Július 5,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A tanszabadság megáll a határon?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 171,303 forint, még hiányzik 2,828,697 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Alkalmanként rá tudok csodálkozni a honi politikusok (jobb szó híján használom ezt a kifejezést, alapvetően nem feltétlenül neveznék mindenkit politikusnak, aki közpénzből kapja a fizetését, és egy párt érdekeit szolgálja. Már amennyiben egyáltalán pártnak lehet tekinteni a Fideszt, de ez a gondolati ív már olyan messzire elvinne, hogy éppen csak arról nem tudnék írni, amiről terveztem) önfeledt nyilatkozataira, melyek csodásan rávilágítanak a torz magyar rendszerre, de a nyilatkozatot adó – és azt kontroll nélkül fogyasztó – ezt egy pillanatig sem érzékeli. Potápi Árpád János, aki immáron nyolcadik éve a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára – végzettsége szerint történelem szakos középiskolai tanár – lelkesen szokta képviselni a határon túl élők mindenféle ügyeit, amit jól is tesz, ha már ez a dolga. Interjút adott az államtitkár úr a PestiSrácok címen futó médiaterméknek, amit megint csak helyesen tett, ami nagyszerű, azzal hencegni kell. És persze azzal is, ami nem annyira nagyszerű, ámde el kell hitetni a keskeny nyomtávú hívekkel, hogy mégiscsak jó az, nem a saját szemüknek kell hinni.

Az interjú apropóját a Határtalanul néven futó program adta, a program keretében pénzt lehet igényelni arra, hogy magyarországi diákok osztálykiránduljanak magyarlakta területekre a határ túloldalán, és onnan is jöhessenek ide magyar anyanyelvű fiatalok. Ez speciel részemről teljesen rendben van, ezer és egy velőtrázó baromságra költi a kormány az adómat, erre történetesen szívesen adok. Már amennyiben nem háromszoros áron buszoztatják a gyerekeket, hogy kijöjjön belőle az alkotmányos költség. Most jófej leszek, nem feltételezek semmi ilyen galádságot, bár az is igaz, hogy nem ezen a programon akadt meg a szemem az említett interjúban, hanem ezen a fura kijelentésen:

Fontos lenne, hogy például magyar történelemből ne nyolc különféle verziót tanuljanak a gyerekek Kárpát-medence-szerte a magyar iskolákban – hangsúlyozta portálunk érdeklődésére Potápi Árpád János, aki kiemelte: egyeztetéseket kezdeményezett a határon túli magyar pedagógusszervezetekkel ebben a kérdésben. A nemzetpolitikáért felelős államtitkár úgy vélte, “fel kell oldani azt a tarthatatlan állapotot, hogy ha mondjuk egy felvidéki magyar fiatal találkozik egy erdélyi magyarral, akkor a történelmi ismereteik – különösen a magyarsággal kapcsolatban – köszönőviszonyban sincsenek egymással”. (PestiSrácok)

Aligha csak én kaptam fel a fejemet erre, de hátha valakinek elsőre nem esik le a tantusz. Az sem lenne csoda, annyira bele vagyunk már zsibbadva a folyamatos hazudozásba, propagandába, néphülyítésbe, hogy bizony elsiklunk olyasmik felett, melyekre normális esetben – és főként normális országban – bizonyosan rácsodálkozna az egyszeri polgár. Potápi Árpád János lényegében azt mondja, hogy a pedagógusszervezeteknek beleszólásuk van a tananyag összeállításába? Mármint határon túl, mert hogy határon innen nincs, azt biztos. Azt mondja a nemzetpolitikáért felelős államtitkár úr a magyar nemzeti alaptanterv (biztosan nagy kezdőbetűvel kellene írni, mint a nagy októberi szocialista forradalmat, amit novemberben ünnepeltek a szerencsések, és ha nekünk nem lesz jó a viszonyunk Anankéval, akkor majd hamarosan megint ünnepelhetjük) sokadik dicsőséges évében, hogy az elnyomott külhoni magyarok elnyomott külhoni tanárai beledumálhatnak, mit és hogyan oktatnak az iskolában? Mert ugye ha nem szólhatnának bele, mi a túrónak kellene egyeztetni velük, és főleg miről?

Nem lehetne esetleg arra is kitalálni valami nagyszerű tervet, hogy a belhoni pedagógusok is beleszólhassanak? Persze nem a határon túli oktatásba, csak a határon innenibe, Nem mondom, remek dolog a szigorú állami tanterv és a kötelező egyentankönyv – a tornaórákról és hittanról már nem is beszélve, olyan sportos, keresztény hazafiak kerülnek ki az iskolákból, hogy az valami csuda -, de mégis a pedagógus ismeri jobban azokat a gyerekeket, akiket tanít. Nem lehetne egy kicsit nagyobb szabadságot adni nekik? Nem arra gondolok persze, hogy az egyik iskolában ekkor adták ki az Aranybullát, a másikban akkor, hanem arra, hogy milyen ütemben, hogyan jutnak odáig a tananyaggal. Érdekes ám belegondolni abba, hogy az elnyomott, kisebbségben élő magyar származású fiatalokat oktató elnyomott, kisebbségben élő pedagógusoknak több beleszólásuk van a rájuk bízott gyerekek oktatásába, mint itt, az illiberális szabadság földjén. Mi itt már annak is tudunk örülni, ha nem Schmidt Mária írja a történelemkönyvet. Vagy legalább nem az egészet.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!