NEHAZUGGY

Egy ilyen rezsimben nincsenek lázadók. Olyanok főleg nincsenek, akikből kormánytag lesz

Molnár Bálint | 2022. Május 14, Szombat | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,384,312 forint, még hiányzik 615,688 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most, hogy minden idők megélhetési miniszterelnökeinek leghírhedtebb templom egere az uniós vétóizmozással párosuló erdőben tévelygés hosszú, fáradalmas hetei után nagy nehezen összerakta minden idők leggazdagabb magyar kormányát, érdemes pár szót ejteni arról, hogy mindeközben már-már túlzásnak tűnő sajtóérdeklődés övezi minden idők egyik legdörzsöltebb, leggátlástalanabb, legcinikusabb politikusát, akit – a korábbi hódmezővásárhelyi fiaskó és az ebből fakadó négy év bünti után, a Márki-Zay Péterre mért választási vereség után, friss és el nem vitatható érdemei elismeréseképpen – főnöke, minden fideszes vallású mimagyarok vezénylő tábornoka miniszterként hívott vissza a nagypolitikába.

A Lázár Annyitisér Jánost övező érdeklődést érteni vélem, hiszen már a szivárgásnak indult szivárgások szerint sem őt emlegették a multimilliomosok és milliárdosok kormánya erős emberének. Hanem azt a Rogán Bűnöző Antalt, aki immár hivatalosan is megkapta a főnökétől a polgári titkosszolgálatok felügyeletét (sőtpláne, a bűnt is ő fogja üldözni mostantól), és akivel Lázárnak még 2014-ben romlott meg a viszonya. Nem tartom valószínűnek, hogy Lázár Jánosnak a Fidesz mindenkori legnépszerűtlenebb figurájához (az agymosásért felelős, luxushelikopterező, rongyrázó feltalálóhoz) fűződő viszonya érdemben változott volna mostanra. De bárhogy is legyen, Rogán lesz az aggasztóan erős ember, akiről minél nagyobb disznóságok derültek az elmúlt években, annál jobban bízott benne a gazdája, Lázár pedig az elmúlt napokban – a sajtó kitüntető érdeklődésének köszönhetően – nagyjából megmagyarázta, hogy ez miért nem baj.

Tehát azt már pontosan lehet tudni, hogy az egyszemélyes államvezetés által elképzelt, mindenféle fantázianévekkel ellátott minisztériumoknak pontosan kik lesznek a vezetői, Lázár eredeti, az agráriumot megcélzó ambícióihoz képest (pedig már milyen szépen eltervezte, hogy elhajtja a vérbe az Aldit, a Lidl-t és úgy általában a gonosz multikat) be kell érnie az Építési és Beruházási Minisztériummal (akármit is jelentsen ez), de ez azért nem baj, mert állítása szerint ő bármilyen munkát, a legkisebb munkát is nagy gyalázattal végzi, hát hiszen országépítésre mindig vállalkozik. Már majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában, amikor elolvastam azt a kedves riportot, amely arról a csütörtöki hódmezővásárhelyi lakossági fórumról készült, amelyet a nyíltan megrögzött antialkoholista, aki négyévente óramű pontossággal alszik el, amikor a fideszes parlamenti tablóképhez adnia kellene az arcát, egy konszolidált kocsmában tartott. Stílusosan, hitelesen, ahogy azt kell. Ebből azt is megtudhattam – mert az alázatos országépítés Lázár Jánossal egy mondatban nem csapta ki eléggé az összes biztosítékomat -, hogy van valami, ami sem az elmúlt 20 évben, sem az elmúlt 4 nyomorúságos évben nem változott. Ez pedig az, hogy

hajlamos vagyok a lázadásra.

A LÁ-ZA-DÁS-RA – mondja az ujjlenyomat nélküli ember, és nem röhögi el magát. Az ember, aki még a saját, legfrissebb vagyonnyilatkozata szerint is három cégben tulajdonos, aki 36 ingatlannak tulajdonosa részben vagy egészben (ebből 24 szántó és több erdő, illetve szőlő), akinek az országgyűlési képviselői és kormánybiztosi juttatásai mellett az ingatlanjaiból befolyó havi, eseti és időszakos bevételei 17 millió forintot tettek ki tavaly, aki a mezőhegyesi ménesbirtokot kezelő Jövő Nemzedék Földje Alapítvány kuratóriumi elnökeként havi 950 ezret visz haza, az egyetemi modellváltás után pedig a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kuratóriumi tagjaként további 1 milliót tehet el minden hónapban. És igen, emellett őstermelői bevételei is vannak. Meg sem próbálom összeadni, csak jelezni kívánom, hogy igen, ez az ember magyarázza, hogy ő hajlamos a lázadásra. Amit nem mellesleg

csak addig szabad csinálni, amíg az ember el meri küldeni az ellenfeleit és még a saját párttársait is a picsába.

Szerencsére Lázár érez még mindehhez magában „erőt, tüzet, vagányságot”, pedig az elmúlt években állítása szerint „sokat szenvedett”, de ezt nem bánja, mert „ahhoz, hogy nagy politikussá válj, sokat kell szenvedni”.

Semmi kedvem megismételni, amit a Márki-Zay Péternek nyújtott békejobbja kapcsán írtunk, de azt talán leszögezhetjük, hogy amint egy szélsőjobbra tolódott, a korrupció legfőbb politikája által mozgatott, egyre gyakrabban a fasizálódás jeleit mutató választási autokráciában ismeretlen a békülés, tárgyalás, partnerség, mérlegelés, belátás és konszolidáció fogalma, úgy az is evidencia, hogy egy ilyen rezsimben nincsenek lázadók. Igaz, országépítők se nagyon. Olyanok pláne nincsenek, akikből kormánytag lesz valaha a büdös életben. Akik mára akkora irgalmatlan vagyont halmozhattak fel, mint Lázár János, kormányba visszatapsolt vidéki földesúr, aki nem iszik alkoholt, de kocsmában tart lakossági fórumot, azok nem lázadók.

Az van, hogy ahol egy olajszőkített, korrupt rendőr felügyelheti a közneveléssé züllesztett közoktatás (ezen is addig viccelődtünk, ameddig valóra vált), vagy ahol a gátlástalan, Moszkva-csatlós kormány áldásos agymosásának köszönhetően ma már a populáció közel fele (44%) nem tartja agressziónak Vlagyimirovics ukrajnai mészárlását, ott nincsenek lázadók. A lázadókat már elásta a vezénylő tábornok. A legutolsó lázadó ma kecskéket tenyészt a természet lágy ölén, és örül, hogy lyuk van a seggén. A Fideszben nem lázadók vannak, hanem talpnyalók, engedelmes, bármire kapható szolgák. Ettől működik a gépezet.

Úgyhogy sajnos bárhogy szeretnék hinni Lázárnak (nem), ezt az alázatos országépítő lázadás bullshitet nem veszem be, sőt. Rosszul érintene (nem), ha megtudnám, hogy a sokévi Kósa-átlagnál valóban intelligensebb Jánosunk elhiszi, amit pofázik. Kár lenne, ha elhinné, hogy aki a 2018-as választási kampány hevében Bécsig rohant rettegni a migránsoktól, aki levezényelte a trafikmutyit, aki tevékenyen részt vett az uniós pályázati források törvényesített szétlopásának konszolidálásában, akinek az évekkel ezelőtt még kiskorú kölkei már akkor luxusingatlan-tulajdonosok voltak, akinek abban is benne van könyékig a keze, hogy a lakóépületek hőszigetelésére szánt uniós forrásokat faszságokra égette el az összes Orbán-kormány, aki már lassan fel sem tudja sorolni, hogy az első fülkeforradalom óta mi minden került a nevére, aki négy éven át tartó vidéki száműzetésének ideje alatt is csak gyarapodott, lázadó lehet egy fasizálódó féldiktatúrában. Aki képes egy független sajtóorgánum beszántását nyélbe ütni csak azért, mert európai rongyrázó utazásairól hírt adott, az nem lázadó, nem országépítő, hanem gazember. Akkor is, ha az a mániája, hogy ő az emberarcú fideszes, aki az élő példa arra, hogy az Orbán-pártban van belső ellenzék, és bárkinek lehet saját véleménye.

Mindössze annyi történik, hogy a főnök újra maga mellé emelte, hogy szemmel tarthassa. Láthatóan nem is szán neki jelentősebb szerepet (egy miniszter lesz a 14-ből). Igen, a feladatát elvégezte, visszaszerezte a csúfosan elveszített Hódmezővásárhelyt, innentől csak az a fontos, hogy ne nagyon zavarjon bele a mester terveibe. Navracsicshoz hasonlóan ezért és csak ezért ülhet Lázár János a kormány, azaz Orbán asztalánál. A nagy politikussá válás pedig soha nem öndefiníció kérdése, azt majd eldönti az utókor, hogy a hatalmas vagyona fölött pöffeszkedő vadász~~kastélytulajdonos~~ milyen elbírálás alá esik. Addig is jó lenne, ha Lázár másra hagyná a személye tömjénezését meg a dagadt ruhát. Amit eddig láttunk belőle, az egyetlen dolgot igazol: hogy szinte bármire képes, de ebbe a szinte bármibe sem az alázat, sem a lázadás nem tartozik bele. Cserébe hibátlanul illeszkedik a kiskirályt játszó, leereszkedő, saját emberarcúságát kényszeresen bizonygató, felfelé nyaló, lefelé taposó dörzsölt maffiózók táborába. A pénze, a vagyona, a hatalma, az összevissza halmozott pozíciói feljogosítják arra, hogy bárkit kicsináljon. Mert ettől lesz még több pénze és hatalma. Néhány évnyi kispad után most újra kormánytag lehet, még nagyobb arccal, még nagyobb arroganciával és cinizmussal. Nem lázadni fog ez, hanem megszolgálja a gazdája bizalmát. Mert ebben a rezsimben nincsenek lázadók és emberarcok. Lapozhatunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!