Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mert panaszkodni mindig könnyebb

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az Index nagyon ráment arra, hogy megpróbálja bemutatni – olvasói levelek révén -, hogy ugyan Bécsben lehet, hogy jobb az élet, mint idehaza, de azért ott sincs kolbászból a kerítés. Ez a mondás annyiszor elhangzott már számtalan felületen, hogy ha meglátom, azonnal felidegesítem magam. Mert hát ki a franc hiszi azt, hogy bármelyik más országban tökéletes az élet? Nincs olyan, hogy tökéletes ország és soha nem is lesz, de léteznek jobb és rosszabb országok, már ha azt a szempontot tartjuk szem előtt, amely az emberek életszínvonalát veszi számításba. Itt nem csak anyagi megbecsülésről van szó, hiszen a pénz egyáltalán nem minden, noha sajnos kötelező eleme az életnek. Az is tény, hogy egyes embereknek különböző elképzeléseik vannak arról, hogy mi számít megfelelő életvitelnek.

Egyeseknek havi milliós fizetés a minimum ahhoz, hogy boldognak mondhassák magukat, míg mások pár százezer forintból is megélnek, hiszen nem vágynak flancos autókra és hatalmas lakásra vagy házra. Pont ezért is lehetetlenség kijelenteni, hogy melyik ország a legmegfelelőbb ország az élethez. Egyeseknek Spanyolország vagy Olaszország a tökéletes ország, másoknak viszont Németország vagy Svédország. Teljesen különböző életfelfogás, kultúra és mentalitás jellemző ezekben az országokban, amelyet nem mindenki képes a magáévá tenni. Van aki tökéletesen boldog a zártabb, tulajdonképpen talán unalmasabb északi országokban, hiszen az oktatás kiváló, a szociális ellátás hasonlóképpen, mint ahogy a fizetések is kiemelkedőek. Az embert megbecsülik a munkahelyén és nem kell havonta kuporgatnia azért, hogy esetleg el tudjon menni nyaralni a családjával.

Mások viszont el sem tudják képzelni az életüket egy hűvösebb északi országban még akkor sem, ha az ottani fizetéseket össze sem lehet hasonlítani mondjuk a spanyolországival vagy olaszországival. Itt délen viszont jó az idő, télen-nyáron az utcán vannak az emberek, és élvezik az életet. A fizetések viszont egyáltalán nem magasak, mint ahogy a munkanélküliség is – a fiatalok körében leginkább – elég magas. Az ember úgy választ magának országot, lakóhelyet, hogy eldönti, mi a legfontosabb számára és mi az, ami feláldozható az ügyért. De külföldön az a helyzet, hogy ha az ember valóban keményen dolgozik az álmai eléréséért, akkor egyáltalán nem kizárt, hogy egy napon ez be is fog következni. Ott nem tapossa agyon az embert a NER vagy a bürokrácia – noha azért a spanyol vagy francia bürokrácia világhírű -, és előre lehet lépni a munkahelyén.

Tény, hogy a külföldi lét sem való mindenkinek. Vannak, akik képtelenek beilleszkedni egy idegen társadalomba és inkább visszatérnek szülőhazájukba. Van akinek az anyanyelve, a barátai és gyermekkori emlékei fontosabbak, mint hogy megteremtsen egy jobb életet magának vagy a családjának. De ez nem elítélendő, hiszen aki így érez, azzal nem nagyon lehet semmit sem tenni. A honvágy úgy érzem, hogy igen sok mindent képes befolyásolni, de talán legyőzhető. Az elegendő pénz az ember pénztárcájában, a munkahelyen történő megbecsülés, a működő egészségügy és oktatás mind-mind olyan szempontok, amelyek fontosabbak talán minden másnál. Mert ha az ember családot szeretne, akkor ezeket az alapokat le kell fektetnie.

Persze nem elképzelhetetlen ez Magyarországon sem, látni számtalan példát erre, de az ember leginkább árral szemben kénytelen dolgozni. Egyszer persze eljuthat a céljához, de nem mindegy, hogy ez 10-20 évébe kerül, vagy akár 5 éven belül teljesíti. Magyarországon igen nehéz előre lépni, arról nem is beszélve, hogy a NER ma már az élet minden területén jelen van. Számtalan olyan esetről hallani, amikor egy szépen felfuttatott céget vagy vállalkozást a NER egyszerűen megszerez magának, a tulajdonos pedig lényegében nem tehet semmit. Ez külföldön tudomásom szerint teljesen lehetetlen. Ritka az az európai ország, ahol a magyarhoz hasonlóan egy maffiarendszer irányítja az országot. Lehet hogy számtalan probléma van más európai országokban is, de ezeket a problémákat érdemes a helyükön kezelni. Az elején valóban nehéz, de ha az ember alkalmazkodott az eltérő kultúrához, akkor minden lehetősége megvan ahhoz, hogy egy új életet építsen fel külföldön.

Egyáltalán nem az a célom, hogy az ország elhagyására buzdítsak bárkit is, de fontosnak tartottam elmondani, hogy ez a nincs kolbászból a kerítés máshol sem típusú gondolkodásmód alapvetően hibás és idejétmúlt. Jobb életet lehet-e felépíteni Bécsben, Madridban vagy Párizsban? Vélhetően igen, de ez leginkább az egyénektől függ, akik vagy beleadnak mindent és elérik a céljaikat, vagy idő előtt feladják azokat, és inkább visszatérnek szülőhazájukba. Kemény munka kell a külföldi élet megalapozásához, de miért nem kell megdolgozni ebben a világban? Ami otthon sokak számára lehetetlen még komoly erőfeszítések árán is, az külföldön egyáltalán nem elképzelhetetlen. Mindig az egyéntől függ, hogy rendelkezik-e elegendő elszántsággal, bátorsággal ahhoz, hogy megalapozza külföldi életét. Ha viszont az elszántság megvan, akkor az eredmény szinte borítékolható. Akár Olaszországban, akár Svédországban.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.