NEHAZUGGY

A helyzet magától nem fog javulni

Lázár Gergő | 2022. Június 15, Szerda | 18:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Marcali Járási Ügyészség öngyilkosságban közreműködés bűntette miatt emelt vádat azzal a nővel szemben, aki közös öngyilkosságot tervezett szobatársával, de míg a barátnője meghalt, ő túlélte a mérgezést.

A vádirat lényege szerint a hatvanas éveiben járó vádlott egy Somogy megyei szeretetotthonban élt a sértettel közös szobában. Mivel a szobatársak kilátástalannak érezték helyzetüket, elkeseredésükben megegyeztek abban, hogy együtt öngyilkosságot követnek el.

Ez a fenti hír szépen bemutatja a szeretetotthonok állapotát, azonban mielőtt az ember levonná a következtetéseket, érdemes belegondolni abba, hogy mégis hogyan juthat el valaki oda, hogy öngyilkosságot kövessen el. Magyarországon a szociális ellátás egy elhanyagolt terület, a kormány inkább pénzeket vont el a területtől, mintsem hogy oda pénzeket csoportosított volna át azért, hogy jobb helyzetbe hozza az ott dolgozókat és általuk a gondozottakat is. Az ápoltak helyzete az ország legtöbb intézményében kritikán aluli, ami egy összetett probléma. Az állam nem fizeti meg kellőképpen ezeket az embereket, akik emiatt adományokat fogadnak el – vagy konkréten követelnek a hozzátartozóktól –, de sokszor a teljesítményük kritikán aluli.

Mindenki pontosan tudja, hogy nem egy álom meló ápolónak lenni, de alapvetően az, hogy alulfizetett valaki, még nem magyarázat az embertelen bánásmódra, hiszen ez jellemző sok idősotthonban. Persze vannak olyan otthonok, ahol emberségesen bánnak az ott élőkkel és ez még csak nem is feltétlenül pénz kérdése, hiszen az ember nem azért lesz emberséges, mert megfelelő fizetést kap, hanem azért, mert kötelességének érzi azt, hogy ha már ez a munkája, hivatása, akkor azt tisztességgel el is lássa. Vannak, akik ebbe belefáradnak és kiégnek, de ez sem magyarázat a viselkedésükre, ha ugyanis annyira nem szeretnének ott dolgozni, akkor érdemes lenne elhagyni a pályát, és valami olyan munkát elvállalni, ahol nincsenek akkora stressznek kitéve, mint az ápolói szakmában.

A mentők vagy tűzoltók is embertelenül alacsony fizetésért kockáztatják az életüket, mégsem igazán hallani olyan esetekről, amikor kegyetlenkedtek volna a rájuk bízott sérültekkel, betegekkel. Nem azt mondom, hogy az ápolók többsége ilyen lenne, hiszen ez egyszerűen hazugság lenne, de sajnos sok rothadt alma van az ő területükön, akiktől meg kellene szabadulni. Olyan ez, mint a rendőrség, ahol a rendszer sokszor inkább megvédi az esetleges bűnelkövetőket, hiszen egyszerűen nincs utánpótlás, ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy bárkit is elveszítsenek. Emiatt viszont kialakul egy olyan helyzet, ami senkinek sem jó: sem az ápolónak, sem a betegnek, pláne a hozzátartozóknak. Egy pár sort szeretnék idetenni egy a szociális ellátásban dolgozó ápolótól, aki a fenti cikkre reagált Facebookon:

Választhattam volna egyszerűbb szakmát, van meg ezen kívül 4.. és nem igazán a pénz motivál.

Nem tartják a fejemhez a fegyvert hogy ottmaradjak.. és néha az ember fel is adnà. De akkor mi lesz velük? Ki marad? Ki jön új? Jó lenne feleszmélne a világ és észrevenné, hogy nagy baj van a szociális területeken.. Idősotthon, pszichiátriai otthon, fogyatékkal élők otthona, hajléktalan szálló.. Lassan nem lesz ember, aki ezekről a szocialisan hatranyos emberekről gondoskodna..

Pontosan erről van szó. Óriási a baj ezeken a területeken, viszont az ott dolgozók egy büdös mukkot sem szólnak. Nem állnak ki egymásért, nem tartanak szolidaritási megmozdulásokat, nem alakítanak szakszervezeteket, meg sem próbálják kiharcolni a normális bánásmódot. Fizetésük nevetséges, ami miatt borzasztóan sokan kiégnek a munkában, viszont ezen a területen ennek nem az az eredménye, hogy esetleg rosszabb jegyei lesznek egy diáknak, hanem esetlegesen valaki halála. Számtalan olyan történetről lehetne lényegében havi rendszerességgel beszámolni, ahol valakinek az anyja, apja vagy testvére halt meg kegyetlen körülmények között egy ilyen elfekvőben. Ez nem kizárólag pénzkérdés, ez bizony arra vezethető vissza, hogy ezek az emberek ebben a rendszerben embertelenné váltak, és ők maguk is asszisztálnak a jelenlegi helyzet kialakulásához. Nem az ő hibájuk elsősorban, de felmenteni sem szabad őket.

Ezeknek az embereknek meg kell harcolniuk a jogaikért, azt nem fogja valaki csak úgy ezüsttálcán felkínálni nekik. A mostani kormánynak van jobb dolga is annál, mint hogy az egyébként néma, az ügyüket képviselni képtelen ápolókkal törődjön. Ugyanez a helyzet a tanárokkal kapcsolatban is, azzal a különbséggel, hogy az ő kezeik alatt legalább nem halnak meg emberek. Mindenkinek az lenne az érdeke, hogy ezek az emberek megfelelő fizetést kapjanak, és ne égjenek ki pár év alatt, de ezért valamit tenni is kellene. Az, hogy a végtelenségig tűrnek, nem megoldás. Mert hát eddig mit értek el az ápolók vagy a tanárok az elmúlt évtizedekben? Hülyének nézik őket, a hátukon vágják a fát, ők pedig csak tűrnek és tűrnek. Arról nem is beszélve, hogy ezen emberek közül akadnak jócskán olyanok, akik áprilisban ennek a kormánynak szavaztak bizalmat, tehát joguk sincs elégedetlenkedni most.

A magyar idősotthonok helyzete kritikus, de ez nem fog megváltozni egyik napról a másikra, pláne nem úgy, hogy ez nem is érdeke a kormánynak. Ha rajtuk múlik, akkor az ott dolgozók és élők helyzete az elkövetkezendő évtizedekben sem fog változni, és a fentihez hasonló esetek bármikor újra megtörténhetnek. Arról nem is beszélve, hogy nem az otthon ellen indít vizsgálatot a rendőrség, hanem az öngyilkossági kísérletet túlélő lakóval szemben. Ha ez nem, akkor mi nyújt elegendő magyarázatot arra, hogy miért is tartunk most itt, ahol?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!