NEHAZUGGY

Ocsmány beismerés a teljes alkalmatlanságról

Molnár Bálint | 2022. Június 15, Szerda | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó, hát mondhatta volna azt is, hogy a keresztényüldözés áldozata lett a 400 forint fölé erősödött forint, de Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a helyzet magaslatán állt egy tegnapi háttérbeszélgetésen, ezért megelégedett azzal, hogy az elmúlt napok pszichológiai-történelmi forintgyengülését a globális folyamatok eredményének tudja be. Egyebek mellett szövegelt valamit a várakozáson felüli inflációról, meg a gonosz elemzőkről (nekem ez a kedvencem), akik egyre nagyobb eséllyel árazzák a recessziót, ami a közgazdasági zseni szerint kedvezőtlen kombináció lehet a gazdaságpolitika irányítóinak. Ám a lényeg ez volt:

Sajnos a globális folyamatok hatása alól Magyarország sem tudja kivonni magát.

Szerinte ennek köszönhető, hogy június 10. óta együtt gyengülnek a régiós devizák. Vagyis a 400 forintos euró-forint árfolyamszint elérése Matolcsy korábbi renitens alászolgája szerint globális okokkal magyarázható, az infláció Magyarországon 80 százalékban (!) importált eredetű, az energia- és gabonaárak emelkedése áll a hátterében. Majd miután ilyetén módon kihazudozta magát, megismételte a rohadt gyenge forinttal kapcsolatban azt, amit a főnöke egy nappal ezelőtt már elhintett a köztudatban a háborús inflációval kapcsolatban. Hogy tudniillik arra az egyetlen gyógyírt a béke jelenti.

A háború vége egy iszonyú erőt adna a forintnak

– jelentette ki a jegybank egykori alelnöke, aki arról is lamentált immár kormánytagként, hogy a házi feladatát megcsinálta a kormány, kész a költségvetési kiigazítás, nyárra meglesz a kohéziós alapról a megállapodás, őszre pedig a kormány megállapodhat az Európai Bizottsággal a helyreállítási alapok forrásairól. Hogy a hurráoptimizmusát mire alapozta, az nem derült ki (pedig a gyenge forint egyik legfontosabb magyarázó eleme az, hogy nincs megállapodás az EU-val az uniós pénzekről), az viszont igen, hogy a 2023-as év nehezebb lesz, mint a 2022-es, és minden azon múlik, hogy mikor ér véget a háború.

Mielőtt még bármi nyomdafestéket nem tűrő kijelentést tennék, eszembe jutott a három évvel ezelőtti nyár eleje, amikor Nagy Márton még az MNB-ben ~~gyengítette a forintot~~ dolgozott a haza felemelésén, de Varga Mihály már akkor is miniszter volt, egy euró pedig 325 forintba került. A már akkor is fideszes propagandalapként jegyzett Figyelő azt a kérdést tette fel a közepes képességű pénzügyminiszternek, hogy ebbéli minőségében a 325-ös euróárfolyam láttán – vagyis hogy több tízezer forinttal is drágulhat egy külföldi nyaralás az egy évvel korábbihoz képest – mit tanácsol honfitársainak: mikor vegyenek valutát külföldi nyaralásra? Válasz:

Izgalmas egy külföldi nyaralás, de egyáltalán nem baj, ha honfitársaink itthon töltik a szabadságukat, itthon pihennek és költenek. (…) Annyi szép és érdekes látnivaló van Magyarországon.

2019 júniusában nem volt háború, nem volt világjárvány, ellenben a gazdasági konjunktúra egyik utolsó boldog évét töltöttük, az Orbán-kormányra ömlött az uniós pénzeső, a pénzügyek minisztere pedig a már akkor is rohadalom gyenge forintárfolyam kapcsán – amivel kapcsolatban elfelejtett magyarázatokkal szolgálni – életvezetési tanácsokat adott: ha gyenge a forint, akkor mindenki üljön a seggén a picsába, ne akarjon külföldön nyaralni. Azt most hagyjuk, hogy amikor 14 évvel ezelőtt Orbán Viktor ellenzékben volt és 265 forintot kértek egy euróért, akkor Orbán Viktor a forintválság megoldását a miniszterelnök-cserében látta. Hanem hogy ez a gátlástalan, feneketlen pofátlanság, ami ennek a bizonyos Nagy Mártonnak is képes kiugrándozni a fogai kerítésén, elképesztő: hogy az elemzők tehetnek róla, az USA tehet róla, a globális folyamatok tehetnek róla. Mindenki tehet róla, csak azok nem tehetnek róla, akik ott se voltak: a nemzeti kormány. Miközben NEM MOST KEZDETT EL ROMLANI A FORINT. Nem is tegnap vagy tegnapelőtt, de még csak nem is február 24-én, amikor Felcsút kudarcba fulladt moszkvai békemissziója kudarcának farvizén a moszkvai nagybeteg lerohanta Ukrajnát. A háború csak a kegyelemdöfést vitte be, és Nagy Márton erkölcsi árvízkárosult egészen undorító maszatolásával ellentétben a forint az összes régiós deviza közül a legrosszabbul teljesít, ez a szabadesés pedig tökéletesen illeszkedik az elmúlt másfél évtizedes permanens romlás trendjébe, amely másfél évtizedből 13. éve az Orbán-kormányok vannak hatalmon.

Ezek szerint senki nem szólt Nagy Mártonnak, hogy ha már közgazdásznak hülye (én egyáltalán nem vagyok olyan nagyon jó véleménnyel a Ryanair vezérigazgatójáról, de szerintem is elküldhetné neki nyugodtan a Közgazdaságtudomány ~~hülyéknek~~ tökfejeknek című kézikönyvet), propagandistából van éppen elég, és sokkal hatékonyabbak is, mint ő. Lehet, hogy tökfej vagyok, vagy egyenesen idióta és hülye, de azt feltételezem, hogy ha a globális folyamatok miatt romlana a forint, akkor a többi romló valutához képest (dollár, euró) azonos maradna az árfolyam. Ezzel szemben a forint sokkal jobban romlik, mint globálisan bármi. Meg lehet nézni az adatokat és fel lehet tenni a kérdést: a zlotyi, a kuna vagy a lej miért erősebb, mint a forint? És pláne miért erősebb a cseh korona, amelynek olyan stabil az árfolyama az euróhoz képest, mint a beton. Nemhogy meg se rezdült világjárványra, gazdasági visszaesésre, háborúra, de egyenesen erősödött is ugyanabban az időszakban, amikor a forint szabadesésben volt. Ha az infláció Magyarországon 80 százalékban (!) importált eredetű (alighanem fordított lesz az arány, Nagy nertárs), akkor a cselédmédiában miért nem volt hír, hát hiszen mindenki tehet róla, kivéve a magyar kormányt?

Talán az lehet a magyarázat, hogy másutt stabil(abb) fundamentumokra építették a gazdasági fejlődést, nem jutott eszébe senkinek inflációs adóztatással gatyába rázni a rothadó közpénzügyeket, és nem azzal akartak versenyképességet teremteni, hogy lerugdosták a pincébe a nemzeti valutát? Lehet, hogy máshol a rozoga alapokhoz képest nem akartak nagyobb gazdasági növekedést kipréselni a rendszerből, azt monetáris és fiskális eszközökkel túlstimulálva? Lehet, hogy másutt képzett társadalomra, jogállamiságra, innovációra, működő piacgazdaságra építettek, és az erőforrásokhoz való hozzáférést alapdefiníció szerint nem a haveri, rokoni, korrupciós szálak mozgatják? Lehet, hogy máshol nem élték fel egy évtized alatt a jövőt? (Ajánlott olvasmány Nagy Mártonnak is, ameddig megérkezik Michael O’Leary Ryanair-vezérigazgató dedikált könyve – Jaksity György: A Rezsi fiú esete Mari nénivel) Az van, hogy az elmúlt tíz év után szükségszerűen egy olyan időszak következik, amikor a gazdasági növekedés és egyéb indikátorok (pl. fizetési mérleg, infláció) rosszabbak lesznek. Ez történik most. Ezért 400 meg 403 forint az euró. És ebben benne van az az időszak is, amikor Nagy Márton Matolcsy György közgazdasági füvesember alufóliasisakja alól felügyelte a monetáris politikát, amikor kvázi spekulációs eszközt kreáltak a forintból. Nagy Márton sokat tett azért az elmúlt másfél évtizedben, hogy a forint a 403 forintos lélektani határt tegnap este.

Az a helyzet, hogy ameddig csak pofázni kellett és nem volt tétje, mert futotta a pénzből lóvéra, addig rendületlenül pofáztak arról, hogy ők már háromszor legyőzték a globalizmus erőit – idén már negyedszer is -, hogy ők megvédték, és nem engedik. Most meg amikor tétje van, akkor ez marad: nem tudjuk kivonni magunkat a globális folyamatok hatása alól. Ez itt a beismerése annak, hogy szart nem tudnak tenni a forint stabilizálásáért, ezért a globális folyamatokra kenik, hogy az elmúlt 12 év jövőt felszámoló gazdaságpolitikai ámokfutásának gyümölcsei beértek. És a piacot rohadtul nem nyugtatta meg sem az értelmezhetetlen extraprofitadó, sem az, hogy a kormány a miniszterelnök fizetésének emelésével, illetve kommunikációval és arcoskodással próbál felülkerekedni a közeledő gazdasági összeomláson. Nem jövök azzal, hogy ha bevezették volna az eurót, mi lenne, mert fel sem merült, és most sem merül fel a bevezetése. Erről pedig ezer százalékos biztonsággal tudjuk, hogy 100%-ban az Orbán-rezsim sara. Most meg várják a háború végét, amire nulla ráhatásuk van, mert szerintük már csak az mentheti meg a forintot. Jobb helyeken ilyenkor le szoktak mondani a picsába, ezek meg ott sem voltak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!