NEHAZUGGY

Eddig valahogy úgy sikerült az országépítés, hogy mi fizettük a költségeket (alkotmányos költséget is), aztán nézhettük, ahogy a pereputty – természetesen nem a miénk, mindig valaki másé – becuccol

Swan Edgar | 2022. Május 20, Péntek | 8:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! Mint egy falat kenyér, annyira kellett már ennek az országnak a CPAC nevű fórum. Végre a kormánypárt és külön Orbán Viktor elmesélheti, mitől olyan hihetetlenül, fantasztikusan, zseniálisan sikeres a szélsőjobbos konzerv. Az egyáltalán nem számít, hogy a baromi sikerek ellenére hovatovább népünk bölcs vezére egyedül marad az Európai Unióban, mert más országokban valamiért nem vevők a népek erre a kajára. 12 pontja van a siker receptjének, mindegyikről érdemes megemlékezni, de én nyomban leragadtam az első pontnál, ami így hangzik:

a magyar recept első pontja, hogy „a saját szabályaink szerint kell játszani, győzni csak úgy lehet, ha nem fogadjuk el a mások által kínált megoldásokat és utat”; aki az ellenfelei szabályai szerint játszik, veszíteni fog. (MTI)

Azt már eddig is tudtuk, hogy a meccs addig tart, ameddig nem győzünk (mármint Orbán győz, természetesen), az sem újdonság, hogy a vezér menet közben írja a szabályokat, de eddig ebben a formában még nem mondta ki. Egyrészt sokat elárul, hogy játékról beszél, de neki ott nem partnerei, játékostársai vannak, hanem ellenfelei. Mindjárt ezután az ütött szöget a fejembe (majd adandó alkalommal akasztok rá valami szépet, mondjuk egy pár gumicsizmát), hogy én eddig úgy tudtam, a játékoknak általában olyan szabályai vannak, melyek minden résztvevőre ugyanúgy vonatkoznak. Akár sport, akár társasjáték, soha nem a versenyzők, és nem is a játékosok írják menet közben a szabályokat, hanem eleve ismerik és elfogadják azokat. Úgy azért baromira nehéz akár focizni, akár sakkozni, akár Monopolyzni, hogy a másik fél hirtelen bejelenti, ő tulajdonképpen célba lő, és elő is rántja a puskát. Nem teljesen véletlen, ha az ilyen figura végül egyedül marad – tényleg, milyen jól bejött a néppárti nemkirúgás után meghirdetett új, jobboldali pártcsalád is. És akkor a V4-ről még nem is beszéltünk -, bár Orbán esetében az is majdnem mindegy. Elég, ha Rogán csapata kihirdeti a győztest.

Lázár János – most, hogy megint miniszter lesz – nyolc év alatt utol akarja érni a fejlettebb uniós tagállamokat (ami önmagában nem lesz annyira nehéz, mivel talán már csak Bulgária van mögöttünk, tehát bőven van kit utolérni), például Ausztriát. Na, ezt nem kimondottan értem. Miért akarja ő Ausztriát utolérni, amikor ott évekkel ezelőtt is dögvész és pusztulat volt, a migránsok elözönlötték az országot, még olyan bennszülöttet sem sikerült találnia Lázárnak, aki németül beszélt volna. Direkt rettegni járt oda, most meg utol akarja érni őket? Nem is értem. Azt is mondta ő, hogy életcélja, Magyarország legyen Európa legjobb helye. Mert most nem az? Eddig úgy tudtam, éppen Lázár főnöke és annak dalárdája hirdette ki. Köztünk szólva nagyszerű választás Lázár János az építési és beruházási miniszteri posztra (ami eddig nem is volt, de most lett), mert ha be tudja vezetni azt a fantasztikus technikát, amivel például az ő birtokán váratlanul ott termett a semmiből egy vadászkastély, és nekünk az a beruházás nem kerül egy fillérünkbe sem, de élvezhetjük az előnyeit, akár még tulajdonrészt is kapunk ajiba, akkor nagyon remek lesz. Mert eddig valahogy úgy sikerült az országépítés, hogy mi fizettük a költségeket (alkotmányos költséget is), aztán nézhettük, ahogy a pereputty – természetesen nem a miénk, mindig valaki másé – becuccol. Jó, tudom. Ott van nekünk a sok szép stadion. Tegye fel a kezét, akinek a gyereke egybe is bemehetett focizni! Francot. Felépítették a mi pénzünkből, aztán vehetünk jegyet, ha be akarunk ülni a nézőtérre, netán az egészséges életmód és a sport jegyében nasikázni is kedvünk támad egy kisebb vagyonért, azt is mi fizetjük. Aztán, ha három hamburger és egy liter kóla szükséges ahhoz, hogy végignézzük, ahogy a mi pénzünkből túlfizetett tehetségek elbotlanak a saját lábukban, miközben parádésan kikapnak az albán kecskepásztoroktól, és lefordulunk a székről, akkor nem lesz orvos, aki újraindítson minket, miközben becsülettel fizetjük a TB-t.

Csák János: hosszú távú célok megfogalmazása az új tárca célja (MTI)

Ezennel felajánlom, hogy merő hazaszeretetből akárhány hosszú távú célt megfogalmazok ingyen, társadalmi munkában. Ezért felesleges létrehozni egy újabb tárcát, fizetni egy csomó távolabbi rokont, miközben nem ritka jelenség, hogy aktív, élvonalbeli politikusoknak egy tőmondat megfogalmazási is kihívást jelent.

Miközben Lázár János és a fél kormány a nyugati életszínvonalat hajszolja, Orbán játék közben írja a szabályokat, mert csak úgy tud nyerni, Matolcsy György is előpattant az ötleteivel, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy a magyar gazdaság ne álljon bele fejjel a talajba. Ha már benne vagyok a grátisz tanácsadásban – és mert egyszerűen nincsen sem időm, sem türelmem most végigolvasni Matolcsy terveit, de majd pótolom -, mondom, szerintem mi a megoldás: kevesebbet kell lopni. Sokkal. Ha az év hátralévő részében minden fillér oda menne, ahová kell, minden annyiba kerülne, amennyibe tényleg kerül, egy kormánycivil egyesület, rokon, fideszközeli közjószág sem kapna egy vasat sem, és mindenki annyi pénzt kapna, amennyiért meg is dolgozott, megszűnne a hiány, de lehet, az államadósság felét is vissza lehetne fizetni. Matolcsynak külön a figyelmébe ajánlom a dolgot.

Végezetül idézzük Orbán Viktor negyedik pontját: legyen médiád. Ez remekül sikerült a CPAC Hungary konferencián, mindjárt demonstrálták is, hogyan kell érteni. A közpénzmédia és a KESMA lapokon kívül nem mehettek be az újságírók. Nem csak a független magyar újságírók nem, hanem az Associated Press, a Reuters, a Vice, a Rolling Stone, a Vox és a New Yorker újságírói sem. Az elv tehát nem csak annyi, hogy legyen médiád, hanem úgy folytatódik, hogy a saját médiádon kívül ne végy tudomást a többiről. A következő lépés nyilván az lesz, hogy amennyiben a világ túlfeléről ideutazott, és a sajtószabadság jegyében kitiltott újságírók nem rajongó elismeréssel írnak a csodálatosan nagyszerű konzervatív, szélsőjobbos, beltenyészeti banzájról, akkor ők egyrészről szélsőliberális sorosügynökök, másrészt hazudnak, és a dicső magyar pártvezér és udvartartása ezennel kikéri magának, hogy mindig ok nélkül bántják őket. Egyedül az nyújt vígaszt ebben az igazságtalan és támadó nemzetközi helyzetben, hogy a magyar lakájmédia hetekig is el fog csámcsogni a fantasztikusan sikeres rendezvény minden egyes kötőszaván. Egészségükre nekik!

Én pedig jó ébredezést és szép pénteki napot kívánok mindenkinek! Mint mindig, most is hamarosan jövünk vissza az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!