Derűs jó reggelt, vidám vasárnapot mindenkinek! Május idusa van, egyben a család nemzetközi napja is, és túl vagyunk a minden idők családügyi princípiumából lett köztársasági elnökasszonyság beiktatásának szeánszán, ami pont az volt, aminek látszott: egy fideszes giccsünnepély. Egy hatásvadász, indokolatlan, mondhatni ízléstelen felhajtással és vallási-egyházi tömjénfüsttel körbelengett szimulációja annak, hogy ez itt egy köztársaság, amelynek van alkotmánya, és amelynek mindenkori elnöke minden magyar elnöke. Nem csupán azoké a pártkatonáké, haveroké, az állampárthoz becsatornázott celebritásoké és kedves vendégeké, akik a Kossuth téri emelvényen feszítettek, illetve a kordonok mögül rajongtak.
Ez egy dagályos pártrendezvény volt, amely tökéletesen előrevetíti – ha eddig nem lett volna világos -, hogy miként lesz képes ez nő az egész nemzetet képviselni, pláne a nemzet egységét megtestesíteni. Sehogy. Ennek megfelelően mindenki ott volt, aki számít határon innen és túl – Böjte Csabától Dalcsináló Ákos úrig, Rogán Barbarától Rúzsa Magdolnáig -, azért a kirekeszténység alig titkolható diadalmenete volt ez, meg sem próbáltak úgy tenni, mintha a Fidesz-KDNP-n és mindenféle támogatói bázisának többé és kevésbé illusztris tagjain kívül bárki másnak is keresnivalója lehetett volna azon az dísztribünön. Mi sem bizonyítja jobban a fentieket mint hogy Novák főnöke olyan népfürdőt vett a helyszínen, amiből olyan propagandavideó készült, mintha ő lett volna a főszereplője a tegnapi napnak. És tényleg.
Más. Látni vélem, hogy sokan kiborultak azon, hogy Novák köztársasági elnökhöz egyáltalán nem méltóan volt felöltözve. Ez valószínűleg jogos felvetés, de bárcsak az lenne a legnagyobb baj ezzel az egésszel. Hogy olyan, mintha az elnökasszony ruháját ugyanannak az ebnek a szájából rángatták volna ki, mint a főnöke harmonikázó öltönyeit szokták. Szerintem a külcsínnél a belbecstelenség egy pöttyet fontosabb. Például. Sokatmondó és valahol ijesztő is az a felháborodás cunami, amely Novák nyakába ömlött, miután az egykori fideszes alelnök és miniszter elszavalta részben pontokba szedett beiktatási beszédét. Azt hiszem, elég pontos az a diagnózis, amely szerint Novák Katalin olyan beszédet mondott, hogy lehetőleg jövő héten kedden, amikor Varsóban lesz jelenése, szóba is álljanak vele a lengyel testvérek. Ebből a beszédből ki is emelt egy mondatot, és megosztotta a közösségi oldalán (nem kellett volna). Ez így szólt:
Elítéljük a putyini agressziót, egy szuverén állam fegyveres megtámadását.
Azt nem mondom, mert egyáltalán nem hiszem, hogy a saját kútfejéből mondta (írta) azt, amit mondott (írt), de egy tudományos igényű esettanulmányt feltétlenül megérne az a fröcsögés áradat, ami az elnökasszony posztja alatt hullámzik a moszkvai mészárosba szerelmes fideszes rajongók tollából. Ugyanis az történt, így az Ukrajnában dúló háború 80. napja (remélem, nem vétettem el a számolást) előtt eggyel, hogy a fideszes és orbánviktoros fülbevalóit valami konszolidáltabb és kevéssé árulkodó darabra lecserélő vadonatúj államfő elmondta azt a néhány sarkalatos mondatot, amit 80 nappal ezelőtt kellett volna elmondaniuk a Kreml-plecsniért bokázó, a mindenféle válogatott feketeöves diktátorok előtt hajbókoló, a kölcsönös tisztelet talaját mostanra kötőszóként, bazmeg helyett használó magyar államvezetés Orbánjainak, Szijjártóinak és egyéb sunyi figuráinak:
„Elítéljük a putyini agressziót, egy szuverén állam fegyveres megtámadását. Örökre nemet mondunk a Szovjetunió visszaállítását célzó minden törekvésre! Mi magyarok békét akarunk. Itt Magyarországon és a szomszédos országokban is. Mi a békét akarjuk megnyerni, nem a háborút. Ez nem a mi háborúnk, de ellenünk, békeszerető, biztonságra, egymás iránti tiszteletre és gyarapodásra vágyó magyarok ellen is vívják. Követeljük a háborús bűnök kivizsgálását és megbüntetését. Nem vagyunk semlegesek! Az ártatlan áldozatok és az igazság oldalán állunk.”
Bármit is gondolok Novák Katalinról, és bármennyire is nyilvánvaló, hogy ezek a mondatok miért hangozhattak el tegnap és hogyan szolgálják egyértelműen a Moszkva-ügynök magyar kormány pávatáncát (nem én mondom, Szijjártó panaszolta pár napja a spanyol sajtóban, hogy ők megszokták már, hogy Putyin ügynökeinek tartják őket; de jó nekik, én még mindig nem szoktam meg, hogy tényleg azok), ezek legalább egy államelnökhöz méltó mondatok voltak. Ami nem azt jelenti, hogy elfelejtjük neki a mélyen kirekesztő, szegényellenes, homofób, nőkre és férfiakra nézve egyaránt méltatlan megszólalásokat és azt a putyinista körökhöz dörgölőző családpolitikát, amit Orbán Viktor alázatos szolgájaként vitt. Egyáltalán nem vigasztal, de Novák legalább kimondta azt, amiért mi itt 80 napja kapjuk az ívet, amiért a kurva anyánkat és dögöljünk meg. Nagyjából ugyanazoktól, akik a friss köztársasági elnök egyetlen mondata alatt tegnap sugárban kiokádták az epéjüket. Vérfagyasztóan tanulságos ez a jelenség. Hátborzongató, amit a Rogán-féle gyűlölet- és propagandakonyha lényegében egy ordas nagy társadalmi kísérlet keretében művelt mimagyarokkal. Akiknek ma közel fele nem tartja agressziónak az agressziót, elfogadhatatlannak a gyilkolást, és a fotelforradalmár vére árán védelmez egy atombombával hadonászó háborús gyilkost. Akinek nem mellesleg az a legújabb rögeszméje, hogy Lengyelországot is megtisztítaná a náciktól.
Ijesztő, ahogy az elmúlt években, de különösen az elmúlt három hónapban – a választás mindenáron megnyerése okán – a Vlagyimir Putyin bűneinek relativizálására, mentegetésére, az elmeroggyant diktátor imádatára idomított szekértábor a véres kardot lóbálva hullámzott végig Novák posztja alatt és vérmérséklete szerint lényegében verbálisan meglincselte a korábban egyébként szuperlatívuszokban körberajongott elnökasszonyt. Csak azért, mert egy mindenkori államelnöktől elvárhatóan azt mondta, hogy rohadtul nem kérünk a Szovjetunióból, elítéljük az agressziót, a semlegesség-bullshit faszság, és itt az áldozatok oldalán lehet állni, vagy sehol. Nem, ettől a Fidesz nem lesz européer, civilizált, jellemes és becsületes párt, Novák pedig nagy elődjéhez méltóan, mindent kérdés nélkül alá fog írni, amit az orra elé tol a Karmelita ura. Abban is majdnem biztos vagyok, hogy nem sűrűn fordul majd elő, hogy Novák olyan kijelentésekre ragadtassa magát, amelyek méltóak hozzá, és mint említettem, most is kilóg a lóláb: azért tett így, mert ez része a főnöke pávatáncának, ez szolgálja a főnöke pávatáncát. Ez nem változtat azon, hogy kicsoda ő, miket mondott és tett fideszes pártemberként.
A nagy fideszes giccsünnyepély árnyékában, Novák személyén és ruháján túl az igazán letaglózó az, hogy milyen mély szellemi-erkölcsi állapotban van a magyar társadalom. Nem hiszem el senkinek, ha azt mondja, hogy tíz éve ezt látta jönni. Azt soha nem tudtam elképzelni, hogy éppen az antikommunizmusból élő Fidesz szekértábora jut el a mély szovjetellenességtől idáig. Nem azt akarom ebből kihozni, hogy micsoda agymosott, gondolkodásra képtelen népek ezek, hanem azt, hogy ezzel a társadalommal tényleg azt csinál a teljhatalom és irgalmatlan propagandagépezete, amit akar. Az, hogy a magyar népesség szabad szemmel látható része a a terrorista Putyint élteti, akiknek az ősei vérbe fojtották a forradalmainkat, akik évtizedeken át megszállva tartották az országot, ahogy 75 vagy 43 nappal ezelőtt, most is felfoghatatlan. Akkor is, ha van rá magyarázat. Az illiberális teljhatalom mindent és mindenkit maga alá gyűrő erejét az mutatja csak igazán, hogy propagandával tényleg képesek kilúgozni embertömegek agyát, tényleg tetszőleges irányba tudják állítani őket, aztán – amint a fenti ábra is mutatja – amikor a beléjük sulykolt információval ellenkező tartalom jön szembe, azonnal kijön belőlük az állat és lincselnek. Ez valahogy még a mindent elsöprő kétharmadnál is döbbenetesebb.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.