NEHAZUGGY

Itt egyvalakinek lenne oka élete végéig a magyar családok bocsánatáért esedeznie

Jó reggelt, vidám vasárnapot kívánok mindenkinek! Feltétlenül vidámságra ad okot, hogy a köztársasági elnök, vagy hát az az ex-fideszes miniszter és pártelnök, aki ezt a pozíciót betölti ma Magyarországon Áder János morcos, rosszkedvű és nehéz bólogató-aláíró öröksége után, személyesen nyitotta meg a budapesti vizes világbajnokságot szombat délután. Ahol természetesen a magyaremberek nevében mosolygott és beszélt a szájával mindenféle megindító dolgokat.

Arról speciel nem beszélt, hogy vajon az előző, vagyis a 2017-es nagy sikerű budapesti világbajnokság vajon mostanra megszűnt-e már drágulni? Tekintettel arra, hogy az eredetileg előirányzott 25 milliárd helyett jelen tudásunk szerint végül legalább 110 milliárd forintjába került az adót fizetőknek (magyaremberek) úgy, hogy napról napra, óráról órára, majd a fizika törvényeit meghazudtoló módon még az esemény után hónapokkal is csak drágult és drágult. Tehát értelemszerűen arról sem beszélt a nemzetegyesítésért felelős női princípium – pedig milyen jó lenne tudni -, hogy Japán januári váratlan visszalépése után az a négy hónapos felkészülési idő, ami a szervezőknek rendelkezésükre állt arra, hogy megint összejöjjön a 6 milliárd tévénéző, ami ugye még a foci vb nézőszámánál is nagyobb, és ami már 2017-ben sem jött össze nagyító alá helyezve és szanaszét hazudva sem (a vadászati világkiállítással kapcsolatos várakozások adják a másikat, az is olyan nyereséges és népszerű lett, mint a kurvaélet), elég volt-e arra, hogy az összes alkotmányos költséget lehúzzák az eseményről és a májusban 31,5 milliárd forintra rúgó költségekből ne legyen két év múlva a triplája?

Különben meg ne keressem a kákán a csomót, mert lehet, hogy a rohadt erős nyerőszériában lévő forint árfolyama még csodákat tehet, de hát hol vannak ezek a szaros milliárdok ahhoz képest, hogy Hosszú Katinka még egyszer Magyarországon csobbanhat magyar nézőközönség előtt? Hol vannak ezek a szaros tízmilliárdok ahhoz képest a nemzeti összetartozás és nemzeti büszkeség illúzióhoz képest, amit az állampárt már megint meg tud lovagolni és a saját javára fordítani ezekben a háborús inflációval sújtott ínséges időkben? Nem mindegy, hogy mennyibe kerül az újabb kormányzati presztízs rongyrázás a hatósági áras csirkefarhát országában? Hogyne lenne mindegy.

Úgyhogy csak vidáman az önsorsrontó, mindenbe beleszarás jól kitaposott NER-ösvényén. Aki extra vidámságra vágyik a nemzeti büszkeség mellé, annak javaslom Nagy Márton gazdaságfejlesztésért felelős miniszter szintén tegnapi szájtépését a kormány és a Ryanair közötti üzengetéses szappanopera és héja-nász soros epizódjából. Ami állítólag az utolsó, mert a miniszter úr az oligarchakormány nevében a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet, mert ők, önérzetesék útszéli, kocsmai handabandázásban nem vesznek részt. Mondjuk annál nincs is szebb, mint amikor az útszéli, kocsmai handabandázásban évtizedes múltra visszatekintő, a politikai kommunikációt a kocsmai hőzöngés és az internetes foteltrollok legprimitívebb tagjának szintjére belövő szájkarate-kormány kikéri magának a stílust. Nagy Mártonnak is minden szava arany és üveggyöngy, szinte bűn is volt az O’Leary-féle disznók elé hányni. Hogy azt mondja:

„Méltánytalan és kisstílű az a gyakorlat, amelyet Európa legprofitéhesebb légitársasága, a Ryanair megenged magának. Mindenki figyelmét szeretném felhívni arra, hogy bárki bármilyen stílust is enged meg magának, a szabályok mindenkire egyformán vonatkoznak. […] Ha valakinek bocsánatot kell kérnie, az a Ryanair. Bocsánatkérés illeti meg a magyar családokat, akikre olyan adót akar áthárítani a légitársaság, amelyet Európa más országaiban gond nélkül megfizet. Ez tiszteletlenség a magyar emberekkel szemben!”

Jó, hát az mondjuk kilométerekről látszik, hogy még Csák János sem volt képes ilyen erősen kezdeni az ő már most dicstelennek ígérkező miniszteri pályafutását, pedig ő is mindent beleadott, hogy az első pillanatban megvillantsa az alufóliasisakját. Nagy Mártont talán még ki sem nevezték hivatalosan, de azóta folyamatosan tátott szájjal rohangál a propagandakormányzással folyton szembejövő valóság péniszerdejének mélyén. Nemrég még fogyasztóvédelmi eljárás és ökölrázás volt terítéken, most meg már bocsánatkérést követel ez a többszörösen leidiótázott szerencsétlen. Minimum két dolog van itt, ami mindennél is gyomrot forgatóbb, nehéz eldönteni, hogy melyik ocsmányabb a másiknál.

Az egyik az, amikor mindent a magyar családokra, a magyar emberekre szoknyája mögé bújva rájuk kennek, miközben paraziták módjára élősködnek a magyar családokon, a magyar embereken. Akikre rálocsoltak egy rakás választási hangulatjavító közpénzt, majd most sokszoros nagyságrendben  hajtják be rajtuk, de közben másokra mutogatnak. Hogy a magyar családok, a mimagyarok nevében sértődnek meg, miközben senkit nem sértegette őket. Mondjuk Nagy Putyin-csatlós főnöke is Magyarország sértegetését vélte kiolvasni a minap európai parlamenti képviselők egy csoportjának az ő rothadt, az Európai Uniót folyamatosan hátba szúró, Moszkvának kiárusító vétópolitikáját bíráló nyílt leveléből (ami azóta kiegészült egy petícióval, amiben szintén nem Magyarországot, hanem a felcsúti zsarolási potenciált és vétóbajnokot marasztalják el), szóval a Finkelstein-Rogán-sorminta működik.

A másik elmegyógyintézet-kompatibilis megszólalás egy állítólagos közgazdász végzettségű gazdasági miniszter szájából, hogy azt mondja: profitéhes egy piaci vállalkozás. Hát tényleg, bazmeg. Amikor a hadikommunista, a korrupció és a törvényesített szabadrablás ezer árnyalatában pompázó maffiakormány egy piaci vállalat szemére hányja, hogy nem jótékonysági intézmény, az tényleg a véres legalja mindennek. Mert Orbán Győző, Mészáros Lőrinc, Tiborcz, Szíjj, Balásy, Garancsi és az összes, a magyar családok és mimagyarok hátán milliárdossá avanzsált NER-oligarcha mi a fenét csinál, ha nem a profitot hajhássza? Vagy ők a magyar családok felemelésének szándékával talicskázzák a közpénzt? Nekik azért kell gigantikus vagyonokat felhalmozniuk, hogy a magyar embereknek jó legyen? Jó, hát akkor ne bocsánatkérést követeljenek a feldúlt, leidiótázott idióták, hanem fagyasszák be a repülőjegyek árát a francba. Végül is a Ryanairnek tényleg a kurva anyját. Hát hiszen felkínálta a döntés lehetőségét az utasoknak: fizetnek, vagy visszakapják a pénzüket, ha nem tetszik, hogy az államkasszát kiürítő rablókormány kénytelen megsarcolni a populációt, hogy valahogy legyen. A minden létező szabályt rendeletekkel átíró, a saját maga által hozott szabályokat bármikor szemrebbenés nélkül telibeszaró rablókormánynak közben habzik a szája, fenyeget, bocsánatot követel úgy, hogy hatásköre nincs arra vonatkozólag, hogy ki hogyan emel, vagy nem emel árat. Egy szó mint száz: itt egyvalakinek lenne oka élete végéig a magyar családok bocsánatáért esedeznie, az pedig az a kormány, amely emberek millióit veri át több mint tíz éve, és most életében először a saját maga által ásott gödörbe zuhanás veszélye fenyegeti.

De most is csak az önérzetes nagy pofára futja. Egyszerűen képtelenek levetkőzni a gengsztertempót, és minden irányba vagdalkoznak, mindenkit semmibe vesznek, beletipornak a turulszaros anyaföldbe, de követelik a bocsánatot. Közben adócsalónak tekintik a törvényesen adózó katásokat; közben a BKK háta mögött tervezgetik a filléres „szuperbérlet” bevezetését, hogy az érintettek megkerülésével tegyék tönkre a fővárost az önkormányzatiság teljes kinyírásának dallamára; közben háborús infláció és népnemzeti nyomorúság ide vagy oda, négy hónap alatt 55 millió forintot égetnek el a nem létező Fudan Egyetemet fenntartó alapítvány berkeiben; közben a Bajnai-kormányról hazudoznak az tizenharmadik éve tudatosan amortizált, mostanra a végelgyengülés állapotába került forint kapcsán; közben a háborús bűnös haverjuk elleni szankciókra és Brüsszelre mutogatnak, amiért a pedagógusok tisztességes fizetésemelésére nem futja a korrupció legfőbb politikája miatt. A falon túl is tagadják a valóságot, hepciáskodnak, toporzékolnak és kikérik maguknak.

A valóság pedig az, hogy miközben ők választási kampányüzemmódban kommunikálnak és bódítják a szektát, minden rohad, amihez hozzáértek valaha. A közszféra kiemelten is le van szarva. Beleértve azokat a tanárokat, önkormányzati, kormányzati tisztviselőket, egészségügyi és szociális dolgozókat, katonákat, rendőröket, tűzoltókat, vagy éppen a kulturális területen munkát végzőket, akik április 3-án arra szavaztak, hogy kimaradjanak a háborúból. Jó döntés volt. Most örülhetnek, ha nem lesznek elvonások idén. Milyen béremelés? Aki meg nem tud ennek örülni, az felmond. Ahogy az a mintegy háromszáz rendőr, akinek a koronavírus-járvány miatt bevezetett felmondási tilalom megszűnése után az első dolga az volt, hogy felmondott. Egyetlen hét alatt. Nem, az adrenalinéhség sem segített. Hát ez van. Érik a gyümölcs, előbb-utóbb minden gyümölcs beérik. Az összes világszínvonalúan sikeres, fideszes életpálya-modell marhára bejött. A tanárok egy része már a multiknál húzza az igát, aztán majd Parragh László és zenekara tanít, őrzi a rendet és oltja a tüzet, miközben a kormány követeli, hogy kérjenek tőle bocsánatot. Szép lesz, jó lesz, a miénk lesz. És lesz végre mire szerénynek lenni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább