NEHAZUGGY

A háború áldozatai

Lázár Gergő | 2022. Május 23, Hétfő | 19:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kijevben a mai napon elítélték az első olyan orosz katonát, akit háborús bűnök elkövetése miatt állítottak bíróság elé. A 21 éves katona felsőbb utasításra – amelyet kétszer megtagadott – lőtt agyon egy idős, kerékpározó férfit. Az ítélet életfogytiglani börtönbüntetés, ami azt jelenti, hogy élete hátralevő részét rácsok mögött fogja tölteni, ha másként nem dönt valaki idővel az ügyében. Sokan felháborodtak a döntésen, mondván, még egy gyerekről van szó, ráadásul kétszer megtagadta a parancsot, de azért érdemes belegondolni az áldozat hozzátartozóinak helyzetébe is, akik azért veszítették el szerettüket, mert a megszálló oroszok úgy gondolták, ők bármit megtehetnek az országban.

Pár napos villámháborúra készültek fel, amelyet úgy gondoltak, hogy simán megnyerhetnek. Ehhez képest itt vagyunk hónapokkal a háború megindulását követően, az oroszok már több, mint 20 000 katonát veszítettek el, megtizedelődött a katonai erejük, és olyan szankciókkal sújtotta őket a világ legtöbb országa, amely két vállra fektette a gazdaságukat. Putyin terve nagyon nem vált be, és most kénytelen a népe megfizetni ennek az árát. Noha kétlem, hogy őt ez túlzottan felzaklatná, nem is beszélve arról, hogy vélhetően halálos betegsége miatt minden mindegy alapon vágott bele ebbe az egészbe, de oroszok millióinak sorsát változtatta meg, nem is beszélve az ukránokról, akik életét örökre felbolygatta.

Ukrajna már soha nem lesz olyan, mint annak idején volt. Egy hatalmas háborús seb fog éktelenkedni rajta évtizedekig, ha nem századokig, és évekre lesz szükség ahhoz, hogy az alapvető dolgok visszatérjenek a normális kerékvágásba. Elég megnézni Boszniát, amely 30 évvel a háborút követően is igen rossz állapotban van. Nyilván lévén, hogy az imént említett katona az első háborús bűnös, akit elítéltek, a döntésnek szimbolikus jelentősége is van, ezért teljességgel érthető, hogy miért életfogytiglant kapott a fiatal férfi. Sokak szerint ez hibás ítélet volt – amelyet egyfelől megértek -, de ha az ukrán fél helyzetét átgondoljuk, akkor azért megérthető, hogy miért is ez a döntés született. Lehet sajnálni a 21 éves, lényegében még gyermek katonát, de ennek az ítéletnek elrettentő ereje lehet.

A parancsra tettem ebben az esetben sem működik, mivel azt a parancsot vissza kell utasítani, amely háborús bűnök elkövetésére utasít valakit. Megértem persze a katona helyzetét is, aki kétszer megtagadta ezt, majd harmadszorra engedelmeskedett. Ki tudja, hogy felettese fegyvert szorított-e a fejéhez a harmadik alkalommal, vagy sem. Ez persze a lelőtt férfi helyzetén nem változtat, mint ahogy a családja számára sem válik elfogadhatóbbá a gyilkosság. Ebben a háborúban a legtöbben áldozatok, mint ahogy ez egyébként általánosságban is igaz. Ezek a fiatal, tapasztalatlan katonák csak eszközei a hatalomnak, őket nem érdekli, hogy mi lesz velük, értük felelősséget nem vállalnak.

Nehéz persze szembeszállni a hatalommal és dezertálni, hiszen még ha becsülendő döntés is egy katona részéről, könnyen hadbíróság elé kerülhet hazájában, vagy akár az életével is fizethet. Érthető tehát a bíróság álláspontja, mint ahogy az is, hogy sokak szerint ez a büntetés túlságosan súlyos, de sajnos valódi választása itt senkinek sem volt. Két áldozata van a történetnek, az agyonlőtt, ártatlan civil és a katona, akit vélhetően a gyilkosságra rákényszerítették. Persze könnyebb lenne egyszerűen azt mondani, hogy egy mocskos háborús bűnösről van itt szó, nem számít a kora és nem szabad elfelejteni, hogy mit tett, de ha ezt tennénk, akkor úgy hiszem, hogy megpróbálnánk leegyszerűsíteni, egy komplex kérdést.

A valódi bűnösök azok a katonai vezetők, akik ilyen szituációkba kényszerítik a saját katonáikat. Átverik, és lényegében a halálba küldik őket. Ez a legtöbb háborúra igaz, hiszen ritka az, amikor az ott szolgálók nagy többsége egyetért a kiadott parancsokkal, és a helyzettel tisztában van. Az orosz nép – véleményem szerint – soha nem értett egyet Putyin döntésével, de mivel fogalmuk sincs arról, hogy mi történik Ukrajnában, és még ha van is fogalmuk róla, a propaganda azt hiteti el velük, hogy ők csak a saját hazájukat védik meg, ezért nehéz lenne felmérni az átlag orosz polgár véleményét. De az is jól mutatja a háború támogatottságát, hogy sokan egyszerűen megtagadták a katonai szolgálatot, mivel a hadbavonulás nem kötelező, hiszen hivatalosan nem áll háborúban Oroszország senkivel sem. Ha olyannyira egyetértenének az oroszok Putyinnal, akkor azért máshogy nézne ki a dolog.

A frissen elítélt fiatal katona csak egy a sok jövőbeni elítélt közül. Ő sem ártatlan az eset elkövetésében, de remélhetőleg a következőkben olyanokat fognak bíróság elé állítani, akik döntéshozók, vagy akik önként és örömmel gyilkoltak. Ne higgyük azt, hogy minden katona megbánta a tettét, csak azért, mert a fenti eset kirívó. Lehet tehát, hogy a 21 éves katona is áldozat volt a történetben, de ez még nem teszi meg nem történtté a gyilkosságot.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!