Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Utazgatni jó?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nyár van. Hálidéj. Utazgatni yooo… lenne ha, minden jó lenne. Pfff, el kell nektek mesélnem, mi történt pár napja, mert különben felrobbanok.

A nyári szabadság alatt pár napot Törökországban töltünk. Családlátogatás, miegymás.

Éppen rossz volt az idő, nem lehetett strandolni, gondoltuk átkompozunk a legközelebbi görög szigetre. Úgy voltunk vele, hogy kicsit kirándulunk, feldobjuk ezt az esős napot.

Sikerült! Mindjárt mondom, mi történt. De előtte felvázolom az alap szitut. Görögország az EU tagállama, ma még Magyarország is. Sőt mindkét ország a schengeni zónán belül van már egy ideje. Elméletileg egy EU-tagállam állampolgárát ugyanolyan jogok illetik meg mindegyik tagállamban. Tehát magyarként harmadik országból beléphetnek bárhol az EU területére. Be kell engedjenek. A zónán belül meg bolyonghatok kedvem szerint, mert – most még – nincs határellenőrzés. Akinek állandó tartózkodási engedélye van egy EU-tagállamban, az is ugyanúgy beléphet bármely EU-tagállamba, sőt a schengeni zónán belül a kutya nem kérdi meg tőle merre jár.

Na, és most jöjjön a mi sztorink, amit rögtön ketté is ágazik.

Az egyik szál a férjem ügyes-bajos dolgán fut. Ő török, de állandó magyarországi tartózkodási engedélye van. Tehát egy török útlevéllel és a magyar tartózkodási kártyával – ami egy laminált papír, körülbelül olyan igényes, mint a lakcímkártya – beléphet az EU-ba. Nem is volt gondja soha. Mindig is repkedett, jött-ment összevissza, gond nélkül beengedték hol az egyik, hol a másik uniós tagállamba, bárhonnan is érkezett. Nade, és itt jön a csavar, ha egy iciri-piciri kis határátkelőn szeretné ugyanezt megtenni, az már nem olyan egyszerű. Forgatta a török határőr a tartózkodási kártyát, még soha nem látott ilyent, próbálta megkeresni a hivatalos okmányminták között, de nem találta. 50 perces tortúra után lesz ami lesz alapon már tovább is engedte a férjemet.

Ezeket a sorokat a kompon ülve írtam, úton Leszbosz szigetére, és majd beszámolok arról is, mi történt vele a görög oldalon.

De a konklúzió, amit ebből a történetből le tudunk vonni az az, hogy nem szabad az Európai Uniót elhagynunk. Emellett persze rengeteg érv szól, de az egyik a szabad mozgás lehetősége, mert én pikk-pakk átmentem az ellenőrzésen, míg a férjemmel problémáztak.

És itt lép be a második történeti szál, mert velünk együtt lépett az útlevél ellenőrzéshez egy hölgy. Szintén török útlevéllel jött, de ő német tartózkodási kártyát mutatott fel, nem magyart. Őt kérdés nélkül tovább engedték.

Szóval a konklúzió: uniós állampolgárnak lenni jó, miközben Magyarország még EU-tagállamként is rohadtul súlytalan. Egy „klasszikus” szavaival kiegészítve zárom soraim: jobb ha tudjuk hol a helyünk, és „ennyike”!

H. Livia

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.