tehát a magyar éttermi árak nem jobbak, mint az angol átlag-árak, az adó és a bérleti díj különbségét nem tudom. Az azonban első ránézésre különösnek tűnik, hogy miként tud egy angol étteremtulajdonos több, mint dupla annyi bért fizetni, mint a magyar.

Azt hiszem, a megfejtés az átlagemberek zsebében van. Angliában hagyománya van annak, hogy az emberek elugranak valahová vacsorázni. Ha máskor nem is, hetente egyszer egészen biztosan. Vasárnapi sültet nem nagyon készítenek otthon, viszont nélküle nincs vasárnap. Éttermek, pubok, minden dugig van olyankor. A magyar embereknek, főként családoknak egyszerűen nem telik erre. Sokkal kevesebb vendég pedig alacsonyabb bevételt jelent az étteremnek, és máris megérkeztünk a lényeghez. Szar gazdaság mellett alacsonyak a bérek, kevés pénzből nincs étterem, ha étterem nincs, nincs miből megfizetni a szakácsot (és senki mást), ezért bezár az étterem, a szakácsok pedig inkább elmennek külföldre, vagy az aljas multihoz, mert az jobban meg tudja fizetni. Ennek nem az a megoldása, hogy szidni kezdjük az étterem tulaját, esetleg a szakácsot, aki nem akar annyiért a konyhán dolgozni. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ez az összeszerelőüzemekre épülő munkaalapú társadalom velejárója, ez van, ha sem a gyári munkásnak, sem az ápolónőnek, sem a pedagógusnak, sem a könyvtárosnak nem telik olyan luxusra, mint az étterem. Akinek telik rá, az vagy a nagyon megfizethető kifőzdéket keresi, vagy a luxust. A kettő között nincs átjárás, mert nincs polgárság sem. Az elbaszott gazdaság- és társadalompolitika ide vezet. Elöregedett, a megnövekedett lakossági igényeket kiszolgálni nem képes infrastruktúra, a csokból és olcsó hitelekből ész nélkül építkező családokkal túlterhelődő városok, a saját településeik növekedését korlátozni nem képes önkormányzatok, kevés nagyon gazdag, sok rengeteg hitelből építkező, majd ha mégsem születik meg a szerződött számú gyerek, ha bármi történik, és nem sikerül fizetni a törlesztőt, akkor nagyon csodálkozó, megmentésre váró tömeg, a hőségben a bukszust locsolgató, a másik emberre egy fikarcnyit nem gondoló lények kényszerű együttélése, pénzes turistákra váró éttermek, imalánc a miniszterelnök születése napján.

Van örömhír is mára. Éjjel megérkezett a hidegfront, most még nincs hőség, fúj a szél. Nagyon kellemes. Jó ébredezést kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk a szokásos beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!