Július 1,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nagyjából ugyanott tartunk, mint a fülkeforradalom előtt, leszámítva, hogy egy egész dinasztia áll a saját lábunkon

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,752,089 forint, még hiányzik 1,247,911 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Mi nem úgy vagyunk sikeresek, ahogy mások szeretnék, hogy sikeresek legyünk. Mi a magunk magyar módján vagyunk sikeresek.”
(Orbán Viktor, 2017. június 27.)

Harmatos jó reggelt, szép kilátásokat kívánok én is mindenkinek! Tegnap óta nemcsak azt tudjuk (megírta a pártszolgálatos cselédmédia, tehát igaz), hogy kitört a III. világháború (persze nem lett volna baj egyeztetni Schmidt Mária hivatásos NER-ideológussal és történelemhajlítóval, mert ő úgy tudja, hogy a III. világháborút a csúnya, hanyatló, minket állandóan a vesztes pozícióba kényszerítő Nyugat már meg is nyerte), hanem azt is, hogy újabb öt hónapig biztosan, majd a jól bevált Lovasberény-effektus jegyében újabb meghatározatlan ideig simán rendeleti úton kormányozhat az egyélőisten. Hiába, ha egyszer rákapott az ízére, rohadtul nem könnyű elengedni.

Ha valamikor, akkor most van ideje annak, hogy büszkén és bizakodva nézzünk a jövőbe és megtapsoljuk magunkat. Ha valami látszik a Holdról, az most van. Ilyenkor kell szerénynek lenni, mint az ibolya. Mert most végre megint van mire. Írjuk le ide is, bár már mindenki tudja, aki tudni akarta: beütött a két számjegyből álló infláció. Minden fontos árucikk esetében a korábbinál nagyobb arányú volt az áremelkedés az előző évi árakkal összehasonlítva. Az élelmiszerek ára 18,6 százalékkal emelkedett, ezen belül

  • a margariné 41,4,
  • a kenyéré 37,5,
  • a sajté 35,4,
  • a baromfihúsé 34,3,
  • a száraztésztáé 33,3,
  • a tejtermékeké 30,3,
  • a tojásé 29,9,
  • a péksüteményeké 27,3,
  • a hagymáé, a piros paradicsomé és a szőlőé körülbelül 50 százalékkal.

Szerencsére ezeket az adatokat se én hamisítottam, úgyhogy bátran meg lehet bízni a hitelességükben. Hosszasan lehetne sorolni, hogy még mi minden drágult mennyivel, külön kiemelve az egy hónap alatti drágulás mértékét, de ezekből a számokból egy dolog azért így is elég világosan következik. Nevezetesen hogy ez a lélektani 10,7%-os májusi infláció csak úgy jöhet ki, hogy miközben az átmeneti férfikabát, a merülőforraló, a markológép, a kerti törpe vagy a toronydaru ára valószínűleg stabilan tartja magát az egy évvel ezelőtti szinten, a mindennapi fogyasztási cikkek, kiemelten az élelmiszerek árai így szaladtak el. Mint a dakota ló. A rossz hír az, hogy mimagyarok, akárhogy is élünk, akár átlagon alul, akár átlagon felül, akár van megtakarításunk, akár nincs, élelmiszerre többször annyit költünk naponta, hetente, havonta, mint kerti törpére vagy tankönyvre vagy fényképezőgépre (ez utóbbi kettő speciel biztosan olcsóbb, mint egy évvel ezelőtt), azt meg nem tudom, hányan mondhatják el magukról, hogy a béreik növekedésének tempója utolérte a sajt vagy a baromfihús árának emelkedési ütemét.

Most ott tartunk, tényszerűen, a KSH által kozmetikázott adatok szerint is, hogy 1999 decemberében volt utoljára nagyobb infláció, mint most. Nem akarok ujjal mutogatni, de ha jól emlékszem, akkor az első Orbán-kormány tette éppen az éjt nappallá, hogy nekünk jobb legyen, lenullázva a sokat gyalázott Bokros-csomag minden kétségtelen eredményét. Nem tudom, hogy kinek volt kérdés a kétszámjegyű infláció április 3-a előtt, vagy múlt héten. Remélem, azoknak se, akik úgy tudták, hogy a választás tétje az, hogy háború lesz vagy béke. A kérdés legfeljebb az lehetett, hogy a két számjegy első számjegye hol fog megállni az egyjegyű számok tartományában.

És akkor azoknak a kedvéért, akik szerint mindenki tehet erről, kivéve a saját magát értünk feláldozó családbarát kormányt, szögezzük le: senki nem állítja, hogy az infláció ilyetén alakulása kizárólag a delegalábbkormányozni tudó, 2010 óta megszakítás nélkül kormányon lévő orbánizmusnak köszönhető. Senki nem mondta, hogy kizárólag Magyarországon hasít évtizedes csúcsokat megdöntve az infláció. Senki nem mondta, hogy kizárólag a kormánynak van felelőssége ebben a penetráns helyzetben, ami régóta benne van a borítékban, csak az nem látja, aki nem akarja. De azt igenis ki lehet/kell jelenteni, hogy azok az intézkedések, amelyeket az elmúlt években az állampárt 100 év legsikeresebb gazdaságpolitikája tárgykörben és külön az infláció lassítása érdekében hozott, pontosabban nem hozott, elégtelenek és/vagy egyenesen kontraproduktívak voltak, és most is azok. Ha a szándékosan gyengített forintra gondolunk, akkor ennek bizonyítéka egyebek mellett az, hogy a 10,7 százalékos magyar mutató az eurózónáénál jóval magasabb, utóbbi ugyanis 8,1 százalékos. A másik bizonyítéka az, hogy a Varga nevű közepes képességű könyvelő is elismerte, hogy a gyenge forint az egyik fő okozója a magas inflációnak, ami evidentikus módon kihat az egész, egyébként is torz szerkezetű gazdaságra: visszafogja a lakossági fogyasztást és GDP-lassulást eredményez. Mert miközben az igaz, hogy az EU hatodik legnagyobb GDP-növekedése a magyar, a GDP-növekedést nem érezzük, és nem is tudjuk megvásárolni vele a 30 százalékkal megdrágult tejtermékeket. A GDP-t ugyanis sok minden pörgeti: az is, ha Mészáros Lőrinc x összegért épít egy kilométer vasutat, az meg pláne, hogy ha túlárazva 10x összegért építi meg, miközben az eredmény így is, úgy is ugyanaz: 1 kilométer vasút. Nem véletlenül hasítunk az uniós élmezőnyben, ami az uniós források szabálytalan felhasználását illeti, hogy a lopást indokolatlanul eufemizáljam.

Tehát mivel nem volt olyan régen: a Fidesz a legutóbbi választás előtt azzal kampányolt, hogy a párját ritkító, dübörgő gazdasági eredményeknek köszönhetően itt az ideje a népnemzeti habzsidőzsinek (13. havi nyugdíj, szja-visszatérítés, 6 havi fegyverpénz, rezsicsökkentés, amit akartok). A Fidesz azzal kampányolt, hogy ha Gyurcsány és a baloldal visszatér, nyakunkba szakadnak a megszorítások, az adóemelések, és mehetünk a háborúba golyófogónak. A Fidesz megnyerte a választást, megalakult a díszletparlament, az oligarchakormány, és az első dolguk volt háborús veszélyhelyzetet hirdetni, különadókról dönteni, és az elszabadult infláció miatti felelősséget rákenni bármire, bárkire: Brüsszelre, a háborúra, a franc tudja kire. A Fidesz azt mondta, hogy ha az ellenzék nyeri a választásokat, akkor ez lesz. Az ellenzék elveszítette a választásokat, és ugyanaz van, mintha megnyerte volna. Csak másképp hívják: nemmegszorító nemadóemelések, amelyeket nyilván nem a zemberek fizetnek meg, hanem a gonosz, háborún nyerészkedő extraprofitálók. Úgyhogy a Fidesz úgy döntött, megszopatja a gonoszokat a különadóival, és mit látunk közben? Hogy behazudták a 10%-os magukon spórlást, de a saját költéseiket egy centivel nem fogják vissza, nyoma nincs semmilyen spórlásnak a 2023-as költségvetés tervezetében, tartalékot nem képeznek, ugyanúgy szórják a pénzt, mintha lenne. Közben Szijjártó éktelenül vinnyog, hogy azért nem jön a lóvé Brüsszelből, mert ők nemzeti kormány, és annyian szavaztak rájuk, mint a büdös életben még senkire a rendszerváltás óta, a büdösliberálisok meg irigyek.

Nem, a vita nem a nemzeti ragacs miatt van Brüsszellel, hanem a korrupció miatt, és bármennyire fura, több mint tíz év szakszerű gazdasági, politikai, jogállami és erkölcsi rombolása, meg a hatalomtechnikai kommunikálgatás után a rohadtul megdrágult fagylalt is visszanyal. Tartok tőle, hogy ez a friss lélektani két számjegy már elég régóta két számjegy – kézivezérelt KSH ide vagy oda -, és a valóban fontos, mindennapi árucikkek tekintetében inkább 20 körül van, mint 10 körül. Az ütésálló magyar gazdaság, a brutális, mindenki által irigyelt magyar gazdasági növekedés mítoszából leginkább annyi igaz, hogy az értéktartó devizákkal szemben elértéktelenedő forintban számolva valóban szépen nőttek a bérek, a gazdaság is, viszont ha az értéktartó devizákban, illetve reálértékben vizsgáljuk meg, akkor nagyjából ugyanott tartunk, mint a fülkeforradalom előtt, leszámítva, hogy egy egész dinasztia áll a sajátlábunkon, és Forbes-listás milliárdost is adtunk a világnak.

Leginkább az látszik, hogy már a semmihez nem fogható, talán soha vissza nem térő konjunkturális békeidőben is felzabálta a növekedést nemcsak az égig érő korrupció, de a szándékosan fűtött infláció is. Aminek az a jellemvonása, hogy ha nem csillapítják, akkor magától is elszabadul. Mindez látszott április 3-a előtt is, amikor a gatyás békegalamb előadta a háborús pávatáncát. Az egyetlen kérdés az volt, hogy pontosan mikor üt be úgy igazán a krach. Tény, hogy az inflációról valóban tehetnek a globális folyamatok a világjárvány utáni ellátási zavaroktól a Moszkva háborúja miatti kiesésekig az energia-, illetve élelmiszerpiacon. De ezek az inflációnak pusztán egy részéért felelősek, a többiért egyedül és kizárólag a futballokos jogászok, milliárdosok, influenszerek kormányára és az ő unortodox csatolmányaira lehet mutogatni. Már javában dúlt a háború, amikor ezek akkora választási kiköltekezésben voltak, hogy füstölt. Mert ők legalább tudnak kormányozni. Igaz, válságot kezelni francokat, de ha eddig nem, akkor ez majd legalább biztosan a Holdról is fog látszani.

Úgyhogy megnyugodhatunk. Ha a 2008-as gazdasági világválság nyomán bekövetkezett földbeállásról Gyurcsányék tehettek, akkor erről itt most kizárólag a rendeleti úton kormányzó Orbánék tehetnek. És ez nem a vége, még alig az eleje a bulinak, az infláció csak az egyik problémánk, a szociális demagógia, a populista szemfényvesztő intézkedések pedig eddig sem segítettek, ezután sem fognak. Sőt, megvétózni sem lehet az inflációt. Sebaj, majd olvasgatjuk az Orbán dakota bölcsességek összest, és rántott fényképezőgépet zabálunk kerti törpe salátával. Nem ügy. Ahol 10-ből 4 ember egyik napról a másikra él, lábujjhegyen is kibekkeljük. Végső soron tényleg igaz: mi a magunk magyar módján vagyunk sikeresek.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!