Július 5,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


A „családbarát” kurzus és Novák egyik legnagyobb bűne

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 171,303 forint, még hiányzik 2,828,697 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mielőtt végérvényesen a feledés homályába merülne a tegnapi emelkedett pártünnepély, amelynek minden irányból meglehetősen hosszú az árnyéka, és miután a család nemzetközi napja is van, és mivel tegnap éppen azt a pártpolitikust avatták szentté köztársasági elnökké, aki az elsőszámú arca volt a regnáló hatalom családbarátságnak nevezett ideológiai ámokfutásának, nem utolsó sorban mivel a főszereplő beiktatási beszédében természetesen szentelt néhány patetikus, üres szólamot a családra is, pazaroljunk mi is még néhány szót Novák Katalinra. Aki tegnap arról szónokolt, hogy a szuverenitás bölcsője a család, a nemzet egysége is a családban kezdődik. Aki azt ígérte, segíteni és szólni fog a megfogant emberi élet, a család védelmében, és abban, hogy segítsék a fiatalokat akár az idősek gondozásában is. Aki szó szerint azt mondta:

„Védjük a teremtési rendet és a teremtett világot, támogassuk a nagycsaládokat, a főállású szülőket, az örökbefogadókat, az egyedül gondoskodóakat, dolgozzunk azért, hogy a felelős gyerekvállalásnak ne legyen anyagi akadálya. (…) Fül, szív és száj akarok lenni azok számára, akiket most kevésbé hallunk, látunk, és értünk, hogy érezzük, összetartozunk”.

Ahogy az lenni szokott végletekig felhergelt, mindenféle ideológiai haszontalanságokkal táplált, egyik tömeghisztériából a másikba hajszolt társadalmakban, szerteágazó visszhangja volt a sajtóban és a közösségi média forradalmi véleménybugyraiban és -buborékaiban ennek a hetedhétországra szóló ceremóniának. Sokaknak örömteli, katartikus pillanat volt, hogy szeretett, imádott, rajongott, bálványozott politikusuk köztársasági elnök lett. A legtöbbeknek feltűnt, hogy végre egy kormánypárti politikus nyilvánosan, nagy grémium előtt agresszornak nevezte Putyint: kevesebben pozitív előjellel méltatták ezt, miközben a Párt és Novák hívei magukból kivetkőzve virtuális lincselésbe kezdtek. Nekik nem fér bele az agresszor elítélése és az áldozat iránti szolidaritás, az elnökasszonyt árulónak tartják. És végül nem kevesen voltak olyanok, akik azon ütköztek meg, hogy a Fidesz egykori családügyi minisztere köztársasági elnökhöz egyáltalán nem méltóan volt felöltözve, hogy volt vagy nem volt rajta harisnya, hogy meddig ért a ruhája, milyen anyagból készült, milyen színű volt és a haja is milyen.

Egyetlen dologról nem esett szó, vagy ha igen, akkor sem ütötte át a több millió Putyin-barát és divatdiktátor ingerküszöbét. Ez pedig az, hogy tegnap történetesen azt az embert iktatták be a nemzet egységét megtestesíteni hivatott bársonyszékbe, akinek a nevéhez és a személyéhez közvetlenül kötődik az a gyalázat, hogy ma Magyarországon örökbefogadásra váró gyerekek százai ragadtak az állami rendszerben, hogy talán soha ennyi gyermek nem várt még örökbefogadásra.

Ez mintegy 15 hónapja van így, mióta a járványügyi veszélyhelyzet, a hatalmi gátlástalanság és a biológiai evidenciák alaptörvényben rögzítése rögeszméjének jegyében Novák Katalin engedélyéhez kötötték, hogy egyedülállók gyermeket fogadhassanak örökbe. A melegekkel akartak kitolni, de sikerült másokkal is. Mindenféle szakmai érvet és figyelmeztetést lesöpörtek az asztalról, pedig akik értenek ehhez a szakterülethez, előre szóltak, hogy ebből semmi jó nem lesz. Nem is lett. Az, hogy Novák kényének, kedvének szolgáltatták ki az egyedülálló embereket, nemhogy javított, sokkal inkább rontott a helyzeten. A potenciális örökbefogadó szülők közül a legtöbben már inkább nem is próbálkoznak, és bár az akkori családügyi miniszter fűt-fát megígért azzal kapcsolatban, hogy a gyermekek érdekét fogja szem előtt tartani, a tapasztalatok éppen az ellenkezőjét mutatják: a családbarát kormány és Novák éppen az örökbefogadásra váró gyermekeket hozta hátrányos helyzetbe.

A hatóságok tanácstalanok, holott pontosan tudják, hogy semmi nem indokolja ezt a diszkriminációt, a gyerekek egy része sokkal jobb helyen lenne egyedülállóknál, de akár egynemű pároknál is, mint az állami rendszerben. Az ügyintézők sok esetben nem tudják értelmezni a súlyosan értelmetlen rendelkezést, de Novák felfelé bukása óta már azt sem tudják, pontosan ki dönt a legfelső szinteken egy beadott kérvényről. Akik még egyáltalán próbálkoznak, és nem adták fel, hogy megtalálják a megalázó kiskapukat. És közben az örökbefogadásra váró gyerekek száma egyre csak nő, hiszen a párkapcsolatban élők nagy számban tündibündi, szőke, kékszemű, fehérbőrű, egészséges gyermeket (lehetőleg csecsemőt) szeretnének örökbefogadni, akik pedig nem felelnek meg ezeknek a kritériumoknak, az állami rendszer foglyai maradnak, hiszen azokhoz a Novák Katalin nevével fémjelzett családbarátság értelmében nem kerülhetnek, akik valóban szívesen örökbefogadnák őket, gondoskodnának róluk, szeretetben nevelnék.

Olyan életekről és sorsokról van szó, amelyek mind úgy kezdődtek, hogy az apa férfi volt, az anya meg nő. Aztán anya valamiért abban lelte örömét, hogy cigarettacsikkeket nyomott el a kislánya bőrén, apa meg hülyére verte a kisfiát. Ők azok az ártatlan áldozatok, akiknek a sorsa sem Novák, sem az általa miniszterként szolgált kormány első száz problémája között nem szerepel. Miért is szerepelne, hiszen aligha tudják eldönteni a választást a Fidesz javára. És nem szerepel azoknak az egyedülálló vagy történetesen a saját nemükhöz vonzódó embereknek a sorsa sem ezen a prioritási listán, akik az emberhez méltó élet esélyét, reményét megadhatnák ezeknek a nehéz sorsú gyerekeknek. Akiket ha bizonyos korig nem menekítenek ki a rendszerből, akkor borítékolhatóan elvesznek és/vagy reprodukálják heteroszexuális szüleik nagyszerű karrierjét. Ha másért nem, akkor azért, mert a rendszer fogja traumatizálni őket.

Ezek az megalázott emberek, ezek a gyerekek, ezek a sorsok, ezek az életek sem a Karmelita kolostorból, sem a Sándor-palotából nem látszanak, de vannak. Ezért a velük való szolidaritás jegyében írjuk le, hogy tegnap azt a Novák Katalint emelték a közjogi méltóságok sorába, aki olcsó szavak szintjén a teremtési rendet és a teremtett világot védi, és állítólag az örökbefogadókat is védi, miközben többek között miatta van most egy csomó boldogtalan ember, akinek nem lehet gyereke, és egy csomó gyerek, akinek esélye nincs és most már egy ideig –  nem is lesz  családban felnőni. A műkeresztény, álcsaládbarát kurzus és Novák egyik legnagyobb bűne ez a sok közül. Úgyhogy ami engem illet, azt se bánnám, ha melegítőben vonult volna fel tegnap az elvtársai színei előtt, ha cserébe legalább körömfeketényi köze lenne a gyermek-, ember- és családbarátsághoz.

A címlapfotón Novák Katalin köztársasági elnök látható a beiktatási díszceremóniáján, családja körében (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!