NEHAZUGGY

Fiatal törtetőből öreg maffiafőnök

Swan Edgar | 2022. Június 14, Kedd | 8:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt, derűs napot! Talán az időjárás okot ad a derűre – és persze millió más dolog is, csak a politikát kell kizárni a tudatunkból, ami nem annyira egyszerű dolog -, a kormány működése már nem annyira. Igaz, ebben semmi újszerű nincsen. Tudni lehetett előre, hogy mindaddig fog romlani a helyzet, ameddig csak képes romlani, aztán majdcsak elkezd javulni. Vagy nem. Mindenesetre az már biztos, hogy amennyiben ma nem emeli meg a parlament Orbán Viktor fizetését, még mindig elmehet életmódgurunak, esetleg próbálkozhat a reklámszakmában, hátha nagy jövő áll előtte.

A háborús infláció egyetlen ellenszere a béke! (Orbán Viktor)

Hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe! Akkor uccu neki, hajrá! Már csak békét kell csinálni. Aki mellényzsebből előrántja a disznótorban a kolbász receptjét, uborkát kovászol, húsvéti sonkát süt, összepattintja a lapraszerelt bútort, annak semmi nehézséget nem okozhat békét csinálni. Hajrá, Viktor! Én tényleg erősen szurkolok. Sárkány ellen sárkányfű, háború ellen béke. Bele kellene vésni az alaptákolmányba, hátha az használ.

Miközben a forint a 400 forintos euro árat ostromolja, sőt, tegnap délután át is ütötte, Varga (Judit) és Varga (Mihály) bűnszervezetbe tömörülve vigyorognak a Parlamentben, és azt állítják, jó kezekben a költségvetés, mert ők megvédik a magyar családokat, a nyugdíjakat, a rezsicsökkentést és a teljes foglalkoztatást. Szerintem a megvédés kevés lesz lassan, főleg a nagyon alacsony nyugdíjakat nem kellene védeni, hanem inkább emelni, ahogy a legnehezebb helyzetben lévőket is támogatni kellene, mert már tényleg nyakig ülünk a szarban. Értem én, hogy a sokmilliós miniszteri fizetésektől nem látszik a valóság, de elég sokan vannak ebben az országban olyanok, akik nem miniszterek, nem államtitkárok, de még a helyettes államtitkárok sorába sem fértek be. Ők azok, akik nagy erőkkel eltrappoltak szavazni Orbán Viktorra – és akik nem rá szavaztak, vagy senkire nem szavaztak -, és akiknek az adójából működik ez az ország. Úgy, ahogy.

Miközben olyan remekül állunk, hogy az már a Holdról is biztosan jól látszik, az Origo címen futó izében a Századvég valamelyik elemzője azon aggódik, hogy felszámolja magát a Jobbik. Mármint akkor van nekik végégük, ha nem szabadulnak meg Jakab Pétertől. Aztán miért nem teljesen mindegy az a fideszes oldalnak, hogy mi történik egy másik párttal? Legyen már az a Jobbik problémája, majdcsak megoldják kormányzati segítség nélkül is. A Fidesz sem szűnt meg, pedig olyan alakok keringenek benne, hogy az ember már azon is elcsodálkozik, ha három tőmondatot elő tudnak adni hiba nélkül. És akkor nem arról beszélek, hogy három tőmondatot saját velőből, csak a betanult paneldumára utalgatok.

Radoslaw Sikorski, lengyel EP képviselő interjút adott a Népszavának. Azt fájlalja, hogy a jelenlegi Orbán Viktor nem is hasonlít arra az Orbán Viktorra, akit ő annak idején megismert és csodált. Szerintem pedig ez az Orbán Viktor pontosan az, aki húsz évvel, vagy harminc évvel ezelőtt is volt. Csak most úgy gondolta, a szélsőjobb hasznosabb számára – mármint a személyes érdekei szempontjából -, de kivételesen benézte. Elő tud az fordulni a legjobban olajozott szélkakassal is, hogy megakad, és rossz irányba fordul. Most valami ilyesmit láthatunk, de ez nem most kezdődött.

Régi barátom, Orbán Viktor azzal kezdte politikai karrierjét, hogy szenvedélyes beszédet tartott a hős magyar miniszterelnök, Nagy Imre újratemetésén, aki a maga idejének Volodimir Zelenszkije volt.

Na, akkor kellett volna gyanút fogni, amikor a szenvedélyes Orbán Viktor, és az ő szenvedélyes kormánypártja elkezdte kiírni a történelemből Nagy Imrét. Először csak a szobrát vitték el onnan, ahol mindig is állt, aztán a személyét kezdték támadni a pártmédiában mindaddig, ameddig hazaáruló kommunista lett belőle. Mostanra ott tartunk, hogy október 23-án simán le tud úgy menni akárhány ünnepi beszéd, hogy Nagy Imre nevét még csak meg sem említik benne. Amikor annál a koporsónál Orbán Viktor szenvedélyesen beszélt, akkor is azt csinálta, amit ma is tesz. A személyes karrierjét építette, és akkor Nagy Imre koporsója volt az út az ismertséghez. Ma már nincsen rá szüksége, hát félrerúgta. Mostanra Horthy Miklós a nagy ideál, Orbán célja pedig a rendeleti kormányzás, a teljes hatalom és a sok, nagyon-nagyon sok pénz. Az egyetlen szívfájdalma, hogy Európát nem tudta megkaparintani, de Magyarországot sikerült neki, ki is szippant minden a lehetőségből. Ma már nem fiatal liberális, sem nem demokrata, hanem öreg maffiafőnök. Amikor Sikorski megismerte, fiatal, maffiafőnöknek készülő, erkölcstelen, törtető gazember volt csupán.

Jó ébredezést kívánok mindenkinek! Mi szokásunk szerint hamarosan jövünk vissza az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!