NEHAZUGGY

Bizonyítsátok be, hogy én voltam! Látta valaki? Nem! Akkor meg?

Vogronics András | 2022. Május 22, Vasárnap | 10:31

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A szemem olyannyira kikerekedett, hogy majdnem kiesett a helyéről, amikor a 12 pontot olvastam a magyar ikertestvértől, akinek a másik fele a tengeren túlról nyomja ugyanazt a kretén, szélsőjobbos narratívát, amit emez itthon adott elő. A lényeg az lett volna, hogy amazok a nagy víz túloldaláról eljöjjenek ide, és itt egy igazi nemzetközi szélsőjobbos nacionalista bulit nyomjanak le, de valamiért ez elmaradt. Helyette virtuálisan jelentkeztek be a nehézsúlyú vagy legalábbis annak tartott amerikai beszélő fejek.

Mindenesetre a mi felcsúti Jockey Ewingunk előadta magát, ahogy szokta, és elmondta a receptet, hogy miként terrorizálja ő a kétharmadával visszaélve a magyar lakosságot. Ezen belül is kiemelt figyelmet szentelve azoknak, akik nincsenek hanyatt esve ettől a fasisztoid tempótól. Persze a mazochista siserahadnak ez kimondottan tetszik, sőt élvezik azt, hogy ők most papíron is már bizonyíthatóan hárommillió hatvanezren vannak, vagyis jóval többen, mint azok, akik nem ennek a közveszélyes politikának tapsikolnak reggeltől estig. Illetve annak, aki eme Európán belüli Észak-Korea-típusú flash-nek a szellemi atyja. Akihez hasonló szuverén, autonóm küldetéstudat 2000 évente legfeljebb egyszer születik.

Na szóval, ők akkor is többen voltak, amikor kevesebben voltak, de most pláne, pedig még mindig nincsenek annyian, mint akik vagy leszarják, vagy a jó büdös picsába kívánják ezt az egész rablóbandát és az egész korrupciós gépezetet, amelyik hatalomban tartja őket. Mindegy is. Minden a matekon múlik. És minél jobban és gyorsabban fejlődik a világ körülöttünk, ez a piciny ország azzal arányosan hülyül elfelé a nagy átlaghoz képest, és száguld vissza fénysebességgel a múltba. Ez van. Laposföld, gyíkemberek és a fehér nyúl. Aki ott ugrál az USA-ban keresztül-kasul, és várja, hogy Alíz mikor szív bele megint egy jointba. Tényleg. Legalább legalizálnák itthon a füvet, akkor többen szarnának bele az egészbe és lazulnának el a kannabisz jótékony hatásától, mint Orbán kiábrándító és letargikus előadásaitól, amelyekkel egyszerűen nem bír leállni, mert csak.

De nekünk ez jutott, mi ezt szakítottuk, úgyhogy szagoljuk, és ne siránkozzunk itt az avas szalonna oldalán. Se. Főleg ne én meg a kollegák. Akik egyre mélyebbről próbálunk felfelé kiabálni. A sötét verem aljáról, amibe 12 éve rugdostak bele minket. Még mindig nem adtuk fel, valami megmagyarázhatatlan okból bízunk a józan ész diadalában, és legalábbis én valahol még mindig várom a csodát. Hátha. Végül is a remény hal meg utoljára.

Visszakanyarodva a 12 pontra, ami nem az a 12 pont, amit 1848-ban kívánt a magyar nemzet, és nem az a magyar nemzet kívánta, amelyik napjainkban a pártközpont és Orbán szócsöve, hanem úgy nagy általánosságban az elégedetlen nép. Sőt, nem is az a 12 pont, amit tuti mind a százharmincakárhány bátor annak idején elmondott, amikor a nyakukba kötötték a vörös nyakkendőt, és felavatták őket a kommunista ifjúsági tömörülés alapszervezetébe, az úttörőkébe (visszafogott tisztelet a kivételeknek, akikre életkoruknál fogva ez nem érvényes). Ez a 12 pont nyilván nem másnak a fejéből pattant ki, mint a mi legkonzervatívabb és legnemzetibb, legkeresztényebb miniszterelnökünkéből, aki végül is pontokba szedte az unortodox és illiberális autokrácia működésének lényegét – ha úgy tetszik, kézikönyvét -, és annak szakszerű használatát a gyakorlatban.

Kivételesen van egyetlen egyetlen dolog van, amivel mélyen egyet tudok érteni a sok idétlen és abszurd fantazmagóriája közül: az olvasás. (ezúton is tisztelettel ajánlanám mindenki figyelmébe a Disztópiát, LOL). Ezt leszámítva, ha csak az első pontot nézem – a saját szabályaink szerint kell játszani -, már az is önmagában túlmegy mindenen, ahogy ezt sajnos megszoktuk tőle. Játékszabályok nála maximum azért vannak, hogy felrúgja őket, nem azért, hogy azok szerint létezzen. Ezt csinálja nap mint nap, a bel- és a külpolitikában egyaránt, elég csak a játéktáblára nézni, és rögtön látható az eredmény. Látom magam előtt a kis Viktorkát, ahogy Gazdálkodj Okosan-t játszik. Amikor dob egyet, nem előre, hanem hátrafelé kezd el lépkedni a narancsszínű bábujával. Viktor, rossz irányba mész! Ez nem szabályos! Tényleg? Nem baj, szarok rá, én erre megyek, és annyit lépek, ahányat akarok. Aztán amíg a gyerekek kimennek uzsonnázni, addig Viktorka lenyúlja mindegyiknek az összegyűjtött és megtakarított játékpénzét. Majd amikor visszajönnek és keresik a pénzüket, és megkérdezik tőle, hogy miért vette el, akkor letagadja az egészet. Bizonyítsátok be, hogy én voltam! Látta valaki? Nem! Akkor meg?

Valahogy így. Nem tud veszíteni. Ami mondjuk egy egészséges versenyben szerintem még erény is lehetne, de hogy valaki minden aljas és gusztustalan eszközt bevessen, mindenkin átgázoljon, csak azért, hogy mindig ő nyerjen, az azért nagyon beteg. Amellett, hogy inkorrekt és sportszerűtlen, még hülyének is néz mindenkit maga körül, eljátszva, hogy egyedül ő a helikopter. Jobb híján, de még mindig kultúremberi jóindulattal ajánlanám figyelmébe a márciusi ifjak 12 pontját átolvasásra és merengés tárgyává tételre. Hátha feldereng valami abból az időből, amikor még lelkes, fiatal demokrataként küzdött a kommunista-szocialista rendszer megdöntéséért. Akkor talán még hitt valamiben, amiben rajta kívül oly sokan, akik vágyták a változást és a szabadságot, a hosszú szovjet megszállás béklyójától való megszabadulást. Vajon mit szól saját magához, ha látja azt, amit mi? Vajon érti-e még egyáltalán, mi a problémánk? Vajon mindig ilyen volt?

Szerintem igen. Attól tartok, hogy igen. Mint ahogy nagyon sokan, akik már akkor ismerték, és tudták, milyen is valójában, és óva intették a világot attól, hogy mi lesz, ha egyszer úgy igazán hatalomra kerül. Hát minden jel arra mutat, hogy az óva intés nem jött be. Ezért aztán legfeljebb abban lehet bízni, hogy számára ez a csúcs, ennél feljebb már nincs, csak lejjebb. Mert ha ez az ideológia, amit most képvisel, nagyobb teret kap, akkor tényleg jaj Európának, és kis túlzással az egész világnak. Ez tényleg egy mini Putyin, egy zsebdiktátor, aki ha úgy adódna, szerintem simán élne a lehetőséggel.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!