NEHAZUGGY

A várjobbágyok a nyelvükkel becsekkolnak a várúr ülepébe, és ezért kapnak egy sportágat

Mikes Mirtill | 2022. Június 26, Vasárnap | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 412,710 forint, még hiányzik 2,587,290 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: sport

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Ne! Már rimánkodok kendnek. Tartóztassa még a hazavágyódását. Mifelénk üres kalászú, bokáig érő búzát aratnak. A szárazság miatt majd minden nap tűz van a falu határában. Térdig ér, fonnyad a napraforgó, pöndörödik a sárguló kukorica levél. Semmi jóra nem számíthat. Maradjon. A saját érdekében. Meg nekünk is jót tesz vele, ha marad. Innen törökbe menni is flanc, hát még ott lenni! Dubai! Meg happy. Sőt hazaffyas mimagyaros visszontmegszállás, pogány földön, képviseleti úton történő pelusszórós magyardúlós keresztényi tett!

Úgy ám. Ennél már csak a balatoni villában henyélni a menőbb. Most. Mert mikor még szakszervezeti üdülők voltak ezek az úri fogyasztásra közpénzen átformált kérók, akkor a sok proli üdülési szezononként tán egy tonna naptejjel is szennyezte a vizet, és 1 forintba került a lángos. Snassz. A proli kölyköket meg a Beloiannisz hajó hurcolászta ingyen, mert az előző diktatúra a sok uralkodóosztálybeli prolinak, de még a diploma utáni sóvárgástól kétkezi munkával prolinak betagozódott grófnak/bárónak/főispánnak/csendőrnek és háborús bűnös vitéznek született osztályidegeneknek is szórta a közpénzt, nem úgy, mint a mostani.

Mert a mostani csak annak adja számolatlanul, aki „fogához veri a garast” és – mint köztudott – csak a kolostorszolgáknak telik fogra, fogorvosra, a többiek kiélik az egészségüggyel való kapcsolatukat a TB járulékfizetésben, és eddig a Tízparancsolattól várták, hogy kinő a foguk. De az imádság nem jött be. Ezek után két színtéren, parancsra történik a „gyökér” kezelés: iskola és kórház. A gondolatszabadság kezelés már bejött az uralkodónak.

Gyűlöletszóró parancsára nemcsak térdre vetették magukat a csuhások, hanem már a talpát nyalják. És az ülepére nyomott cuppanós csókokkal ellentételezik a közpénz milliárdokat, ingatlanokat, stadionokat és a gyerekestől nyomorba taposott, elsötétítésre panírozott agyú alattvalókat, hogy a gyermektelen csuhások kiélhessék a „gyermekszerető” ösztöneiket.

Hogy a sport… Milyen sport? Egyáltalán az mi? A tatáék mesélték, hogy az az „átkosban” volt. Meg még előtte. És képzelje, nem csak nézték, hanem csinálták is. Kézzel, lábbal, fejjel, versenyezve, meg csak úgy örömből, és nagybetűvel fogom írni SZÍVVEL, LÉLEKKEL, TÖMEGESEN. Öreg, fiatal. Még most is nosztalgiáznak az őseim, hogy a tata a korcsolyakulccsal mennyit piszmogott, mikor gimnazistaként a befagyott folyó jegén megigazította a nagyi korcsolyáját, mert az úgy nem volt jó, ahogy volt. Ja és tudtak venni korcsolyát, meg befagyott a folyó. És legalább egy hónapig jó is volt a jég. De tényleg!

Azt még fontos tudnia, hogy nem volt ekkora az infláció se. Néhány hazacsempészett orkánkabátba került a válogatott focisták egy idegenben rúgott gólja, most meg kiszámolták, hogy 5,3 milliárd forintba. Egy gól.

És most lenne 80 éves a Farkas Jancsi. A Vasasból. Aki a ’66-os angliai világbajnokságon bolondot csinált a 3:1 re lelépett brazilokból, és akit még abban az évben a franciáknak otthon bepakolt 4 gombóc után „Monsieur Gól”–nak becézett a francia sajtó. A mostani Farkas 1,6 milliárddal labda nélkül dekázik, és már 8 éve szívatja a magyarokat. A többi cigány meg labdába se rúghat. Ez az általános vélekedés a tata laborban.

Én először a hőségnek tulajdonítottam, hogy izzott a levegő. De nem. Először csak lájtosan cifrázták. Egy szerb által románnak eladott magyar sakkozó, ványadt, kehes gyerekek tömege, közpénz milliárdokban dagonyázó és elsíboló úgynevezett sportszövetségek. Sportolónak tenyésztett/nyomorított és árusított gyerekek. Nyomták a sirámot cefetül.

Egyre dühösebben, hogy a sport szónak sincs már semmi köze a sporthoz. Pénzmosoda! Ennek a mostani hogyishívjáknak –már csak azért, hogy kend is értse – a bandérium lenne a megfelelő név. Ezt persze megint a Zsiga bá’ fogalmazta meg, aki nagyon kritikus tud lenni nekifutás nélkül is. (Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy ő volt az, aki egyből felplankolta az Ungváry Horn Gyulás cikkét is, pedig gyorsan lekapták a Telexről).

Na, szóval: azt mondja a Zsiga bácsi, hogy az Aranybulla a forgatókönyv. A várjobbágyok a nyelvükkel becsekkolnak a várúr ülepébe, és ezért kapnak egy sportágat, amin keresztül a nép számára láthatatlanul, de nagyúr felé nagyon is szoros el- és beszámolási kötelezettséggel ömlik a közpénz, mint az úgynevezett alapítványokba.

A bandérium zászlaja alatt aztán szoros nyilvántartásban (K. lista) sorakozik a hadra fogható sereg, a bárki és bármi ellen mozgósítható különleges haderő. Ha kell kopasz, ha kell rasszista, de békemenetelő, szavazó, szavazatszállító, tüntető és ellentüntető szükség szerint, és hívő és polgár é…..és bejött a nagyi. Hallgatott, hallgatott egy jó darabig, aztán szerényen emlékeztetett bennünket az idő múlására, meg az előttünk álló napi erőpróbára – sőt kihívásra -, hogy márpedig a lecsóevésre akkor lesz némi esély, ha máris hurcolkodunk a folyóra vízért. Mert szép, szép a szólásszabadság, meg a vélemények ütköztetése is helyén való, de locsolni meg muszáj. A paprika így is dögrováson, a paradicsom kókadozik, a sárgarépát meg „Ki hallott már ilyet!” még zölden lerágták a tücskök, ahelyett, hogy hivatásszerűen ciripeltek volna, mint rég. (Azt elfelejtettem megírni a múltkor, hogy a cseresznyénket meg a fideszes színű katicabogarak kajálták meg helyettünk. Érés előtt.)

És a további szócséplést megelőzendő – naprakészen megvillantva az olvasottságát, a napirenden lévő témára utalva – egy Niccoló Machiavelli idézettel útra bocsájtott bennünket: „Az első módszer az uralkodó intelligenciájának megítélésére, ha megnézzük a körülötte lévő embereket”. Bevallom kendnek biztos nem azt értem, amit a nagyi mondott az öregfiúknak, mert amikor az a bizonyos öreg fószer bölcselkedett, még nem is szelfiztek. Mindegy. De most, hogy szólt a nagyi, ez után megválogatom kivel fotózkodom, mert tényleg nagyon égő tud lenni egy sutyerákkal megörökítve mutatkozni. Pláne az utókor előtt.

Bütyökfalva, 2022. június 26.

Mirtill

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!