Július 5,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha valamiben jó vagy, nem segítenek, hanem elvesznek. Ha valamiben jó vagy, rád telepednek és kisajátítanak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 171,303 forint, még hiányzik 2,828,697 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hatalmas győzelmet arattunk, akkorát, hogy még a Holdról is látszik. Ezt a lassan, de biztosan rongyosra amortizált kijelentést két kontextusban is lehetett hallani az elmúlt időszakban. Először a választásokon, majd a magyar válogatott Angliában Anglia ellen aratott győzelme kapcsán. Ezek után nehéz nem azt mondani, remélem, senki nem is fárasztja magát, hogy azt mondja: a két dimenziónak – mármint a mocskos politikának és a futballnak – nincsen köze egymáshoz. Ha már mindenáron a világűr a tágabb perspektíva, ahonnan minket szemlélnek, akkor ha ezt egy marslakónak kéne elmagyaráznom, szerintem ő is összerakná a kettő közötti kapcsolat lényegét. Megy a foci kisajátítása. Ami persze nem most kezdődött, hanem az első kétharmados ámokfutás idején, de mindegy is. A lényeg, hogy a kedves vezető fejlövése ez a sportág, és hát lássuk be, maximálisan lehet vele hiszterizálni a tömegeket, mint ahogy erre már volt példa az 50-es években is. Legalább ebben legyünk a világ urai, ha már másban nem nagyon akar összejönni. Leszámítva természetesen a korrupciót, meg a fasisztoid attitűdöket, de engedjük el kivételesen ezeket. Most az van, hogy a mi pénzünkön (értsd: libsi, hazaáruló sosrosista gecik, de minimum kommunista szarok), nehogy már örülni legyen pofánk (ha örülünk, az a baj, ha nem örülünk, rohadjunk meg) annak a sikernek, amit 13 év keserves munka során összehoztunk futball fronton.

Akkor se, ha ebben az országban jelenleg semmi nem fontosabb a stadionoknál, focistáknál és a tao-pénzek ellopásánál. Legfeljebb a tejútig érő győzelem. Mert valamiben győzni kell látványosan is. Hiába mondja azt állandóan minden brüsszeli hajnali delirálása során, hogy győztünk, amikor folyamatosan nem győzünk, hanem mindig újra kell kezdeni a harcot, aminek soha nincs vége. A nemzeti öntudatnak semmi, de tényleg semmi nem adhat akkora adrenalin fröccsöt, mint egy nálunk sokkal erősebb csapat legyőzése. Ilyenkor minden elhalványul, ilyenkor mindenki megfeledkezhet az élet sava-borsáról, a gigainflációról, a hitelekről, tartozásokról és arról, hogy mi lesz holnap. A lényeg, hogy győztünk. De nem együtt, mi mindannyian, csak ők.

A március 15-ével meg az összes nemzeti ünnep- és/vagy gyásznappal ugyanezt csinálta. Az is egy nemzet ünnepe volt, de csak addig, ameddig ez a nagyszerű ember ki nem sajátította, és giccses fideszes majálissá nem züllesztette. Mert a haza nem lehet ellenzékben, csakis nemzeti trikolórba burkolózott tokás hazafiak zsebében. Az, hogy ennek az embernek semmi sem drága, azt semmi nem bizonyítja jobban mint az, hogy ő mindig is az adófizetők pénzén, különgéppel repked oda, ahol a válogatott játszik, és persze viszi magával a sleppjét is. Ez így is lesz, ameddig a világ világ. Mert neki ez alanyi jogon jár. Tehát ez nem a mi győzelmünk, hanem az övé. Ezt is megvédi, mint mindent. A rezsicsökkentéstől a benzinárig. Mondjuk én már ezt az egész nemzeti, azaz Fidesz-mázzal leöntött nacionalista hőzöngést valahogy nem tudom elvonatkoztatni a fasiszta államacatom egyszemélyes mennybemenetelétől, és nincs is kedvem ehhez tapsikolni. Főleg nem úgy, hogy a Szalai nevű behívja a miniszterelnök urat az öltözőbe ünnepelni. De rendben van, legyen az ő győzelme, vigye.

Végül is ha nehezen is, de beérett a gyümölcse annak az irgalmatlan pénzszórásnak, amit ezek a fociba öntöttek. Legalábbis pillanatnyilag úgy tűnik. Aztán majd hosszú távon kiderül, hogy kérészéletű volt-e ez a győzelem, vagy nagyobb időtávlatban is tudja hozni ezt a színvonalat a válogatott. Reméljük, hogy igen. Ha belegondolok, hogy hol tartana ez az ország szellemi és erkölcsi síkon, ha ez a pénz mondjuk az oktatásba lett volna belelocsolva… á, inkább ne is menjünk bele. Ha 13 év alatt sok kis feltaláló, agysebész, kutató vagy Nobel-díjas szerezte volna a dicsőséget hazánknak, mert hasítanak az egyetemeink és iskoláink. Ha nem a túlfűtött nemzeti öntudat alapján lenne valaki megítélve, hanem a tettei alapján. Ja, hogy akkor nem lehetne magyarkodni, hőzöngeni és felsőbbrendűsködni, mint ahogy ez mára már annyira hungarikum, mint a hortobágyi Kilenclyukú híd.

Az a lényeg, hogy ő az alfa meg az omega, ő a megtestesült magyar. Magyarabb a magyarnál, keresztényebb a kereszténynél, és aki ezt nem fogadja el, az tudjuk, micsoda. Azt ellenben nem tudom, hol tartana a magyar foci, ha nem az állam, vagyis Orbán, vagyis mi, adófizetők kegyeiből lenne finanszírozva ez a legnemzetibb sportág, de mindegy is. Itthon nem a tehetség, a versenyszellem, az egyén vagy egy csapat kimagasló teljesítménye a mérce, hanem az erő, a hatalom, és a sógor-koma kapcsolati rendszer. Itt nem segítenek, hanem elvesznek, ha valamiben jó vagy. Ha valamiben jó vagy, akkor rád telepednek és kisajátítanak. Vagy pont fordítva. Ha kell az alamizsna, akkor látványosan hűségesküt kell tenned a keresztapának, és tolnod kell a szekeret.

Emlékszem, gyerekkoromban saját kézzel varrtam lepedőből magyar zászlót, és azzal a nyakamban mentem válogatott meccsre a Népstadionba. Nem láttam ott egy politikust sem, akkor válogatottba kerülni komoly dolog volt, látszott is a teljesítményen. Élőben láttam például, amikor kijutottunk a mexikói vb-re. Akkor a foci még számomra egy szerethető sportág volt. Akkor még nem volt körbekerítve a Népstadion, bármikor be lehetett menni, futók, bringások sportolták körbe a hatalmas létesítményt. Volt, hogy a barátaimmal csak úgy bementünk, leültünk az üres lelátóra és beszélgettünk. A stadion és a foci tényleg mindenkié volt.

Örülök, hogy nyert a válogatott. De ez nem az az öröm, mint amit gyerekkoromban éreztem. Mondjuk azt sem értem, miét kell boldognak, boldogtalannak megnyilvánulnia ezzel kapcsolatban, miért nem lehet ezt a helyén kezelni. Mindegy is, de ha már a Hold, az jutott eszembe, hogy Tóni, nyúljátok le ezt is: „Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek”. Legyen belőle „Kis lépés a Fidesznek, hatalmas ugrás Orbán Viktornak”. Mindenki érteni fogja. Aki meg nem, legfeljebb utána olvas.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!