Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ez nem egy Ferrari, ami előrefelé megy, hanem egy baszatos, helyben forgó szar, amivel sehonnan sehová nem lehet eljutni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! A hónap elején járunk, talán nem árt néhány futó, fájdalmas pillantást vetni a májusra, a – szerintem – legszebb hónapra, amikor zöldbe, virágba, jó esetben gyümölcsbe borul minden, aminek zöldbe, virágba és gyümölcsbe kell borulnia. A zöld megvolt hiba nélkül, gyümölcsöt, legalábbis idénygyümölcsöt alig hiszem, hogy sokan ettek azon a szinten, ahol az átlagmagyar próbál életben maradni. Mészáros Lőrinc ugyan már az aratáshoz gyűrte fel, amit fel szokott gyűrni, az egészségügyben dolgozók, a tűzoltók, a pedagógusok gyerekei talán kaptak egy fél marék epret – gazdagabb családban talán még málnát is -, de ebben nem vagyok teljesen biztos. És most nem csak arról van szó, hogy nem a zsemle kicsi elvtársak, hanem a pofátok nagy (Marosán György), hanem az a zsemle megfizethetetlen is. Nem mindenkinek persze, politikusok (igen, azok is, akik ellenzékinek vallják magukat) simán meg tudják venni a gyereknek és önmaguknak is hatezerért a spanyol málnát, tizenkettőért a magyart, azért valami kurvára nem stimmel itt. És messze nem csak arról beszélek, hogy hogy a picsába kerülhet kétszer annyiba a magyar gyümölcs mint az, amit 800-1000 kilométerről cipelnek ide. Nem, a spanyol mögött sincs állami támogatás és igen, ott is kézzel kell leszedni, pontosan annyi vele a munka, mint a magyarral. Azt gondolom, ez már bőven abnormális, az az állapot, amikor kevés a termés, a világ pénze nem elég érte. Ezután szokott az következni, hogy Boldog, Boldogtalan és Boldogtalanné elkezd málnát (epret, uborkát, paprikát, akármit) ültetni, mert kurvajó az ára. Miután megnövekszik a termésmennyiség, az ár csökken, úgyhogy Boldog, Boldogtalan és Boldogtalanné nem kap annyit a termésért, mint amire számított akkor, amikor elültette az akármit, nekilát és dühösen kivágja, beszántja, el sem palántázza a növényt. Amitől a következő évben megint kevesebb lesz, tehát felmegy az ára. Ebben a bárgyú körhintában ülünk – és ha csak a málnáról lenne szó, farokcsóválva örvendeznék – száz éve, és nemhogy kiszállni nem akarunk – pedig már régen sugárban hányunk -, hanem azt sem fogtuk még fel, hogy ez nem egy Ferrari, ami előrefelé megy, hanem egy baszatos, helyben forgó szar, amivel sehonnan sehová nem lehet eljutni. Aki akarja, nyugodtan helyettesítse be a málnát akármelyik párttal vagy politikussal.

Maradva a májusnál, örömmel és elégedettséggel jelentem, hogy egy tyúklépéssel ismét előbbre jutottunk a megszűnés kacskaringós, rögös, hosszú, ám nem végtelen útján. A szükséges 3 milliós bevétellel szemben 1 833 431 forintot – pontosabban ennyit sem, mert a banki költséget nyomban lemarja a bank, az már eleve be sem érkezik – próbálhattunk ügyesen beosztani, Ez kicsit több, mint előtte, és jóval kevesebb, mint amennyiből normálisan működni tudnánk. Ez nem a málnáról jutott eszembe, abból van néhány bokor a kertben. Ha szemfülesebb vagyok, mint az ebek, én is meg tudom kóstolni.

Tegnap megint nagy napja volt Orbán Viktornak és udvartartásának. Sőt, az egész hét izgalmas volt. Volt benne meccsnézés Párizsban, aztán ülés Brüsszelben, világraszóló győzelem, amiért Orbán kiharcolta azt, amit már egy hónappal előbb is felajánlottak neki. Amikor már majdnem mindenki megnyugodott, amikor a pártmédia is telekürtölte a karámlakók fülét azzal, hogy diadal, akkor benyögte a magyar fél, hogy mégiscsak vétóznak, mert a drágaszép Kirill pátriárka benne van a szankciós csomagban. Azt pedig a köztudottan keresztény magyar kormány semmiképpen nem engedheti, mert a szép, szakállas, egykori KGB-s, ma milliárdos egyházi személyiséget az egész világnak tisztelnie kell, hiszen keresztény vezetőről beszélünk. Ebben a minőségében áldja meg a harckocsikat, fegyvereket és katonákat ez a kedves vallási vezető, majd küldi harcba őket, hogy keresztény nőket, férfiakat, öregeket és gyerekeket gyilkoljanak, mert az Istennek tetsző cselekedet. Szóval Magyarország megvétózza a szankciós csomagot, mert az nem lehet, hogy ez a szent ember ne jusson hozzá a milliárdos vagyonkájához, pláne ne mehessen más országokba uszítani. Az unió villámgyorsan kivette a listáról Kirillt, így nem volt ok tovább kekeckedni. Orbán Viktor újabb diadalától hangos a pártmédia.

Ahhoz képest, hogy számos brüsszeli vezető tisztségviselő tüzet okádott a magyar kormányfőre, mert nem támogatta a Kirill pátriárka elleni büntetőintézkedéseket, elég gyorsan csökkent a harci láz. Az Európai Unió Magyarország kérésére levette az orosz egyház fejét a szankciókkal sújtottak listájáról.

Ezt a nyolcaska lelkendezte el Orbán újabb sikere című hadijelentésében. Nekem pedig az jutott eszembe, hogy azért ez elég sok területen jól működik. A horgászok egy kicsi, értéktelen halat szoktak húzni a horogra, hogy kifogják a nagy halat. A hisztiző, igazi tűzoltóautót, élő zsiráfot, hazavihető Mikulást követelő gyerek figyelmét a szülők eléggé sikeresen el szokták terelni egy szelet csokival, gombóc fagyival. Az acsarkodó, összes fogát villogtató kutya is elfelejti a gyilkolási vágyat, ameddig a filléres lecsókolbászt tömi magába. Jó, ezt csak úgy mondom. És azt is mondom, hogy jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek. Mi majd hamarosan jövünk vissza az első beszólással, ahogy évek óta mindig.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.