NEHAZUGGY

Miért azokat kell megint szívatni, akik működtetik, nem pedig széthordják ezt a banánköztársaságot?

Vogronics András | 2022. Május 27, Péntek | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sokszor nem értem a nagyember intézkedéseit, vétóit, unortodox és illiberális ámokfutását meg eszetlen dolgait, de a szerdai bejelentését már végképp nem. Ahogy az előző cikkemben írtam: szerda reggelre veszélyhelyzetre ébredtem. Ehhez képest a délutáni teendőim elvégzése után már extraprofitos különadókkal a fejemben tértem nyugovóra. Pontosabban: tértem volna, ha nem ezen kattogott volna a liberális, hazaáruló agyam. Mindazon, amit 2 percben belengetett, mint a dicsőség zászlaját, és amit aztán Nagy Márton és Gulyás Gergely volt szíves tovább fejtegetni a csütörtöki kormányinfón.

Hangsúlyozom, nem vagyok gazdasági szakember, bár a nagyobbik gyerekem elvégezte a közgáz mesterszakát, ennek ellenére sokszor tőlem kérdezget közgazdaságtani alapvetésekkel kapcsolatban, és nem azért mert ellógta az iskolát, hanem mert nem azt tanították nekik, amit szerintem kellett volna. Ezt onnan tudom, hogy volt szerencsém végighallgatni jó pár online órát a pandémia idején. Nem akarok belemenni a színvonalba, bár az is megérne egy misét.

Na szóval. Most az van, hogy bizonyos területeken állítólag extraprofit jelentkezett a háború miatt. Tényleg? Hol? Mert úgy tudom, hogy például a légitársaságok, telekommunikációs cégek magyarországi szolgáltatására semmilyen hatással nem volt a háború. Legfeljebb az előbbiek ingyen telefonokat osztogattak a menekülőknek, az utóbbiak pedig tudomásul vették, hogy a járatok egy részét kitiltották a keleti légtérből. Tehát ha valaki mondjuk Moszkvába akart eljutni, az csak kurva nagy kerülővel tudott menni, ezért fizetett többet. Mondjuk itt semmi extra nincs, csak megnövekedett a menetidő és az üzemanyagköltség. Gondolom, ha drágább volt egy út, ezért volt drágább. De mindegy is, ne akarjunk már logikát keresni ezekbe a handabandákba, és ne próbáljunk meg racionálisan gondolkodni, mert csak megfájdul a fejünk.

Ha mégis. A másik, amin a kolléga is értetlenkedett csütörtök reggel, az nem más, mint maga az extraprofit definíciója. Könyörgöm, a magyar gazdaság elméletileg piaci alapú gazdaság, ami azt jelenti, hogy verseny van. Már ahol. Ahol elvileg tisztességesek a feltételek. Ami továbbá azt is jelenti, hogy a szereplők versenyeznek a fogyasztók kegyeiért, jobbak akarnak lenni a konkurenciánál, miközben nyilvánvalóan meg is akarnak élni, tehát nem azért szolgáltatnak, mert ők valamiféle jótékonysági intézmény. Emellett munkahelyeket teremtenek, fejlesztenek, beruháznak, és ami a legfontosabb: adóznak, mint a katonatiszt. Ezért úgy gondolom, ha már mindenképpen meg akarjuk fejteni ennek a szónak a jelentését, mármint az extraprofitét, azt pont ott kell keresni, ahonnan a szél fújdogál: a doktorminiszterelnök úr kegyeiből élők között. Mert extraprofit ott jöhet létre, ahol nincs konkurencia és nincs verseny. Ahol emiatt a szolgáltató lényegében olyan árakkal operál, amilyenekkel nem szégyell. Magyarul, hogy a melós is megértse: tetszőlegesen vastagon foghat a ceruzája, mert ő egyedül tudja kiszolgálni a megrendelőt. Nincs mérlegelési lehetőség.

De vegyünk példákat. Extraprofitra szerintem az olyan szereplők tettek igen nagy volumenben szert az elmúlt nyomorúságos időszakban, mint például a lélegeztetőgép beszerzési bizniszben érdekelt fürkészek és portyázók, a túlárazott, kétes vakcinákat sokszorosan túlárazva beszerző szereplők, a teszteket a mai napig pénzért árusító, a nyakukon maradt szajrét csilliárdokért megsemmisítők, a maszkgyártó gépek beszerzői és eltüntetői, és általában az állami közbeszerzéseken egyedül induló, így tetszőleges árakkal dolgozó és zsíros profitot zsebre tevő olyan nagyjaink, mint Szíjj, Garancsi, Mészáros és társaik. Ők azok, akik azt a pénzt dézsmálják, amit tőlünk beszednek adók formájában, amit egy idő után osztalékként szétosztanak maguk között, majd luxusjachtokat és szállodákat vesznek belőlük. De ide tartoznak azok a cseles alapítványok is, amelyek arról híresek, hogy az oda bekerülő adóforintok azonnal elveszítik közpénz jellegüket.

Nos, ezen tények ismeretében nem igazán értem, miért olyanoknak kell megfizetni az ellopott pénzek milliárdjait, amelyeket nem ők, hanem a felgyűrt ingujjú klientúrája tett zsebre? Nem értem, miért azokat kell megint szívatni, akik működtetik, nem pedig széthordják ezt a banánköztársaságot? Miért azokon kell megint stoplis cipővel végigmászni, akik adnak és nem elvesznek? Miért kell beleavatkozni a piaci folyamatokba, és baromságokat beszélni, amelyektől a forint nem tudom hányadjára esik hanyatt a tőzsdén? Értem, hogy ezen meg a Matolcsy-féle MNB gazdagodik, de könyörgöm, a pénisz másik végén mi állunk, a nép. Holott lenne ám egy igen egyszerű módja annak, hogy ne szívjuk ennyire tüdőre a háború hatásait (bár eddig úgy volt, hogy kimaradunk belőle, és mi nem fizetjük meg a háború árát), az pedig nem is annyira bonyolult, ahogy az adócsökkentés kormánya előadja. Biztos dereng még valami arról, hogy tagjai vagyunk egy olyan közösségnek, amely rendeltetésénél fogva támogatna minket, csak be kéne tartani a közös játékszabályokat, amelyek igen egyszerűek: ne lopj, és tartsd tiszteletben mások jogait. Azt hiszem, valami ilyesmi van a Tízparancsolatban is, tehát egy igazi keresztény vezetőnek ez nem kéne, hogy gondot okozzon, egyenesen a javára válhatna, ha betartaná. De ő csak azért se. Mert neki ne mondja már meg az, akitől kapja, hogy ő azzal a pénzzel mint csináljon.

Na itt van a kutyuli elásva, elvtársak. És ez csak rosszabb lesz, gondoltam szólok, nehogy valakit meglepetésként érjen majd. A szarlavina most indult el szépen, komótosan a szemellenzővel közlekedő, Orbánt istenítő néptömegek nyaka felé. Mert ennek van egy ilyen tulajdonsága, hogy nem csak azoknak a nyakába és arcába ömlik, akik ezt látják, mondják, üvöltve jelzik már elég régóta. Úgyhogy öveket bekapcsolni, jön a tűkanyarok, kanyarban előzések és az autópályára szemből felmenések negyedik felvonása. Csak éljük túl!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!