Augusztus 8,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hiába az adrenalin, hiába az Excel-táblázatok

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 436,818 forint, még hiányzik 2,563,182 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most, hogy a kommunikációs rablókormány a vallásszabadság és a magyar emberek mögé bújva igyekszik elmaszatolni, hogy a KGB-besúgóból lett oligarchává és háborús uszítóvá fejlődött orosz ortodox pátriárka és Moszkva érdekében szembeszállt Európával, azaz két napja forgatják a szemüket azon, hogy az osztrák közmédia egyik vezetője privát Facebook-posztban tartotta kívánatosnak a magyar nemzetet az orránál fogva vezető ember szívinfarktusát, foglalkozzunk egy olyan kérdéssel, ami garantáltan nem érdekel senkit.

Legalábbis annyi embert biztosan nem, amennyi – a saját jól felfogott érdekében, ha úgy tetszik, önvédelemből – a tévedhetetlen és mára alighanem leválthatatlanná erősödött nemzetvezetőt elhajtotta volna a fenébe április 3-án. Mert mondjuk a padlása is tele van azzal, hogy miután tisztességesen húzza a belét egyik fizetéstől és egyik sárga csekktől a másikig, a regnáló miniszterelnök apjának bányacége egyetlen év alatt akkora bevételt harácsol össze, amennyit eddig a kórházi várólisták csökkentésére költöttek: 5 milliárd forintot.

Lehet, hogy mi vidéken ilyen piszlicsáré dolgokkal nem foglalkozunk, meg ki nem szarja le, hogy hány kilométert kell utazni ahhoz, hogy az ember lánya unokát szülhessen Kövér Lászlónak, de akár foglalkozunk vele, akár nem, előbb-utóbb be kell látnunk: ha a lassú nemzethalálnak van receptje, akkor bizony alakul a cucc, valahogy így kell összehozni, ahogy ezek csinálják. Akik azt állítják magukról, hogy ők Európa jövője, egyetlen reménysége, végső mentsvára a pusztulásban. Végül is tényleg. Miközben a papíron templom egere fiát az egész világ bántja, amiért újra meg újra bepucsít Moszkvának és leköpi az európai uniós szövetségeseit, a drága jó apját és a rezsim jövőjét semmilyen veszély nem fenyegeti: Orbán Győző 5 milliárd forint árbevétel mellett majdnem 2 milliárd profitot hozott össze tavaly, és ezzel a a teljesítménnyel a kanyarban nincs Rákay Fülöp vagy Rogán-Gaál Cecília bevételarányos nyeresége mellett. És ez mindenkinek jó hír, aki ehhez hozzátette a magáét, hiszen ha más nem is, az udvartartás jövője évtizedekre biztosítva van.

Az a fényes szép jövő, amelynek az egyik árnyékosabb oldalán a sok közül, ott rohad a világszínvonalú magyar egészségügy és mindenki, aki kénytelen kapcsolatba kerülni vele. Miközben a kormányzati influenszerek, miniszterek, államtitkárok, szolgák és cselédek éppen arról óbégatnak, hogy Orbánnak szívinfarktust kívánni egyenértékű mimagyarok arcul csapásával (értsd: aki Orbánt bírálja, az minket bánt, mimagyarembereket), olvasom, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatója arról beszél, hogy azonnali beavatkozásra van szükség a lakosság egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésével kapcsolatban, és sürgősen vissza kell térni a teljesítmény-finanszírozásra, mert a jelenlegi átalányos rendszer nem ösztönzi a szolgáltatókat a betegek ellátására. Vagyis bár van pénz, az nem elég, orvos nincs, a kórházak csaknem negyedével, a szakrendelők ötödével kevesebb beteget láttak el idén, mint a pandémia előtt. A krónikus osztályokról nem beszélve, amelyek korábbi teljesítményüknek csak a 38 százalékát produkálták. Ergo – mondja a főigazgató úr – bizonyos típusú terápiához, diagnosztikához a rászorulók nem jutnak hozzá, emiatt konzervatív terápiák maradnak el, sokaknál így egyből műtétre van szükség, amitől nyilván tovább nőnek a várólisták.

Tény, hogy nem minden a pénz, a rendszer úgy rossz, és úgy rohad, ahogy van: egyes intézmények több pénzt kapnak, mint amennyit a teljesítményük indokolna, ennek ellenére folyamatosan nő az eladósodottságuk. Vagyis nem az a baj, hogy többet fizetnek egy beteg után az intézményeknek, hanem hogy a teljesítmény ezt nem követi, és hiába különítettek el várólista-csökkentés céljára 13 milliárd forintot, a várakozó betegek számában nem érezhető érdemi elmozdulás. Vagyis a finanszírozási rendszer is szar, de azért tévútón jár az, aki szerint a gyógyítók „lustasága” veti vissza a teljesítményt – ezt már a Medicina2000 szakellátói szövetség elnöke mondta -, hiszen a szakellátásban nincs elég orvos, mert átmentek dolgozni a magánellátásba. Hogy mitől fognak visszajönni és hogyan lesz több orvos, arról senkinek fogalma sincs, mindenesetre Orbán után tizenhárommal a NEAK elnöke reménykedik. Abban, hogy még a nyáron át lehet térni az új finanszírozási rendszerre, ami nemcsak a teljesítményt veszi figyelembe, hanem immár az ellátás minőségét is.

Azt hiszem, soha jobbkor nem lehet ebben reménykedni, mint most, amikor végre az őt igazán megillető kezekbe került a magyar egészségügy felügyelete (is). Ugyanoda, ahova a közoktatás. Egy rovott múltú rendőr kezébe. Erre kellene valami frappánsat mondani azon kívül, hogy kinek mit intézett a kormánya, és örüljünk, hogy a férfiaknak legalább nem kötelező szülni. Most így hirtelen semmi frappáns nem jut eszembe, csak az, hogy mégiscsak az orbánizmus 13. évében járunk, amiből közel tíz év a háborítatlan béke és a gazdasági konjunktúra időszaka volt, ami normálisabb helyeken alkalmas az építkezésre, a reformok bevezetésére, az évtizedes kínok, keservek, bajok orvoslására. Ez a hajó elment. Úgyhogy 13 évvel az elmúlt nyolc éves gonosz bukása után ott tartunk, hogy a helyzet még szarabb, mint mondjuk a pandémia előtt, amibe településnyi magyar belepusztult.

Semmi frappáns nem jut eszembe csak az, hogy úgy látszik, az adrenalin itt sem segít, és a Takács Péter nevű Pintér-szolga (úgy is, mint újonnan kinevezett egészségügyi államtitkár) Excel-táblázatai sem segítenek. Holott nemrég azzal vagánykodott az ember, hogy az egészségügy úgy kurvajó, ahogy van, már csak a finomhangolások vannak hátra, hogy azért nem kell különálló egészségügyi minisztérium, mert az egészségügyért felelős miniszter személye a fontos, az ügyek 80%-ában (!) pedig egy Excel-táblázat alapján lehet döntéseket hozni. Azt hiszem, tökéletesen látható, hogy mekkora értelme volt a hadászati, rendészeti központosításnak abban az ótvar káoszban, amivel az Orbán Győző, Rákay Fülöp, Rogán-Gaál Cecília és a NER-udvartartás kiváló üzleti sikereihez boldogan hozzájáruló, az egészségügyi ellátáshoz hozzáférni azonban nem tudó honpolgárnak szembesülnie kell, ha esetleg úgy dönt, hogy megbetegszik.

Takács Péter egészségügyi államtitkár még 2021-ben, a Szent János Kórház főigazgatójaként kezet fog a világszínvonalú magyar egészségügyért akkor felelős Kásler Miklós nevű kuruzsló magyarságkutató hobbirégésszel (Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI/MTVA)

Az a durva, hogy ezen a bűzlő szemétdombon ülve a nertársak maximálisan elégedettek magukkal, holott látható, hogy ha elégetnék a pénzt, akkor is pont ugyanolyan szar lenne a rendszer, mint amilyen most. Hiába az adrenalin, hiába az Excel-táblázatok. Ebből az egész fertőből nemcsak a pénz hiányzik, de a szaktudás, a jóérzés és az akarat is. Az egészségügyi rendszer talpra állítása egész egyszerűen nem szerepel a kormány prioritásainak százas listáján. 13 éve nem szerepel. Ezért hozzá se nyúltak, amihez meg igen, abban se hála, se köszönet. Ám mivel nem mérhető elveszített szavazatokban az egészségügy lerohasztása, jól van az így. Pedig papok és kuruzslók helyett 12 év alatt meg lehetett volna valódi szakembereket is bízni az egészségügy felügyeletével, sőt. Például be lehetett volna zárni a pénztemetőként működő, teljesítményt nem nyújtó intézményeket, el lehetett volna végezni az orvosok, intézmények minőségi besorolását, meg lehetett volna már évekkel ezelőtt is fizetni a legjobbakat, a magánintézmények megkaphatták volna a tb-támogatást, és nem lett volna semmi egetrengető abban, hogy verseny van, és mindenki válogathat abból, hogy a kötelező alapbiztosítás mellett milyen szolgáltatást tud/akar igénybe venni. A 300 forintos vizitdíj népének ráadásul rohadtul nem fájt volna, hogy neki esetleg csak a fapados ellátás jut – már ha egyáltalán -, hiszen láthatóan a másfél éves várólisták sem zavarják. Olyannyira nem, hogy fel se tűnik neki, hogy már most is ez van: Orbán Győző meg tudja fizetni a rohadt drága magánellátást, ő meg nem. Ő majd kivárja az életmentő műtétet, aztán vagy összejön, vagy nem. Addig is van ideje szörnyülködni azon, hogy Orbán Viktorról már megint milyen csúnyákat mondott kicsoda, és már megint bele van tiporva az ő lelkébe.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!