Július 5,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mert szerencsére vannak pozitív példák is ebben az országban

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 171,303 forint, még hiányzik 2,828,697 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy Facebook poszt járta körbe nemrégiben a közösségi médiát, kiderült ugyanis, hogy egy tavaly decemberben elhunyt nő minden vagyonát – egy kis falusi vályogházat – a gyermekmentőknek ajánlotta fel. A nőnek soha nem született gyermeke, és nem is igazán tudni, hogy miért éppen a gyermekmentőkre hagyta minden vagyonát, de úgy hiszem nem is nagyon kell a választ keresni erre a kérdésre, hiszen az a fontos, hogy ez a felajánlás megtörtént. Érthető, hogy miért tart már most több, mint 50 ezer lájknál a poszt, hiszen Somogyi Piroska tettével példát mutatott mindazoknak, akik hasonló helyzetben nem tudnák, mitévők legyenek. Sokan az egyháznak ajánlják fel ingóságaikat és ingatlanjaikat – ez különösen igaz itt, Spanyolországban, ahol élek – de ha belegondol az ember, pont nem az egyház az, amelynek több ingatlanra és vagyonra lenne szüksége, hanem az olyan szervezetek, mint mondjuk gyermekmentőké, akik munkájukkal gyermekek ezreinek életét mentették már meg.

Nem az egyház ellen akarok én most itt beszélni – noha úgy hiszem, nem titok, mit gondolok erről -, de nem értettem sosem, hogy miért pont ők kapnak még több ingatlant és támogatást akkor, amikor irdatlan vagyonnal rendelkeznek már így is? Miért nem azokat támogatják ezek az emberek, akik valódi jót cselekszenek ebben a kegyetlen világban, és megpróbálnak változást hozni. Nem azt mondom, hogy az egyházban mindenki velejéig romlott, de maga az egyház úgy működik, mint egy maffiarendszer. Egyes kormányokkal összefonódnak, a hatalmat megosztják, a törvények rájuk lényegében nem vonatkoznak, és egy államot hoznak létre az államon belül. Megértek persze a híveket, hogy valamit adni szeretnének, de sose értettem, hogy miért nem olyanokat segítenek meg, akik erre rászolgálnak?

Somogyi Piroska döntése ugyan meglepő lehet, de úgy vélem, hogy az egyik legpozitívabb hír, amit az utóbbi időben olvastam, hiszen valódi trendet alapozhat meg ez a döntés. Nem arról beszélek most, hogy mindenki nekik ajándékozzon, hanem arról, hogy létezik egy sor olyan NGO, civil szervezet, vagy egyéb alapítvány, amely korlátozott pénzügyi háttérrel dolgozik azon, hogy a hátrányos helyzetű, vagy épp beteg embereken segítsen. Nekik van elsősorban szükségük az ilyen és ehhez hasonló felajánlásokra, nem a már egyébként is elképesztő vagyonnal rendelkező egyházaknak. A gyermekmentők még csak hasonló felajánlással sem találkoztak fennállásuk óta, tehát ennyire különleges helyzetről van most szó.

Pedig nem kellene, hogy különleges legyen, az lenne a legnagyszerűbb, ha az ilyen felajánlások hozzátartoznának egyes szervezetek munkájához, hiszen vannak sokan, akik nem tudnak másként köszönetet mondani a munkájukért. Ez az ország a hasonló posztok miatt válhat egyik percről a másikra egy jobb hellyé, hiszen végre nem csak a gyűlöletet, a vitát látjuk, hanem a pozitív dolgokat is, amelyekre időnként mindenkinek szüksége van. Elég rossz hírt olvasunk ahhoz naponta, hogy szinte már immunissá váljunk velük szemben, azonban akkor, amikor egy ilyen hír lát napvilágot, az ember szinte reflex-szerűen el tud mosolyodni. Ritkán látni ugyanis ennyire emberi, önzetlen döntést, mint amelyet Piroska meghozott.

A társadalom nem minden szelete rothadt még, nem minden ember gyűlölködő, önző, gerinctelen, még akkor sem, ha az embernek néha ez az érése is támadna. Nem kell még csak a politikát sem emlegetni, hiszen ennek a hírnek semmi köze sincs a politikához, ez egy emberi történet. Egy olyan történet, amelyre most mindannyiunknak szüksége volt, hiszen társadalmi mélyponton vagyunk épp, sokan pedig elvesztették minden reményüket a változásra. Sokan hittek abban, hogy képesek leszünk felnőni a demokráciához, és ’89 ígérete végre beteljesülhet. Nem így lett, ami miatt sokan végleg feladták, és borzasztóan megharagudtak saját embertársaikra. Reményvesztetté váltak, hiszen nem látják, hogy bármi is megváltozhat ebben az országban, ha ezt a társadalom nagy része egyszerűen nem is akarja. De nem minden ember ért egyet ezzel a viselkedéssel, a gerinctelenséggel, az embertelenséggel, az önzéssel. Vannak olyan emberek is ebben az országban, mint Somogyi Piroska, aki képes volt felismerni azt, hogy a gyermekmentők munkája mennyire fontos mindannyiunk számára.

Az ilyen történetekből kellene tanulnunk, és erre kellene építenünk. Mert nem minden magyar olyan, mint amilyennek leírnak bennünket. Itt is élnek becsületes, önzetlen, emberséges állampolgárok, csak lehet, hogy ők némák maradnak. De Piroska példája is mutatja, hogy bármennyire néma lehetett ő akár egész élete során, elég egyetlen önzetlen cselekedet ahhoz, hogy az egész ország róla beszéljen. Több Somogyi Piroskára lenne szüksége ennek az országnak, akkor talán nem lenne mindenki ennyire reményvesztett.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!