NEHAZUGGY

Hát nem megint bevágta a durcát?

Molnár Bálint | 2022. Május 25, Szerda | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ennél viccesebbet rég nem alakított a doktor úr, illetve azt hiszem, egyetlen esetben lehetett volna még ennél is viccesebb: ha szamizdat formájában adta volna elő a durcás hülyegyerek és az agresszív kismalac kombóját, miszerint ő akkor nem hajlandó az orosz olaj uniós embargójáról tárgyalni a jövő héten esedékes EU-csúcson. Az Európai Tanács elnökének, Charles Michelnek, címzett eposzában azt írta, ha az EU nem részletezi, Magyarország milyen anyagi támogatásra számíthat az orosz olajtól való függetlenedéshez, akkor ő, vagyis mimagyarok nem tudjuk támogatni a szankciót.

Konszenzus híján kontraproduktív lenne vezetői szinten tárgyalni a szankciós csomagról. Az csak a belső megosztottságunkat domborítaná ki anélkül, hogy reális esélyt kínálna a nézeteltéréseink feloldására. Ezért azt javaslom, ne vegyük napirendre ezt a témát a következő Európai Tanács-ülésen

– ezt írta Orbán az ő levelében (via), és mint eddig is annyiszor, ha nem a hisztérikus röhögés jött volna rám, akkor még most is sírnÁk azon, hogy az Európai Unió évtizedes visszatekintésben legnagyobb vétóbajnoka, aki a szeme rebbenése nélkül feküdt keresztbe egy rakás közös uniós állásfoglalásnak, és soha egy büdös pillanatra nem zavarta az Európai Unió belső megosztottsága, most e fedősztori mögé bújva rinyál és tartja a markát. Merthogy Putyin leghűségesebb és egyetlen uniós csatlósát nem nyugtatta meg az Európai Bizottság fosszilis tüzelők 2027-re tervezett teljes elengedését szolgáló REpoweEU új energetikai csomagja, nem látja benne a lóvét, csak az atombombát. Márpedig ahhoz, hogy ~~kimásszon Vlagyimirovics hátsó feléből~~ át tudjuk állítani az olajfinomítókat és új csővezetékeket építsünk, bizony kellene a zseton. Annál is inkább, mert ugyan az EU 2 milliárd eurót folyósít a közép-európai országoknak a helyreállítási alapon keresztül, ám Magyarország helyreállítási tervét az Orbán-rezsim korruptságára és jogállamot pusztító ügyködésére való tekintettel még mindig nem tudták elfogadni.

Egyszerre vicces és végtelenül kínos. Annál is jóval kínosabb, mint hogy a parlamenti esküdözéssel egybekötött alaptörvény-fércmű elfogadás után üstöllést életbe léptette a háborús veszélyhelyzetet. Eddig is tudtuk, hogy a pénzen kívül lófasz se érdekli ezt a derék európai kultúrembert, számára az Európai Unió, az európaiság semmi másról nem szól, mint a pénzről. Azt nem mondom, hogy ez a levél alakú sunyi iromány beismerő vallomása annak, hogy melyik kapura játszik, mert beismerő vallomásokkal tele a padlás. A lényeg ugyanaz: minden európai küllők közé dugott bottal, minden hisztérikus levéllel, felszólítással, rinyálással és ellenállással Moszkvát támogatja, a nyugati szövetségi rendszert gyengíti. Ameddig Rogán rám nem szabadul a titkosszolgálataival, újra leírom: az olajembargó vétójának semmi köze az ország gazdasági érdekeihez, annak Putyin érdekeihez van köze.

Ez a kínos levélke különösen azért kínos, mert lényegében akkor íródott, amikor a német alkancellár azt nyilatkozta, Németország hajlandó lenne támogatni, hogy az Európai Unió tagországai Magyarország nélkül vezessenek be embargót az orosz kőolajra. Azt is mondta, az Európai Unió „napokon belül” egyetértésre jut az orosz olaj embargójáról. A gyengébbek és az Orbánokból és Szijjártókból álló ütésálló, belevaló kormány kedvéért: ők is tudják, hogy az embargó nem automatikusan gyengíti meg a Kremlt. Viszont. Habeck azzal érvelt, hogy ha az Európai Bizottság elnöke azt mondja, hogy Magyarország nélkül lesz embargó, akkor az egy járható út, amelyet ő támogatna. Robert Habeck ezzel már a második német politikus, aki felvetette ezt az opciót. Korábban Katarina Barley, az Európai Parlament alelnöke szintén amellett állt ki, hogy a többi 26 tagállamnak most már Magyarország nélkül is olajembargót kellene kezdeményeznie. Barley szerint ez „egyáltalán nem lenne optimális”, Orbánt azonban csak sok pénzzel lehetne rávenni arra, hogy beleegyezzen egy olajembargóba, és ezt a pénzt aztán Orbán urambátyám-rendszerében osztanák szét.

Tehát most, hogy már nyíltan arról beszélnek az EU-ban, hogy le kell szarni Orbánt, ha másképp nem megy, nélküle kell az olajembargót elfogadni, és nem szabad engedni a zsarolásának, őfényessége bevágta a durcát. Ő nem hajlandó tárgyalni, és ezért egyáltalán ne is tárgyaljanak a többiek se a kérdésről. Ha ő nem akarja, akkor a többi 26 se akarja, majd ő megmondja, hogy mit, mikor és milyen feltételek mellett. Láttunk már ilyet, akkor is pont így durcázott, amikor felmerült az Európai Néppártból való kirúgása. Hát jó. Akkor csak így tovább. Végül is állítólag 3 millió mimagyar erre szavazott. Blokkoljanak mindent, szívassanak további 26 tagállamot, mutassák meg, mire képes a sajátos magyar észjárás. Arról még véletlenül se essék szó, hogy a MOL évi csilliárdos nyereségéből bőven futná a véres orosz olajról való leválásra, nehogy már a monopolhelyzetben lévő NER-oligarchia extraprofitja sérüljön. Kell a bűnös az ezer forintos ársapkátlan benzinhez, a sokszámjegyű inflációhoz, a pedagógusok szopatásához, akiknek Brüsszel miatt nincs béremelés.

Mindeközben az uniós karaván halad, számos európai ország, ahol nincs évi ezermilliárdokból fenntartott szemfényvesztő rezsicsökkentés, megoldották-megoldják a függetlenedést. Igen, közpénzbe kerül(t), de ők nem is hazudták a polgáraiknak, hogy mindenki mással ellentétben ők egyedül kimaradnak a háborúból is és annak következményeiből is. Ők nem pazaroltak egy évtizedet arra, hogy stadiont építsenek minden nagyobb kert végébe, kormányzás helyett nem propagandával akarták legyőzni a saját maguk által kitalált ellenségeket, és nem is az óvodásokra rontó buzipropagandával való riogatás volt a kormány legfőbb politikája Moszkva körbelefetyelése mellett. És miután mások belerakták a munkát, a saját adófizetőik pénzét és áldozatokat hoztak/hoznak, mert tudják, hogy minden háborúnak ára van, valószínűleg nincs kedvük kifizetni az Orbán-kormány elmúlt tíz éves elcseszett energiapolitikájának árát is.

Ezzel az idétlen levéllel legalább tisztult még egy kicsit a kép. Amikor valaki, aki nem teljesen hülye, nem hajlandó tárgyalni, akkor pontosan tudja, hogy az álláspontja védhetetlen, egy racionális vitában alulmaradna, ezért inkább elmenekül. Nem tudom, hogy a szakirodalom minek hívja az ilyen embert, viszont. Miután ez az ember a saját szemétdombján a saját legnagyobb meglepetésére megint teljhatalommal uralkodhat, legyőzte az ellent, és jó ideig nem bukhat meg, Európában kénytelen fullba nyomni a kretént és háborúzni. Be is tolta az all in-t: ha megkapja a pénzt, akkor talán nem vétózik, ha nem, akkor napirendre se vegyék az embargó ügyét. A tisztuló kép azt mutatja, amit eddig: mintha ezeket a lépéseit, leveleit, ezeket az európai forgalommal szemben, padlógázzal száguldó döntéseit Moszkvából diktálnák, mintha nem egyszerűen csak a szokásos zsarolási potenciálját hozná, hanem nagyon is kényszerpályán mozog. Holott mindenképpen az lenne az érdeke, hogy megegyezzen az EU-val, de annak rohadtul nem ez a módja. A hosszútávú gazdasági racionalitások tagadása a rövidtávú populista, Moszkva-csatlós önérdekért, nem az ország érdeke, de nem is az EU érdeke.

Éppen ezért be kellene fejezni az időhúzást, udvariaskodást, levelekre válaszolást, kifogáskeresést. Teljesen világos, hogy Orbán zsaroló politikája nem kis részben annak tudható be, hogy mindenféle értelemben Moszkva zsebében van. Kizárólag ennek tudatában kellene viszonyulni hozzá. Nem jövő héten, nem hónapok múlva, hanem most, ha már tegnapelőtt nem sikerült. Minden ellenkező előjelű propagandával szemben itt nem két másik ország sorsa a tét, hanem a jövőnk. Az Európai Unió és benne Magyarország jövője.

Címlap: Orbán videókonferencia keretében tárgyal Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével a május 30-31-i rendkívüli uniós csúcs előkészítéseként a Karmelita kolostorban 2022. május 23-án. (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!