NEHAZUGGY

Kuss lesz, rend és fegyelem. A feudalizmus nagyobb dicsőségére

Molnár Bálint | 2022. Május 21, Szombat | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem tudom, érdemes-e cifrázni, én nem fogom. A lényeg: a fideszes országgyűlés törvényalkotási bizottsága „a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő szabályozási kérdésekről” szóló törvényjavaslathoz hozzácsapta kismillió más mellett azt a remek módosító ötletét is, amellyel lényegében véglegesítik a februárban már előrelátóan kormányrendeletbe foglalt korlátozásokat (igen, akkor még meg kellett nyerni a választást, ezek meg politikai akcióztak, polgárilag engedetlenkedtek és a drága jó kormányt támadták), miszerint ezután valóban nem lehet törvényesen sztrájkolni az iskolákban. A mesterterv: törvénybe iktatják, hogy a pedagógusok ne sztrájkolhassanak.

Vagyis bár a sztrájk hivatalosan alapjog még Orbán Magyarországán is, miután Pintér belügyminiszterhez került a közoktatás felügyelete, és mivel Pintér belügyminiszter nem fogadja el a polgári engedetlenséget, ~~mert csak~~ mert ő azt fegyelmi kérdésnek tartja, nem utolsó sorban miután a Fidesz újra brutális kétharmaddal kormányozhat, úgy döntöttek, hogy nem szaroznak. Lazán beleírják a törvénybe, hogy Magyarországon a sztrájk, mint törvényes érdekképviseleti eszköz, megszűnik létezni a tanarak számára. Magyarázat, indoklás, arcba röhögés: a nertársak a köznevelés „zavartalan működésére” és a gyerekek alapfércelvény szerinti „védett alapjogaira” hivatkozva teszik a jót.

Véletlenül sem fogok megsértődni a tanárok helyett/nevében, különös tekintettel arra – és egyáltalán nem cinizmusnak szánom, de azt hiszem, mégiscsak ki kell mondani -, hogy egy jelentős részük bizony erre szavazott április 3-án. Ez már előre kódolva volt abba, hogy hány százalékuknak volt egyáltalán bátorsága saját magáért, a diákjaiért kiállni a választás előtti hónapokban. Nem fogok helyettük megsértődni, mert úgy tűnik, az elsöprő többségüknek ez így tökéletesen megfelel. Hogy nem fizetik meg a munkájukat, hogy adminisztratív, értelmetlen baromságokkal keserítik az életüket, hogy megbecsülés helyett rágalmazzák, megalázzák, kikosarazzák őket, hogy minden pillanatban biztosítják őket arról, hogy a szavuk semmit nem számít, ha a szakmájukról, a megélhetésükről, az érdekvédelmükről van szó. Újra és újra és újra hagyják magukat átverni, beérik kevesebbel, sőt, a rezsimmel szimpatizálók talán egyenesen élvezik is.

Legyünk azonban méltányosak és igazságosak: semmi alapunk nincs a pedagógusokra mutogatni és számon kérni rajtuk, hogy nem lépnek fel egységesen, nem állnak ki magukért, hiszen a társadalom egyéb csoportjai sem állnak ki magukért. Ha jobban belegondolunk, nincs is társadalom, amely egységesen kiállna magáért. Ha mondjuk azt látja, hogy bármely szegmensét éppen elkussoltatják, fenyegetik, a jogait és az alapjogait tiporják. Ez pedig a Fidesznek nemhogy megfelel így, de ezen dolgoznak fennállásuk óta: a lehajtott fejű társadalom szétverésén. Ez jelenti a NER bázisát és kvintesszenciáját: a meghunyászkodó alattvaló. Akinek a sorsát a koszos körmű, megszállott, alufóliasisakos doktorprofesszor után a nagyvezér egy milliárdos, korrupt, bűnözőgyanús rendőrre bízta, mert ha cinizmusról van szó, nem ismeri a tréfát. A rendőr pedig a rendpárti megtorlásban hisz, és majd most elkussoltat mindenkit, aki nem hajlandó penetráns körülmények között és feltételek mellett éhbérért gürizni, és esetleg szóvá akarná tenni, hogy ő nem így képzelte a rendet. Hogy szerinte nem lehajtott fejű, meghunyászkodó, fásult, megalázott alattvalóknak kellene elvenniük a felnövekvő generáció kedvét a gondolkodástól, hogy ők is lehajtott fejű, meghunyászkodó, fásult alattvalókként építsék majd tovább a feudalizmust.

Magától értetődőnek tűnik, hogy ha már sztrájkolni sem lehet, akkor nem maradt más lehetőség: tömegesen kell felmondani, mert amennyit szétszívatott tanárként keresni lehet, azt szinte bárhol máshol meg lehet keresni. Rögtön más lenne a tárgyalási pozíciója a korrupt rendőrkormánnyal szemben a tanároknak – már feltéve, hogy még Orbán Magyarországán is mindig szükség van, volt, lesz pedagógusokra -, ha mondjuk 20-30-50 százalékuk kiesne a rendszerből. Magától értetődőnek tűnik, hogy nem lehet a gyermek alapfércelvény szerinti jogaira, pláne a köznevelés zavartalan működésére hivatkozva tudomásul venni a megaláztatást, és kifogásokat keresni a nemcselekvésre, amikor már most is sok helyen a tornatanár tartja az összevont fizika és kémia órát. Csakhogy ez nem magától értetődő. Ezért míg a Magyarországról mélyen lenézett, hanyatlónak csúfolt Nyugaton egy akárcsak hasonló törvénymódosítás ötlete is lángba borítana országokat, itt az effajta jogászkodó elnyomás reneszánszát éli. Miközben a kereszténykonzervatívjobboldal budapesti konferenciáján a dúlt keblű felszólalóknak egy emberként gurult el a gyógyszerük azon, hogy Brüsszel véleménydiktatúrát épít, itt lényegében törvényben tiltják meg, hogy a pedagógusok egyáltalán hangot adhassanak a véleményüknek, a problémáiknak, a keserveiknek. És ha a pedagógusokkal meg lehet csinálni, akkor bárkivel meg lehet csinálni.

Magától értetődőnek tűnik, hogy ha meghatározatlan időre az összes tanár, tűzoltó, ápoló, és bárki, akit az elmúlt 12 évben éppen cseszegettek, szívattak, semmibe vettek és megaláztak, kiállt volna magáért, ha nem kereste volna a kifogásokat és nem végezte volna elgyötörten, de elhivatottságból a munkáját, miközben a fideszes állam ívesen szart a kötelezettségeire, ez a rezsim már megbukott volna. Nem így történt, ez egyáltalán nem magától értetődő. A magyar társadalom jelentős része kifejezetten boldog attól, ha a szarnál valamivel jobban él, és mindenki más számára is ezt a rossz kompromisszumokat tartja kívánatosnak. Mert nem olyan rossz ez, mintha kétszer ilyen rossz lenne, mert hova menjen az ember már ebben a korban, minek hőbörögjön, úgysincs semmi értelme, hát hiszen látható, hogy semmi értelme nem volt sztrájkolni. Az elmúlt évek fékezett habzású botrányai sem vezettek sehova, tanárok, egészségügyi dolgozók, állami alkalmazottak, közmunkások, nyugdíjasok tömött sorokban szavaztak a Fideszre. Úgyhogy már csak jobb lehet, de ha mégse, akkor hátha nem lesz rosszabb. És ha majd félanalfabéta jobbágyok szedik a gyapotot a tekintetes urak ültetvényein, akkor úgy lesz jól. Hogy a pályakezdő kolléga az albérletét sem tudja kifizetni a pályakezdő fizetéséből, az legyen az ő baja.

Pedig az igazi szívatás még csak most kezdődik a nemzet napszámosai számára. Nemcsak ama 20% számára, aki a választás előtt volt annyira bátor, hogy kiálljon magáért, az alapjogaiért, akinek még Kásler röhögött az arcába a koszos körmeivel. Midőn megköszönte azoknak, akik nem sztrájkoltak és nem engedetlenkedtek, amikor kormányellenes kampányakcióval vádolta az engedetleneket, vagy amikor álságos módon a háborús helyzetre hivatkozott, mondván, hogy most békére és nyugalomra van szükség az iskolákban, nem pedig hőbörgésre. Azok számára is cudar idők jönnek, akiknek pont jól van minden úgy, ahogy van. Nemhogy béremelés nem lesz, de semmi nem lesz. Kuss lesz, rend és fegyelem. A feudalizmus nagyobb dicsőségére.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!