NEHAZUGGY

Megkapják utánunk a fejpénzt az Uniótól, ameddig zokszó nélkül robotolunk nekik a tervezett profitjukért

Mikes Mirtill | 2022. Május 15, Vasárnap | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,614,500 forint, még hiányzik 385,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Kispadosok

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Jól nézünk ki, írta kend a múltkor, a választási bukta után. Mire a tata úgy replikázott, hogy mi aztán aligha. Mi nem nézünk ki sehogy! Viszont csúnyán benéztük. Mert a nézni, látni és tudni fogalmak között nem csak különbségek, hanem érdemi összefüggések és „nemzeti sajátosságok” is vannak. Vagyis nem azt látjuk itt, amit nézünk, és semmit nem tudunk arról, amit látunk.

Bonyolult, mi? Egy fociszakértő a multi áruház cukorszállító kamionjára várakozva magyarázta ezt a tatának: nézze csak meg az NB I-es csapatok összeállítását, vagy például a Kisvárda góllövőlistáját. A neveik alapján a frissen mosott és megkeresztelt közpénzzel kitömött focistáik ősei nemigen kapáltak a Csányi által „örökölt” KITE kukoricásában, mint ahogy a magyar „nemzeti” fociválogatott tagjai is maholnap csak angolul tudnak egymással beszélni. Viszont fizetésben egyformán spiccen vannak akkor is, ha kispadosként nem rúgnak labdába, mint a parlamentbe besunnyogó „kánonban nyavíkoló ellenzék együttes”.

Na és mit szól ahhoz, hogy a Fidesz Zsebi babája, a közpénzből táplált leánykori nevén „Hatvannégy vármegye civil szervezet” az „illiberális nemváltó műtéttől” homofób macsó politikai párttá férfiasodva, a Horthy-időket idéző virtigli nyilas párt a legerősebb ellenzéke az inkvizítornak?

És az ilyesféle felvetések smafuk voltak – azt egyszer majdcsak leírom – Gabi ’bá véleményéhez képest. Idő volt rogyásig. Héttől fél kilencig álltunk az üres cukros raklap előtt glédában, de a nyüzige áru feltöltő csajszi csak nem cipelte a cuccot. Ez alatt az idő alatt egy furcsa vélemény kristályosodott ki, amit azért osztok meg kenddel, hogy legyen kendnek hümmögni valója. Olyan bölcsen. Ahogy csak az öregek tudnak, amikor gondolkodnak. Erre a tevékenységre itten kevés embernek van módja. Ahogy a dédi mondja: „a szegénynek a létezés annyira időigényes, hogy nem marad ideje arra, hogy emberként éljen.”

Azért mond a dédi ilyeneket, mert ő még azt tanulta az iskolában, hogy a bioszférából egyedül csak az ember képes a gondolkodásra és az előző diktatúrában annyit gyakoroltatták vele ezt a tevékenységet, hogy mind a három gyerekének diplomája meg kockaháza kerekedett a felsőrészen, a partosabb oldalon. Mert a dédi papával kifundálták a közös jövőt. A mit és a hogyant, és meg is tudták csinálni, mert nem helyettük gyarapodtak/gazdagodtak a „képviselők”.

Most meg ugye a kommunizmus elleni keresztény hadakozástól romba döntött ország a bűnös szocializmus évtizedei alatt annyival gyarapodott, hogy az emlékezetkiesésben dagonyázó elnyomórendszert váltók ’89 óta képtelenek teljesen szétlopni. Pedig igyekeznek ám. Nagyon. És ahogy gondolkodnak?! Ne tudja meg! (No, azért csak úgy, mellesleg mit szól kend a bennszülött alattvalók bőrét jogi- és pénzügyi eszközökkel nyúzó és kikészítő „vargák” dumájához? Mekkora arcok, mi? És el se pirulnak.)

A nagy dévánkozás közepette felbukkant egy tabu szó: kizsákmányolás. A Juci néni felidézte, hogy mikor demokrácia helyett törvénybe iktatták az ország kizsákmányolás alapú társadalommá faragását azt gügyögve, hogy felzárkózunk a Nyugathoz, seperc alatt vagyontalan „alsó népréteg” lett a bennszülött népesség döntő hányada. Profi módon, szakszerű aljassággal csinálták. Össznépi tapsvihar közepette prolik lettünk. Méghozzá vidéki, akiket már kizsákmányolni se lehet a kizsákmányolásra rakódó nagy járulékos költség miatt. Ezért aztán csak a munkavállalókra szűkítette a hatalom a kizsákmányolást és a kizsákmányolók nemzeti egységben tömörülve kegyes munkaadókká magasztosultak.

Szóval kend csak ízlelgesse ezt a szót: kizsákmányolás. Hátha egyszer megkérdi valamelyik nagyokos (kicsi a valószínűsége), mert az átfazonírozott Munka Törvénykönyvét is rabszolgatörvénynek titulálják. Pedig mi már az általánosban bemagoltuk, hogy a rabszolgának nem csak a meló, hanem iskola, kirurgus, koszt és kvártély is dukált a gazdától, a jobbágynak meg csak a robot van, és most prolinak nevezik, mint ahogy a zsoltárokat nyekergő klerikálist polgárnak. Hogy megtévesszék a firnyákos magyar elnyomórendszert kukkoló brüsszelitákat.

Node megint kifogyok a terjedelemből, és a Gabi bácsi bölcsessége meg lemarad. Most már röviden: szó sincs választási buktáról! Egyszerűen nem vállaltak fel még egy Bokros-csomagot. Ennyi. Ha tényleg győzni akartak volna, akkor már az előválasztás előtt hónapokkal megneveznek egy hiteles emberekből álló szakértői kormányt, akiket pénzért se lehet lejáratni, és akik megint kisajtolnák belőlünk, hogy megint legyen ezeknek mit ellopni a megszorítások miatti természetes bukásuk után, mint a múltkor. Na! Erre mit lép kend?

Mi leléptünk, mert 11-kor jött a csaj. Ma már nem küldenek cukrot, légkondi meg nincs, húzzunk haza, mielőtt itt fulladunk meg. Itt és ekkor volt némi szóváltás arról, hogy a parlamenti büfébe jut-e cukor a kispadosok kávéjába, vagy a képviseletünk már odáig nem terjed ki.

Kifelé battyogva még egyetértés született két témában. Egyrészt a multikat kiszolgáló nagyonnemzetikeresztény kizsákmányolóink mindaddig megkapják utánunk a fejpénzt az Uniótól, ameddig zokszó nélkül robotolunk nekik a tervezett profitjukért, másrészt a magyar cukorgyárak felszámolásából következőleg nemhogy cukor, de még melasz se jut a népnek.

Mirtill

Bütyökfalva, 2022. május 15.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!